Régóta feszült a helyzet Tunéziában, ahol a 2011 januárjában zárult forradalom utáni szabad választások csupán formális változást hoztak. A tunéziai megmozdulások indították útjára a történelembe azóta „arab tavasz” néven bevonult eseménysorozatot. Az akkor megválasztott kormánykoalíció legerősebb pártja az en-Nahda (feltámadás), melyet „mérsékelt” iszlamista pártként tartanak számon. Mérsékeltségük cáfolhatóságáról a Hetek akkoriban részletesebben beszámolt (Menetel a Testvériség. Hetek, 2011. október 28.) A „jázminos” tüntetőket a szólásszabadság követelése mellett elsősorban az alacsony életszínvonal, a munkanélküliség, az éhezés és a korrupció vitte az utcára. A mostani zavargások azonban azt mutatják, hogy az ország helyzete nem előnyére változott.
Sokri Belaid múlt szerdai meggyilkolása folyamatosan tartó utcai zavargásokat okozott országszerte. Egy rendőr meghalt, ötvenkilenc pedig megsebesült a belügyminisztériumi adatok szerint. Belaid pénteki temetése több száz ezres kormányellenes tüntetéssé alakult, amire a 2011-es forradalom óta nem volt példa Tunéziában, az arab világban pedig az azt megelőző hatvan évben sem. A hétvégére már a kormány mellett tüntetők is megjelentek az utcán, bár ez a megmozdulás részben az észak-afrikai térségben most hadseregével is jelen lévő Franciaország ellen irányult. Manuel Valls francia külügyminiszter éles kritikájában ugyanis a politikus meggyilkolása egyben „merénylet Tunézia jázminos forradalma ellen”.
Az en-Nahda határozottan cáfolja, hogy bármi köze lenne a gyilkossághoz, melyért az özvegy és az elhunythoz közel állók azonnal őket tették felelőssé. Mindenesetre akár a kormánykoalíció eredménytelenségének elismerését is jelenthette az en-Nahda párthoz tartozó Hamadi Dzsebali miniszterelnök hirtelen reakciója, aki rögtön a merénylet napján, pártjával sem egyeztetve bejelentette: még a következő választások előtt új, pártsemleges, technokrata kormányt alakítana, záros határidőn belül. Amennyiben viszont a kormánykoalíció nem támogatja elhatározásában, lemond posztjáról.
A többségében szunnita tunéziaiak szűk kisebbsége tartozik az iszlám vallás szalafista irányzatához. Ez a kisebbség terrorcselekményeivel tartja fenn a folytonos fenyegetettség légkörét. Zine el-Abidine Ben Ali 1987-ben pontosan az iszlám fundamentalisták okozta fenyegetésre hivatkozva volt képes vér nélküli hatalomátvételre, s többszöri törvénymódosításoknak köszönhetően már ötödik elnöki ciklusában volt, amikor a forradalom elsöpörte rendszerét. Mivel azonban az elzavart rezsim sikerének egyik titka éppen a szélsőségek megfékezése volt, a jelenlegi vezetés ingoványos területnek tartaná kordában tartani a legitimitásukat részben alátámasztó erőket. A Le Monde-nak nyilatkozó tunéziai miniszterelnök a gyilkosság felderítését firtató kérdésre is erre utaló, részben kitérő választ adott. „Ezek nem amatőrök voltak. Egy kész stratégiával rendelkező komoly gépezet áll a politikai gyilkosság mögött, melynek áldozata Sokri Belaid volt, de a célpont egész Tunézia. Súlyos következményekkel kell számolni.” Már csak az maradt megválaszolatlan, hogy Tunéziának vagy az elkövetőknek.
2013. 02. 15. (XVII/7)
