Kereső toggle

Egyiptomnak nem kell az új fáraó

A Muzulmán Testvériség „lenyúlta” a forradalmat

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Alighogy az arab tavasz okozta sebek hegesedni kezdtek, újabb lázadások törtek ki Egyiptomban, ezúttal a nemrég hivatalba lépett elnök, Mohamed Murszi ellen. Kairó utcái ismét  forradalmi képet öltöttek, tízezrek követelik a kormányfő túlburjánzott jogköreinek lemetszését.

A múlt héten Mohamed Murszi egyiptomi államfő egyoldalú dekrétumban rendelte el, hogy amíg az alkotmányozási folyamat tart, addig az igazságszolgáltatás semmilyen elnöki döntését ne helyezhesse hatályon kívül. Murszi kinyilvánította, hogy bármilyen nemzetbiztonsági eszközt bevethet a „forradalmi értékek” megőrzésére és érvényre juttatására. Ezenfelül az alkotmányozó nemzetgyűlésnek is mentességet biztosított, vagyis a bírói hivatalt e téren is gúzsba kötötte: nem oszlathatja fel azt, bármit is tesz.

A harmadik hatalmi ág természetesen felháborodással fogadta az elnöknek szinte korlátlan hatalmat biztosító rendeletet, és ez a hév átragadt a demokráciára vágyó lakosokra is. Ennek következtében a Nílus-delta vidéke valósággal berobbant: tömegek kívánnak kitörni a Muzulmán Testvériség szorításából. Egyiptom-szerte tömegtüntetésekre került sor az elmúlt napokban. A közhangulat szerint Murszi egyértelműen diktatórikus jellegű intézkedései az előző, Hoszni Mubarak nevével fémjelzett rezsimre emlékeztetnek. Márpedig modern fáraóból egy is bőven elég volt – szól a tiltakozás.

Az egyiptomi ellenzék szerint a Testvériség „lenyúlta”, szabotálta az arab tavaszként is emelgetetett forradalmat, és nem került sor valóságos rendszerváltásra, mivel a demokratikus fejlődés mégsem indult meg. Murszi úgy játszik a hatalmi aktusokkal, és úgy terjeszti ki szuverenitását, ahogy éppen gondolja, és lényegében minden jogi akadályt elhárított a kedve szerinti alkotmányozás útjából, állítják.

Az államfő minden vádat visszautasítva arra hivatkozott, hogy a hatalmi koncentrációt a „reformok kivitelezése indokolja, hogy véghezvihessük a demokratikus átalakítást”. A radikális Muzulmán Testvériség és a Szalafista mozgalom „a vérfürdő elkerülésének érdekében” elhalasztotta tervezett utcai demonstrációit; így az utcákat jelenleg a tüntetők birtokolják. Az ellenzék nem akar semmiféle tárgyalásba bocsátkozni, míg a kiadott rendeletek hatályban maradnak, aggódnak ugyanis, hogy Murszit ügyeskedése erősebbé teheti, mint amilyen Mubarak valaha volt.

A bírói hivatal és az elnök között az igazságügy-miniszter, Ahmed Mekky közvetít, aki mihamarabbi egyezséget sürget. Eközben a Murszi lemondását követelő tüntetők már hivatali épületeket is célba vettek, és számos iskola és egyetem volt kénytelen bezárni kapuit. Kairó több pontjáról indulva a tüntetők a Tahrír teret célozták meg a tömegdemonstráció központjául. A hatóságokkal való összecsapásban eddig több százan sebesültek meg, több halálos áldozat is volt. Különösen a tinédzser áldozatok fölötti düh öntött további olajat a tűzre.

A tüntetők között többen kifejezték: „Ha valamit megtanultunk az előző rezsim megbuktatásából, akkor azt, hogy miként mondjunk nemet!”

Olvasson tovább: