Kereső toggle

Stadionok helyett kórházakat!

Ledőlt a foci-tabu

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Hiába a nagy focikultusz, a brazilokat sem a jelenleg zajló Konföderációs Kupa, sem a jövő évi futball-világbajnokság, sem pedig a 2016-os riói olimpia előkészületei nem teszik elégedetté. Sőt, a tömegközlekedési díjak emelkedése az utolsó csepp volt a pohárban, ami heves utcai tiltakozásokat váltott ki. Brazíliában a demokrácia 1988-as helyreállása óta nem volt példa ilyen demonstrációkra, amelyek időnként erőszakba torkolltak.

Sokan nem gondolták, hogy egy olyan futballrajongó nemzetben, mint Brazília, ilyen történhet: brazilok a jövő évi foci-világbajnokság bojkottjára szólítják fel a külföldieket. Arra sem volt még példa, hogy olyan „nemzeti hősök”, mint Pelé vagy Ronaldo bírálatokat kaptak volna. Pelé ugyanis azt nyilatkozta, hogy az embereknek el kellene felejteniük a tüntetéseket, és a futballra kellene koncentrálniuk. A tévékommentátorként és sportmarketing-tanácsadóként tevékenykedő Ronaldo pedig azt mondta a demonstrációkra reagálva, hogy „a világbajnokságokat stadionokkal lehet megvalósítani, nem pedig kórházakkal”.

„Pelé és Ronaldo jól megszedik magukat a világbajnokságon a reklámszerződéseikből, de mi lesz a nemzet többi részével?” – teszi fel a kérdést az egyik tüntető, egy 24 éves egyetemi hallgató. Megnyilvánulása jól tükrözi azt az elégedetlenséget, amely az elmúlt hetekben az utcákon manifesztálódott. A tüntetésekhez a szikra a tömegközlekedési díjak emelése volt, de az elégedetlenségi lista hamar kibővült a pazar stadionépítésekkel, az infláció növekedésével, a bűnözéssel, a korrupcióval és az alacsony színvonalú állami szolgáltatásokkal.

A brazil helyzet különlegessége, hogy valójában a gazdasági növekedés generálta a tüntetéseket. A tömeget ugyanis a középosztály adja, amely a mintegy két évtizedes gyors gazdasági növekedésnek köszönhetően jelentősen megerősödött. A kilencvenes évek elején Brazília felhagyott az állam által irányított gazdasági programokkal és megnyílt a külföldi befektetések előtt. Ennek eredményeként az előző elnök, Luiz Inácio Lula da Silva ideje alatt becslések szerint mintegy 30 millió brazilnak sikerült kitörnie a szegénységből. Most a 190 millió lakosnak több mint a fele a középosztályhoz tartozik, akik közül sokan életükben először külföldre is eljutnak. Azzal azonban, hogy kitárult előttük a világ, eljött a felismerés is: Brazíliában még sok mindennek kell változnia.

A brazilok elégedetlenségének egyik oka, hogy a világon az egyik legmagasabb adókat kivető országban élnek: a bruttó hazai termék 36 százalékát fizetik be adóként. A közszolgáltatások színvonalából viszont úgy tűnik, az átlagemberek szinte semmit sem kapnak vissza ezekből a magas adókból. Az oktatás állapotát jól tükrözi a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet, az OECD felmérése, amelyen a brazil diákok az 53. helyet szerezték meg 65 nemzet közül. Brazíliában csak azok juthatnak megfelelő színvonalú oktatáshoz, akik magániskolákba járnak. Nem túl rózsás a közlekedés helyzete sem: São Paulóban az átlagidő, amit buszozással töltenek az emberek, több mint egy óra, nem is beszélve az utazási körülményekről és a rossz utakról. A tömegközlekedési eszközök annyira túlzsúfoltak, hogy előfordul, hogy 45 percet kell várni csak arra, hogy valaki feljusson az egyik járműre. Az egészségügyi ellátás is hagy némi kívánnivalót maga után: sokszor nincs elég ágy a betegeknek, egy São Pauló-i állami kórházban pedig, ahol leprásokat kezelnek, a konyhában patkányokat és csótányokat is találtak.

A rendőröknek sincs túl jó hírük: amellett, hogy brutálisan tudnak fellépni, a legtöbben korruptnak tartják őket. Az igazságszolgáltatás sem működik hatékonyan, főleg a korrupt politikusok és gazdagok esetében. 2005-ben tört ki az eddigi legnagyobb korrupciós botrány Brazíliában, amely során kiderült, hogy a volt elnök, Luiz Inácio Lula da Silva több vezető tanácsadója is kongresszusi képviselőket vesztegetett meg, hogy megszavazzák a törvényjavaslatukat. Tavaly a legfelsőbb bíróság két tucat embert ítélt el az ügyben, de a fellebbezések miatt egyikük se kezdte meg a büntetését.

Ráadásul a gyors gazdasági növekedés már jócskán visszaesett, sok brazil pedig eladósodott, mert hitelből vásárolták lakásaikat és otthonaikat. Az elégedetlenség már az eddig tabunak számító futballt is elérte. Az embereket nem elégíti ki a szuper stadionok látványa. Ahogy az egyik tüntető feliratán is olvasható volt: „Első osztályú arénák, harmadik világbeli iskolák és kórházak.”

A tüntetések kapcsán éles kritikák fogalmazódtak meg a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség és Brazília közötti megállapodásokkal kapcsolatban. Sokan úgy vélik, a jövő évi világbajnokságra költött pénzeket, amelyek összege már most háromszor annyi, mint a 2010-es dél-afrikai vébéé, másra kellett volna fordítani. Szóba került az adómentesség kérdése is. A FIFA-nak ugyanis, amely becslések szerint 5 milliárd dolláros bevételre tehet szert a jövő évi focivébén, nem kell adót fizetnie a világbajnokságból származó kereskedelmi bevételeiből. A brazil adóhatóság adatai szerint a világbajnokság adómentessége 248,7 millió dollárba kerül, más beszámolók azonban ennél kétszer többre teszik a 2011 és 2015 közötti időszakra vonatkozó kedvezmények összegét. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság egyébként hasonló mentességet fog élvezni a 2016-os riói játékok miatt.

Ezek után nem meglepő, hogy akadnak olyan egykori futballsztárok is, akik a tüntetők mellé álltak. A politikai karriert folytató Romario szerint Brazília igazi elnöke a FIFA lett, amely államot hoz létre az államban. A volt focista úgy látja, hogy a szövetség „odamegy, felállítja a cirkuszt, nem költ semmit, de elvisz mindent”. A FIFA azonban nem győzi hangsúlyozni, hogy mennyit profitálhatnak majd a brazilok – akárcsak 2018-ban az oroszok, 2022-ben pedig a katariak – az infrastrukturális fejlesztésekből és a turizmusból.

A brazilokat azonban ez nem nyugtatja meg, mert más tapasztalataik vannak. 2007-ben Rio de Janeiro pályázta meg a Pánamerikai Játékok rendezési jogát: ekkor azt ígérték, hogy új autópályát és metróvonalakat építenek. A sportesemény jócskán meghaladta a tervezett kiadásokat, de a meghirdetett infrastrukturális fejlesztésekből semmi sem valósult meg. Ráadásul több felépült stadion olyan rossz lett, hogy a 2016-os olimpiáig le kell bontani, és újra kell építeni őket. Jó példa erre az Engenhão stadion, amelyet az atlétikai versenyeknek építettek, majd pedig a Botafogo riói futballklub pályájaként szolgált. Úgy volt, hogy a stadion a 2016-os olimpia fő helyszíne lesz. Az arénát azonban be kellett zárni, mert szeles időben a tető beomolhat.

Olvasson tovább: