Március első napjaiban a Sínai-félsziget felől több millió sáska lepte el Izrael déli részét. Szakértők szerint a neheze még ezután következhet, mert Egyiptomban rég nem látott, közel százmilliós sáskaraj gyűlt össze. A Pészah előtt felbukkant kártevők természetesen a bibliai csapást juttatták az izraeli újságírók eszébe, nem véletlenül: utoljára 1915-ben, még az első világháború idején sújtotta ilyen sáskajárás a térséget.
A kártevőknél is nagyobb veszélyt jelent azonban Izrael számára az, hogy egyes források szerint az Asszad-rezsim vegyifegyverkészleteinek egy része a Hezbollah terrorszervezet kezébe jutott. A debkafile izraeli biztonságpolitikai portál szerint ezt az új amerikai védelmi miniszter, Chuck Hagel közölte Washingtonban kollégájával, Ehud Barakkal. Ha az értesülés helytálló, az azt jelentené, hogy Izraelnek nem sikerült a január végi közvetlen légicsapásokkal megakadályoznia a tömegpusztító fegyverek átjutását a határon.
Bár a szíriai válság láthatóan az amerikai kormányzatot is aggasztja, Izraelben megoszlanak a vélemények arról, hogy ez a kérdés milyen súlyt kap majd Obama elnök látogatása során. Senki nem gondolja azt, hogy Obama csak azért utazik a tengerentúlra, hogy – mint egy izraeli kommentátor fogalmazott – „humuszt falatozzon a jeruzsálemi piacon, és bedugjon egy imacédulát a Siratófal kövei közé”.
Az elemzők többsége arra számít, hogy az amerikai elnök az utazással egyrészt igyekszik bizonyítani a demokrata párti zsidó választók felé, hogy nem csak távolról támogatja Izraelt. A költségvetési vitában kiderült, hogy Obama a republikánus többséggel szemben nem tudja érvényesíteni akaratát, ezért a külpolitikai nyitás erről a kudarcról is segíthet elterelni a figyelmet – mutat rá egy további szempontra Charles Krauthammer neves amerikai publicista. Az elnök a 2014-es „félidős” választásokon szeretné a képviselőházban is biztosítani a demokrata többséget, ezért az izraeli utazás részben belpolitikai célt szolgál.
Obama Jeruzsálemben megpróbálhatja megismételni demokrata elődjének, Bill Clintonnak az eredményét, akinek utoljára sikerült érdemben tárgyalóasztalhoz ültetnie az izraeli és a palesztin vezetőket.
A „békefolyamat” felelevenítésével az elnök „történelmi tettet” hajtana végre, amellyel biztosíthatná, hogy második ciklusa maradandó eredményekkel járjon. Ennek az érvelésnek a gyenge pontja az, hogy a palesztinok oldaláról az elmúlt években csak egyoldalú lépések történtek, és válaszul az izraeli kormány is saját érdekeit igyekezett bebiztosítani a belső határok megerősítésével és a kelet-jeruzsálemi, valamint ciszjordániai települések továbbépítésével.
Az amerikai elnök természetesen tisztában van az előzményekkel, ennek ellenére letehet az asztalra egy nagyvonalú kezdeményezést, még akkor is, ha az nem tűnik reálisnak. Obama – legalábbis rövid távon – csak nyerhet: ha Netanjahu beadja a derekát, nagy béketeremtőként térhet haza. Ha pedig kiáll Izrael alapvető biztonsági érdekei mellett, és elutasítja a „béketervet”, az elnök őt hibáztathatja a kudarc miatt.
Az izraeli Jediot Ahronot című lap amerikai kongresszusi forrásokból úgy értesült, hogy Barack Obama 2014-re szeretné elérni a palesztin állam megalakulását. Az elnök ehhez részletes menetrendet kért Benjamin Netanjahutól, amelyben az izraeliek rögzítik, milyen területekről és milyen ütemben vonulnak ki. Obama megüzente, hogy nem fogadja el a további halogatást, és pontos határokat, valamint ütemtervet kér tőle a kétállami megoldáshoz.
Az egyelőre kormány nélküli Netanjahu dilemmája, hogy vállalja-e a fájdalmas döntést sok tízezer zsidó család kitelepítéséről és Jeruzsálem kettéosztásáról. Bár az amerikai kormányzat elképzelhetőnek tartja, hogy az 1967-es fegyverszüneti vonalakon túl eső nagyobb településblokkok Izraelhez kerüljenek – szemben a sokkal radikálisabb brüsszeli állásponttal, amely elvárja minden „megszállt terület” átadását –, a ciszjordániai kivonulás minden eddiginél több izraeli otthon felszámolását jelentené.
A szorult helyzetben Netanjahu még a koalíciós tárgyalások kudarcát – és ennek következtében az Obama-látogatás elmaradását – is bevállalhatja. Kérdés, hogy az elmúlt hetekben felgyorsított iráni atomprogram mellett maradhat-e idő egy ilyen kockázatos játszma végigvitelére.
2013. 03. 08. (XVII/10)
