Kereső toggle

Egy meleg nap Washingtonban

Liberális programmal indított Obama

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Kisebb tömeg, őszebb és határozottabb elnök, előtérben a melegjogok – ezek jellemezték Barack Obama ünnepélyes beiktatását Washingtonban. Az újraválasztott elnök eskütételével hivatalosan is megkezdte második ciklusát, ami az eddigi tapasztalatok alapján nem szokott túlságosan sikeres lenni. Sőt, több elnöknél komoly válságokat, illetve mélypontokat hozott az újabb négy év.

Négy éve Obama-lázban égett az Egyesült Államok, az ország első színes bőrű elnöke csaknem 2 millió ember előtt tette le hivatali esküjét Washintongban. A lelkesedés azonban azóta meglehetősen lanyhult: Barack Obama újabb négy évének hivatalos kezdetére hétfőn jóval kevesebben voltak kíváncsiak. A szervezők szerint 1 millióan érkeztek az amerikai fővárosba a beiktatási ünnepségre, helyszíni beszámolók azonban 500-600 ezer fős tömeget becsültek.

Obama egyébként hivatalosan már vasárnap elfoglalta hivatalát: az amerikai alkotmány értelmében ugyanis január 20-án kell felesküdnie az elnöknek, de mivel ez idén vasárnapra esett, amikor is nem szokás nagy ünnepségeket rendezni az országban, a tömegrendezvényt hétfőre tették. Obama vasárnap a Fehér Házban, családja jelenlétében tette le hivatali esküjét John Roberts, a Legfelsőbb Bíróság főbírája előtt, majd ezt másnap a Capitolium előtt megismételte.

Az eskütétel után következett Obama több mint negyedórás beszéde. Szónoklata azonban más hangvételű volt, mint négy évvel ezelőtt. Többen úgy értékelték, hogy egy magabiztos – egyes vélemények szerint parancsoló – elnök beszélt, aki nem a kompromisszumokra törekszik, hanem elképzeléseit ismerteti, amelyeket a következő négy évben mindenáron végre akar hajtani.

Obama egyértelműen liberális program megvalósítását tűzte ki célul, és erre konkrétan is kitért, ami nem számít szokványosnak beiktatási beszédekben. Többen azért is találták ezt furcsának, mert az elnök február 12-én mondja el évértékelő beszédét, amely feltehetőleg ugyanezeket a témákat fogja tartalmazni. Obama prioritásai között említette a melegházasságot. Mint mondta, „utazásunk nem lehet teljes addig, amíg meleg barátaink nem részesülnek ugyanolyan bánásmódban a törvény előtt, mint mások”. Beszédében  megemlítette az 1960-as években egy melegbárnál kitört Stonewall-zavargásokat (amelyek aztán a melegfelvonulásokhoz vezettek), egyenértékűnek állítva azokat a Martin Luther Kingék szervezte megmozdulásokkal  a színes bőrűek elkülönítésének megszüntetéséért az oktatásban vagy a feketék választójogáért. A melegjogok fontossága egyébként az egész beiktatási ceremóniát végigkísérte: az ünnepségen egy nyíltan homoszexuális költő szavalt, a záróimát pedig egy episzkopális lelkész mondta el, akinek egyháza engedélyezi a nyíltan homoszexuális papok, illetve püspökök felszentelését. Az egyház nyáron azt is bejelentette, hogy transzvesztiták is vállalhatnak náluk tisztséget, újabban pedig lehetővé tették a házasságkötéseket azonos nemű párok számára is. Luis Leon egyébként egy evangéliumi pásztor helyett kapta a felkérést a beiktatási áldás elmondására. Louie Giglio atlantai pásztornak amiatt kellett visszalépnie a szerepléstől, mert kiderült, az 1990-es években egyik prédikációjában felszólalt a melegek „agresszív programja ellen” és azt mondta, hogy a homoszexuálisok is meg tudják változtatni szexuális identitásukat Jézus Krisztus gyógyító erején keresztül. Leon záróimájában egyébként ki is tért a melegek egyenjogúságára.

Obama beszédében szokatlan volt az is, hogy az elnök hosszasan beszélt a klímaváltozás veszélyeiről. Emellett feladatai között említette a fegyveres erőszak visszaszorítását, a nők egyengjogúságát a bérezésben, valamint a bevándorlási reformot. Beszélt az egészségügy átalakításáról, a deficitcsökkentésről, külpolitikai kérdésekbe azonban nem ment bele, csupán annyit mondott, hogy az Egyesült Államok támogatja a demokráciát világszerte.

Némely elemzők úgy vélik, Obama beszéde egyértelműen tükrözi, hogy már nem kell az újraválasztásával foglalkoznia, és hogy elképzelései érdekében kész vállalni a konfrontációt. Szerintük a retorikai váltás egybevág azzal, ahogy novemberi győzelme óta a Kongresszussal „együttműködött”, például a költségvetési szakadék és az adósságplafon kapcsán. Ezekben az esetekben nem engedett álláspontjából, sarokba szorítva a republikánusokat, hogy vagy az elnök irányelvei felé mozdulnak el, vagy pedig komoly politikai csatározás elé nézhetnek a nyilvánosság előtt.

Obama minisztereinek kiválasztásából is látható ez a másfajta kormányzási elv: legtöbb jelöltjét bírálták, különösen a védelmi tárca várományosa, Chuck Hagel kinevezését kérdőjelezik meg sokan. Az elnök mégis kitartott választottjai mellett, és hétfőn hivatalosan le is adta jelöltjeinek névsorát a Szenátusnak. Valószínűleg itt várható második ciklusának első nagy küzdelme. Az viszont kérdéses, hogy Obama mennyire tud majd szakítani elődjeinek „hagyományával”. George W. Bush, Bill Clinton, Ronald Reagan számára ugyanis az újabb négy év olyan mélypontokat eredményezett, amelyek egész elnökségükre rányomták a bélyegüket.

Olvasson tovább: