Kereső toggle

Feszült barátság

A németek többsége pedig nem kér a francia gazdaságpolitikából

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Mozgalmas rendezvénysorozattal emlékeztek meg a héten Berlinben a Franciaország és Németország között ötven éve megkötött kétoldali együttműködési megállapodásról. A legújabb közvélemény-kutatási adatok szerint azonban a gazdasági válság jelentős nyomott hagyott a két ország kapcsolatán. Az előző évekhez képest a franciák körében nőtt azoknak a száma, akik szerint a francia-német kapcsolatra a  rivalizálás és az arrogancia jellemző. A németek többsége pedig nem kér a francia gazdaságpolitikából.

François Hollande francia köztársasági elnök több kormánytaggal együtt érkezett Berlinbe, hogy részt vegyenek a két ország között a megbékélés jegyében kötött Élysée-szerződés ötvenedik évfordulója alkalmából kedden rendezett ünnepségen. Hollande és a házigazda Angela Merkel kancellárasszony, akik egyébként a rendezvényen össze is tegeződtek, legfontosabb feladatnak az eurókrízis megoldását tartják.  
Jogosan, hiszen a gazdasági válság az IFOP (Francia Közvélemény-Kutatási Intézet) 2012. decemberi felmérése szerint, melyet az Élysée-szerződés aláírásának ötvenedik évfordulója alkalmából készítettek, jelentősen befolyásolja a két ország polgárainak egymásról alkotott képét.
Természetesen sztereotípiákban nem volt hiány egyik válaszadó fél esetében sem. A németek válaszait bemutató leírás leginkább egy útikönyv és egy étlap keverékéhez hasonlít. A válaszadók több mint felének Franciaországról Párizs és az Eiffel-torony jut eszébe, egyharmaduk pedig a vörösborra, a bagettre, a sajtra és a pezsgőre asszociál. Mások Franciaország különböző régióira, így Normandiára, Provance-ra vagy a napfényes Riviérára gondolnak. A németek csupán 5 százalékának jutnak eszébe a francia autómárkák, nem sokkal többnek a kultúra és a művészet.
Németország hallatán a franciák harmada Angela Merkel kancellárra asszociál, és a megkérdezettek mintegy negyede a sörre. Többeknek Berlin, illetve Berlin egyesítése, a válaszadók mintegy ötödének pedig a német autómárkák jutnak eszébe. Ugyanennyien vannak azonban, akik Németországot a nácizmussal, Hitlerrel és a háborúkkal, valamint a németekre jellemzőnek tartott, nem kifejezetten pozitív tulajdonságokkal, a merevséggel, keménységgel és szigorral párosítják. A pozitív jellemvonásokat, mint fegyelmezettség, rendszeretet, becsületesség és minőség már jóval kevesebben említik. Mindezek ellenére mind a németek, mind a franciák döntő többségének jó véleménye van a másik országról.
A gazdasági válság és az eurózóna jövője kapcsán folytatott tárgyalások hatására a franciák harmadának pozitív irányban változott a Németországról kialakított képe, míg a németeknek csak tizede véli, hogy Franciaország előnyt kovácsolt a jelenlegi helyzetből. A francia válaszadók kétharmada szerint kellene Franciaországnak példát vennie a német gazdasági és szociális modellről, ezzel szemben a németek kétharmada épp az ellenkezőjét tartja a francia modellről.
A németek szerint Franciaország nem tett megfelelő intézkedéseket a munkanélküliség csökkentésére. Ezzel egybecsengenek François Hollande-nak az ünnepségen elhangzott szavai, miszerint amíg „Németország a válság idején megtette a szükséges lépéseket, „Franciaország csak időt vesztett”.
Annak ellenére, hogy az elmúlt évben a franciáknak szomszédjukról kialakított képe sok tekintetben pozitívan változott, ma másfélszer többen gondolják Németországot arrogánsnak, mint korábban. Ezzel párhuzamosan egyre több francia szerint a két ország kapcsolatát nem a bizalom, hanem a rivalizálás jellemzi. Ugyanakkor a németek ezt éppen ellenkezőleg látják.
A kapcsolat erősítésére más-más megoldást tartanának alkalmasnak a Rajna két oldalán. A franciák szerint az üzleti élet és az innovációt célzó tudományos programok fejlesztése, míg a németek szerint inkább a cserediák rendszer és a másik ország nyelvének tanítása lendítene a kapcsolatokon. Ugyanakkor mindkét ország polgárai nagy arányban üdvözölnék a munka- és az adóügyi törvények két ország közötti harmonizációját, valamint a másik országban való munkavállalást könnyítő,  közös francia–német foglalkoztatási ügynökség létrejöttét. A közös európai hadsereg mellett Franciaországban kétszer annyian sorakoztak fel, mint Németországban. Noha hadügyekben a két ország korábban is egyeztetett, és Németország jelenleg is támogatja Franciaországot Maliban az iszlám szélsőségesek elleni konfliktusban, a német egységek a franciáknál jóval kisebb arányban vannak jelen.
Az ötven éve aláírt Élysée-szerződést mindkét országban magas, 90 százalékos arányban pozitívnak tartják. A szerződés két elsőszámú szignálója, Charles de Gaulle köztársasági elnök és Konrad Adenauer szövetségi kancellár két hasonlóan gondolkodó, antifasiszta, konzervatív, jobboldali politikus volt, akik katolikus értelmiségiek lévén keresztény világnézet alapján képzelték el a két ország közötti békét és együttműködést. Úgy tűnik, a napjainkban uralkodó szekuláris felfogással együtt járó fogyasztói mentalitás, különösen egy gazdasági krízissel sújtott világban, óhatatlanul feszültséget generál még a jó alapon lefektetett együttműködésben is. Noha mindkét részről fontosnak tartják a két ország együttműködését az EU szempontjából, a franciák úgy vélik, a kapcsolat nem kiegyensúlyozott. Míg a franciák fele tekinti Németországot országuk különlegesen fontos partnerének, addig a németeknek kevesebb mint ötöde gondolja csak ezt Franciaországról, és döntő többségük úgy véli, hogy minden uniós tagországot egyenlőképp kell kezelni.

Az Élysée-szerződés

1963. január 22-én történelmi jelentőségű eseményre került sor a párizsi Élysée-palotában: Konrad Adenauer német szövetségi kancellár és Charles de Gaulle francia köztársasági elnök aláírták a két ország együttműködését szabályozó keretszerződést. A megállapodás, amelyet Barátság Szerződésnek is neveznek, a világháborúk alatt szemben álló két nagyhatalom közötti megbékélési folyamat első lépése volt, amely több évszázados rivalizálást és háborúskodást lezárva lehetővé tette az európai építkezést. A szerződés meghatározta az együttműködés fő célkitűzéseit és az ezek megvalósításához szükséges intézményi szabályrendszert, ezen belül egy kötelező érvényű időbeosztást a két ország vezető politikusai közötti különböző szintű és gyakoriságú találkozókra. Emellett három területre, a külügy, a honvédelem, valamint az oktatás és ifjúság témáira koncentrálva további együttműködést irányzott elő. A két nemzet fiataljai számára létrehozott csereprogramokkal, és annak tudatosításával, hogy a francia–német baráti viszony különleges és szükségszerű, lehetővé vált Franciaország és Németország között a történelmi megbékélés, megalapozva ezzel a tartós békét Európában. A szerződést csak egy alkalommal, pontosan a huszonötödik évfordulóján, 1988. január 22-én módosították, ekkor két új struktúra, a védelmi és biztonsági, valamint a gazdasági és pénzügyi tanács jött létre.

Olvasson tovább: