Kereső toggle

A Jobbik Magyarország függetlenségét veszélyezteti

Interjú Abraham Cooperrel, a Simon Wiesenthal Központ társelnökével

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Vihart kavart a Simon Wiesenthal Központ alapító-társelnökének budapesti látogatása. Abraham Cooper tárgyalt a kormányzat és a Fidesz, valamint az ellenzéki demokratikus pártok vezető képviselőivel, és a tárgyalásokon többek között felvetette a Jobbik és az iráni kormányzat közötti kapcsolatok kérdését. A Jobbik szerint a „cionista hatalommal folytatott háttéregyeztetésekkel” a kormány feladta Magyarország szuverenitását, míg a nemzetközi emberi jogi szervezet vezetője szerint éppen a Vona Gábor vezette párt tisztázatlan kapcsolatai jelentenek kockázatot Magyarország és az Európai Unió számára. A Simon Wiesenthal Központ véleményére világszerte odafigyelnek: miközben Abraham Cooper Budapesten tárgyalt, a szervezet másik elnöke, Marvin Hier rabbi a Fehér Házban Barack Obamával egyeztetett az amerikai elnök közelgő izraeli látogatása előtt.

Mit szól hozzá, hogy a Jobbik „Irán-szakértője”, Gyöngyösi Márton frakcióvezető-helyettes nyilatkozatban szólította fel a magyar kormányt, hogy nyilatkozzon: „miért enged a Simon Wiesenthal Központ folyamatos nyomásgyakorlásának, miért nem utasítja vissza hazánk szuverenitásának durva megsértését?”      – Úgy látszik, ennyire érzékenyen érinti őket a kérdés. A Jobbik most megpróbálja azzal bagatellizálni az ügyet, hogy a politikai vezetést és a médiát teszi felelőssé, amiért kérdéseket tesznek fel a párt hátterével kapcsolatban. A Wiesenthal Központ továbbra is sürgeti, hogy mind Budapesten, mind Brüsszelben induljon hivatalos vizsgálat arról, milyen módon támogatja Irán a Jobbikot. Ez ugyanis valóban érinti Magyarország szuverenitását és az Európai Unió tagállamainak a biztonságát is.

A nyilatkozatban Gyöngyösi – most először – közvetlenül is elismeri azt, hogy létezik ilyen kapcsolat. Azt írja ugyanis: „A Jobbik meglátása szerint nem a nemzeti erő és az általa nyíltan képviselt Irán melletti kiállás jelent kockázatot és veszélyt Magyarország számára, hanem a magyar kormány folyamatos háttéregyeztetései a cionista hatalommal.” Ez fordulatot jelenthet, hiszen eddig – néhány jelképes találkozót és nyilatkozatot leszámítva – nem hangsúlyozták az iráni kapcsolatot, különösen nem azt, hogy a magát „nemzeti erőnek” tartó Jobbik nyíltan Iránt képviselné.

– Igen, ettől kezdve a Jobbikra szavazó magyar választópolgároknak dönteniük kell: valóban akarnak-e szoros szövetséget és együttműködést egy olyan rezsimmel, amely keresztényeket börtönöz be a hitük miatt, és terrorista ügynököket küld Latin-Amerikába, Libanonba és szerte a Közel-Keletre. Mostantól ez minden Jobbik-szavazó felelőssége is, mert nem mondhatják, hogy a párt titkolná kapcsolatát a teheráni diktatúrával.

A kérdést felvetette Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettessel, igazságügyi miniszterrel és Németh Zsolt külügyi államtitkárral folytatott tárgyalásain is. Ők hogyan reagáltak a Jobbik–Irán kapcsolatot érintő felvetésükre?

– Úgy tapasztaltam, hogy tárgyalópartnereink nagyon kevés konkrétumot tudnak erről. Éppen a budapesti látogatásunk alatt – de tőlünk függetlenül – jelent meg egy nagyon részletes tényfeltáró cikk (amely többek között a Hetekben megjelent írásokból is idéz – a szerk.) a Jewish Telegraphic Agency kiadásában a Jobbik és Irán kapcsolatrendszeréről, ami azt jelzi, hogy erre az ügyre mások is felfigyeltek. Ezt a cikket is átadtuk a miniszterelnök-helyettes úrnak. A magyar kormánynak – mint az ország demokratikus vezetőinek – felelőssége az, hogy kivizsgálják, milyen külföldi érdekek jelenhetnek meg egyes pártok tevékenységén keresztül Magyarországon. Az iráni rezsim nem csak Izraelt fenyegeti. A mollák által vezetett diktatúrában nem létezik vallásszabadság, a hitvalló keresztényekre megtorlás és börtön vár. És akkor nem beszéltünk még a nemzetközi terrorizmus támogatásáról és az iráni atomprogramról, amely Európát is fenyegeti. Jogos feltételezés az, hogy Irán a Jobbikon keresztül megpróbálja Magyarországot ugródeszkának felhasználni az Európai Unió felé. Várjuk a magyar kormány értesítését, hogy milyen lépéseket tesznek ezzel kapcsolatban. Emellett az ellenzéki vezetőket is sürgettük, hogy kérjék számon a kormánytól, mit tettek ennek a veszélynek az elhárítására, amely az egész nemzetet érinti. Természetesen, mint minden demokráciában, a médiának is döntő szerepe van abban, hogy a tényeket feltárja, és bemutassa a Jobbik és Irán kapcsolatát.

Mennyire tekintik magyar jelenségnek a Jobbikot?

– Központunk névadója, Wiesenthal úr nagyon találóan mondta egykor, hogy ha egy országban a demokrácia erős, akkor az védelmet jelent a zsidóknak, ha azonban gyenge, akkor ez veszélyt jelent a számukra. Magyarországon a szavazók 17 százaléka szavazott a Jobbikra. Görögországban az Arany Hajnal a gazdasági válságot kihasználva náci retorikával uszít. Ukrajnában szintén előretörtek az idegenellenes pártok, és folytathatnánk az európai példák sorát, amelyek egy nagyon nyugtalanító trendet mutatnak. Az egyes részletekben természetesen különbségek vannak, hiszen minden ország más társadalmi, politikai és gazdasági kihívásokkal néz szembe. Általános jellemző azonban, hogy olyan pártok és mozgalmak kerültek be a parlamentekbe, amelyek korábban csak elszigetelt, erőszakos szélsőségekként jelentek meg. A magyar vezetőknek is elmondtuk, hogy a demokratikusan megválasztott többség felelőssége világos határvonalakat húzni az olyan erők elé, mint a Jobbik.

Önök az Európai Parlament elnökét, Martin Schulzot is felszólították, hogy saját hatáskörében indítson vizsgálatot, hogy a Jobbik milyen módon segítheti „az iráni behatolást Közép-Európába”. Mit várnak Brüsszeltől?

– Európai tárgyalásaink során gyakran halljuk német, francia vagy más nemzetiségű partnereinktől, hogy szívesen tennének többet, de kötik őket az európai jogszabályok. Az Európai Parlamentnek és más uniós intézményeknek nagy szerepük van abban, hogy a kontinensen közel hetven éve béke van. Ugyanakkor aggodalomra ad okot, hogy az olyan pártok képviselői, mint a Jobbik, az Európai Parlament teljes jogú tagjaiként szavazhatnak az egész európai közösséget érintő alapvető kérdésekben, például az Irán elleni gazdasági és pénzügyi szankciókról vagy arról, hogy az unió – az Egyesült Államokhoz és sok más országhoz hasonlóan – terrorista szervezetnek minősítse-e a Hezbollahot, amelyet felelősség terhel a legutóbbi bulgáriai gyilkos támadás miatt. Ezek a döntések globális következményekkel járnak, ezért a Jobbik tevékenysége nem tekinthető csak magyar belügynek. Amikor a különféle nehézségek miatt az emberek bizonyos bankárokat, egyházakat vagy etnikumokat hibáztatnak, oda kell figyelnünk arra, hogy ilyen elfogadhatatlan nézetek hogyan befolyásolhatják a demokratikus intézményeket. Ezért azt kértük Schulz úrtól, hogy ő is saját hatáskörében – függetlenül attól, hogy az ügyben a fő felelősség a budapesti kormányra hárul – vizsgálja meg a Jobbik tevékenységét.

Milyen információt kaptak a Csatáry László elleni vizsgálatról? Közel egy éve robbant ki az ügy, de nem sokat hallani a fejleményekről.

– Az igazságügy-minisztertől csak egyet szerettünk volna megtudni, hogy mikorra várható a per kezdete. De csak annyi ígéretet kaptunk Navracsics úrtól, hogy az ügyben kapcsolatba lép a legfőbb ügyésszel. A célunk nem a bosszú, hanem az, hogy a peren keresztül a mai és a jövő nemzedékek figyelmeztetést kapjanak. Csatáry a beszámolók alapján önként és rendkívüli kegyetlenséggel vett részt a holokausztban. Nem tudjuk, hogy a kormány az ügyben a „biológiai megoldásra” vár-e – hiszen nagyon idős emberről van szó –, vagy a korától függetlenül vállalja-e a pert. Nem az a kérdés, hogy milyen büntetést szabnak ki, hanem az, hogy megállapítsák a bűnökért a felelősséget. Ha ez nem történik meg, annak egész Magyarország a vesztese lehet.

A Simon Wiesenthal Központ tette nemzetközi üggyé a tavaly augusztusi magyar–izraeli mérkőzésen történt rasszista szurkolói megnyilvánulásokat. Az incidens miatt a FIFA megbüntette a magyar válogatottat, és zárt kapuk mögött kell lejátszani a március 22-ei vb-selejtezőnket Románia ellen. Az ítéletet általános felháborodás fogadta Magyarországon, távolról sem csak a szélsőjobb részéről. Nem aránytalan lépés egy szurkolói csoport elfogadhatatlan viselkedése miatt egy nemzeti válogatottat és ezen keresztül az egész országot büntetni?

– Az európai futball egyik nagy problémája, Londontól Moszkváig, hogy a stadionokban szélsőséges csoportok befolyásolják a szurkolók viselkedését. Nem csak antiszemitizmusról van szó, hanem rasszizmusról általában. Fontos az, hogy világsztár játékosok összefognak és videoüzenetekben tiltakoznak a színes bőrű játékosokat ért rasszista inzultusok miatt. Azt üzenik, hogy a sport nem a gyűlöletről, hanem a nemes versenyről szól. Sajnos azonban, ha ezek a pozitív üzenetek nem érik el a célt, ha a FIFA azt látja, mint Magyarországon, hogy semmi komoly lépés nem történik az ilyen jelenségekkel szemben, akkor olyan büntetésekre is szükség van, amelyek a szurkolókat is fájdalmasan érintik. Meg kell érteniük, hogy következménye van a magatartásuknak. A zárt kapus mérkőzés még nem is a legsúlyosabb büntetés. A FIFA a pontlevonást is elrendelheti, amint történt tavaly a tiltakozásunk nyomán Argentína esetében. Ezek a drasztikus büntetések azonban eredményesek, mert utána a szurkolók egymást intették le a stadionokban, mondván, „ne szúrjunk már ki a saját csapatunkkal”. Lehet, hogy belül egészen mást gondolnak, de ha a viselkedésüket elkezdik megváltoztatni, akkor az lehetőséget kínál arra, hogy a gondolkodásuk is megváltozzon. Ha ez nem történik meg, a stadionok és a sportesemények olyan tragédiák helyszínei lehetnek, mint amit most Egyiptomban látunk. Sportrajongó emberként is megrendít az, ha ilyen tragédiák történnek.

Olvasson tovább: