Kereső toggle

Törékeny tűzszünet

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Lapzártánk idején az egyiptomi külügyminiszter a Hamasz győzelmeként jelentette be a nyolc napon át tartó gázai konfliktus lezárását. Benjamin Netanjahu szerint Izrael „esélyt ad a helyzet stabilizálására”, de nem oldja fel a Gázai övezet blokádját. A megállapodásra azt követően került sor, hogy Barack Obama a térségbe küldte Hillary Clinton külügyminisztert. A tűzszünet életbe lépése előtt az egyik gázai terrorszervezet egy autóbuszt robbantott fel Tel Aviv központjában. Nyolc nap alatt az övezetből több mint 800 rakétát lőttek ki Izraelre, miközben az izraeli hadsereg a terrorellenes Felhőoszlop hadműveletben mintegy 1200 célpontot támadott.

A konfliktusban, amelyet a Hamasz rakétatámadásai váltottak ki, közel 160 ember halt meg. Az áldozatok között van 4 izraeli civil és egy katona, valamint a Hamasz terroristái és számos palesztin civil lakos is. A halálos áldozatok száma még ennél is magasabb lehetett volna, ha a Hamasz és a vele szövetséges gázai iszlamista csoportok rakétáival szemben nem működik hatékonyan a Vaskupola elnevezésű izraeli légvédelmi rendszer, amely most vizsgázott először élőben.
A határ túloldalán pedig a terrorszervezetek zsúfolt lakóövezetekben helyezték el a rakéták és fegyverraktárak többségét, így a légicsapásokban a civil lakosság élőpajzsként szolgált. Az izraeli hadsereg szórólapokkal és telefonhívásokkal, valamint SMS-üzenetekkel igyekezett figyelmeztetni a kijelölt célpontok közelében élő lakosságot. A támadások így is számos civil áldozatot követeltek. Izrael hangsúlyozta, hogy sajnálja a gázai civilek – köztük gyermekek – halálát, de a konfliktusért kizárólag a Hamaszt terheli a felelősség.
A négy évvel ezelőtti terrorellenes hadművelet óta a Hamasz alaposan felfegyverkezett. A szervezet fegyverekhez jutott Líbiából, Szudánból és Iránból is. Az Iráni Forradalmi Gárda parancsnoka, Mohammad Ali Dzsafari tábornok cáfolta, hogy kész rakétákat szállítottak volna az övezetbe, elismerte viszont, hogy „technológiát és gyártási útmutatást nyújtottak a gázai népnek”. A teheráni közreműködés eredménnyel járt: az erőteljes izraeli légicsapások ellenére most először sikerült célba venni Tel Avivot és Jeruzsálemet is. A 75 kilométer hatótávolságú Fadzsr-5 rakéták miatt már nemcsak a Dél-Izraelben élőknek, hanem mintegy négymillió lakosnak kellett óvóhelyekre vonulniuk többször is a konfliktus idején. A sűrűn lakott izraeli övezetekre kilőtt rakétákkal szemben huszonnégy óra alatt állítottak rendszerbe egy olyan rakétavédelmi üteget, amely az eredeti tervek szerint csak két hónap múlva lett volna működőképes. Ez hatékonynak bizonyult, mert a rakéták közel 90 százalékát a levegőben megsemmisítette, ami viszont a Hamasz számára lehetett meglepetés.
A Felhőoszlop hadműveletben – az elnevezés az Egyiptomból kivonuló zsidókat védő tűz- és felhőoszlopra utal – a Hamasz súlyos veszteségeket szenvedett. Már az első csapásban elvesztette katonai parancsnokát és később a rakétaprogram vezetőjét is. A légitámadások lerombolták a terrorszervezet infrastruktúrájának jelentős részét, köztük kormányzati épületeket, rendőrőrsöket és bankokat.
A konfliktusban Izrael felkészült a szárazföldi terrorellenes hadműveletre is, és 75 ezer katonát – többségében tartalékosokat – vonultatott fel a gázai határ mellett. A behatolást azonban – elsősorban az erőteljes nemzetközi nyomás hatására – az utolsó pillanatban lefújták. Így kérdés, hogy a palesztin rakétakapacitás mekkora részét sikerült felszámolni. Az izraeli hadsereg szóvivője 30-50 százalék közé becsülte a légitámadások eredményét.
Izrael a hadművelet első napjaiban széleskörű támogatást élvezett a nyugati államok – különösen az Egyesült Államok és az Európai Unió – részéről. Barack Obama, Angela Merkel, François Hollande egyaránt elismerte és hangsúlyozta Izrael önvédelmi jogát.
Hasonlóan egyöntetűen álltak ki kezdettől fogva az arab muzulmán országok is a Hamasz mellett. Egymást követték a szolidaritási látogatások: a Gázai övezetbe utazott az egyiptomi miniszterelnök és az Arab Liga tíz külügyminisztere, valamint határozottan megszólalt Recep Tayyip Erdogan török kormányfő is, aki „terrorista államnak” nevezte Izraelt. Megfigyelők már az „arab tavasz” nyomán kialakult új helyzetnek tulajdonítják azt, hogy a gázai vendégek aktív segítséget nyújtottak a Hamasznak: a tunéziai külügyminiszter például a diplomáciai gépkocsi-konvojban, a saját autójában csempészte ki az övezetből Iszmail Hanijét. A Hamasz miniszterelnöke a hadműveletek idején a föld alatt rejtőzött, így viszont Kairóból irányíthatta a tűzszüneti tárgyalásokat és az Izrael-ellenes támadásokat.
Ahogy teltek a napok, a nyugati vezetők egyre inkább sürgették Izraeltől az „önmérsékletet”, az „arányos választ”, majd pedig a légicsapások leállítását. Ugyanakkor a Hamasz melletti arab kiállás egy percre sem ingott meg. Izraelnek végül úgy kellett elfogadnia a tűzszüneti feltételeket, hogy oda sem engedték a tárgyalóasztalhoz. A közvetlen küldötteket Kairóban senki nem fogadta, a Hamasz is csak az egyiptomiakon keresztül üzent az izraelieknek. Ráadásul a tűzszünet előtt 12 órával még egy buszrobbantásos terrormerénylet is történt Tel Avivban, a védelmi minisztérium közelében. A pokolgép viszonylag kisméretű volt, de így is szinte mindenki megsérült a buszon ülők közül. Tel Avivban utoljára 2006-ban volt robbantásos merénylet.  
Hillary Clinton külügyminiszter megköszönte az egyiptomi elnöknek a tűzszüneti tárgyalásokon nyújtott segítségét. „Kritikus pillanat ez a térség országai számára. Az új egyiptomi kormányzat vállalja azt a felelősséget, ami ezt az országot régóta a térség stabilitásának és békéjének sarokkövévé tette” – mondta az amerikai külügyminiszter, aki szerint Mohammed Murszi elnök „erősíti a béke folyamatát, javítja a gázai nép életkörülményeit, és biztosítja Izrael népének a biztonságát”. Nem tudni, hogy mi győzte meg minderről a külügyminisztert – nem olyan rég, szeptember 11-én még az amerikai nagykövetséget ostromolták a kairói tüntetők –, mindenesetre a posztjáról hamarosan távozó Hillary Clintonnak már nem kell számon kérnie az egyiptomi vezetéstől az ígéretek teljesítését.

Olvasson tovább: