Az üléssorozatot némi iróniával többen is a pápaválasztással hasonlították össze, jóllehet inkább csak a különbségeket tudták kiemelni. Bár a győztes személye itt nem okozott meglepetést, mégis maratoni, tizenhárom napos tanácskozás kellett a végeredményhez, amelynek megszületését követően azonban nem szállt fel vörös füst a parlament kéményéből. Az új hatalmi elit a jól ismert forgatókönyv szerint állt fel: tulajdonképpen mindenki valamelyik korábbi vezetőnek a pártfogoltja, követője vagy egykori iskolatársa. A leköszönő Ven Csia-pao miniszterelnök utóda az ötvenkilenc éves Hszi Csin-ping lett, a szavazatok 99,86 százalékát szerezve meg: 2952-en szavaztak mellette, hárman tartózkodtak, és mindössze egy személy szavazott ellene. Az elemzők szerint ez utóbbi csupán a folyamat „demokratikus” voltát volt hivatott bizonyítani. Azonban az eredmények megfelelő perspektívába kerülnek, ha összevetjük két – nem éppen a demokratikus berendezkedéséről híres – rezsimével: Bashar al-Aszad 2007-ben 97,62 százalékkal nyert Szíriában, az észak-koreai Kim Dzsong Il pedig 99,98 százalékkal győzött 2009-ben.
Hszi Csin-ping egyszemélyben gyakorolja most a pártvezetői, az államfői és a hadsereg-parancsnoki hatalmat. Máris kampányt indított a korrupció ellen, megszüntette a legszembetűnőbben korrupt minisztériumokat, sőt az egygyermekes politika eltörlését is kilátásba helyezte. Beiktatási beszédében a „kínai álomról” beszélt, és kiemelte a kínai civilizáció dicsőségét is. Hszi elnök fontosnak tartja a haderő növelését, és a „nagy nemzeti ébredést” hangoztatja, amely némelyek szerint „férfiasabb” külpolitikát vetít előre.
Az irányultság e téren mindenesetre már kezd kibontakozni: az újdonsült elnök első útját Moszkvába tervezi. Segédei szerint már elkezdte felfrissíteni orosztudását, sőt eredeti versidézeteket is tanul, hogy ezzel is elkápráztassa vendéglátóját, Putyin elnököt. A látogatás egyik célja az orosz olaj megszerzése lehet. Ha sikerülne nyélbe ütni egy kedvező ügyletet, Kína ezzel függetleníthetné magát a Perzsa-öböltől és Kelet-Afrikától. Ugyanakkor Hszi első vendége az amerikai pénzügyminiszter volt, és várhatóan John Kerry is hamarosan ellátogat a távol-keleti országba.
A miniszterelnök az ötvenhét éves Li Ko-csiang lett, aki első beszédében igazságosabb társadalmat ígért, amelyben a környezetvédelem fontosabb lesz, mint a féktelen növekedés, és a kormánytisztviselők a nép jólétét előbbre valónak tartják majd, mint a saját pénzügyi érdekeiket. Négy helyettesének egyike, Liu Jen-tung személyében egy hölgy került a felsővezetésbe, aki ily módon nemcsak hazájában, hanem az egész világon az egyik legbefolyásosabb nő lesz. Mivel a kulturális forradalom borzalmait sokan Mao feleségének számlájára írják, a hatalomra kerülő nőket azóta is gyanakodva figyelik a Kommunista Pártban. A huszonöt fős Politburoban rajta kívül csak egyetlen nő szerepel.
Liu asszonyt a média a „csendesen hatékony”, „visszafogott”, és „szerethető” jelzőkkel jellemezte. Népszerűsége olyan apróságoknak köszönhető, hogy például a siketek iskolájába látogatva maga is jelnyelven kommunikált a diákokkal, továbbá Pekingben a köznép gyakran láthatta mackóban kocogni. Bár gyakran liberális gondolkodónak titulálják, valójában senki nem tudja, mi is az igazi politikai álláspontja, mivel nyilvánosan még soha nem fejtette ki a véleményét. Renoméját mindenesetre némileg ronthatja az a WikiLeaksen kiszivárogtatott információ, miszerint egyetlen leánya Hongkongban él, és egy kanadai bevándorlási engedéllyel rendelkező kínaihoz ment feleségül.
Kína megtartotta a jegybank elnökét, Csou Hsziao-csuant, aki 2002-ben került erre a posztra, és ezzel a világon a leghosszabb ideje szolgáló jegybankelnök lett. Az elemzők szerint ez azt jelzi, hogy az új vezetés a globális bizonytalanságok közepette biztosítani akarja a politikai folytonosságot, és fel akarja gyorsítani a piaci alapú reformokat. A célok között szerepel a jüan konvertibilitásának elérése 2015-re, valamint az infláció kordában tartása, amely februárban elérte a 3,2 százalékot. A múlt hónapban egyébként csökkent a fogyasztás is, a gazdasági növekedés pedig 7,8 százalékra esett vissza, ami a kilencvenes évek óta Kína leggyengébb teljesítményének számít.
Bár Hszi reformokat ígért, a beszámolók szerint a légkör eddig nem sokban változott Kínában, ahol a Sky News riporterét élő adásban tartóztatta le a rendőrség, mert tudósítás közben kiejtette a Tienanmen tér nevét.
Az elitváltás utáni sajtótájékoztatóra pedig nem engedték be a New York Times tudósítóját, mivel a lap a közelmúltban terjedelmes oknyomozó írást közölt a leköszönő kínai miniszterelnök családjának pénzügyeiről.
Kína a top 5-ben
2013. 03. 22. (XVII/12)
