Kereső toggle

Obama fut a szavazói után

Célegyenesben

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Éppen a második elnöki vita előestéjén derült ki, mekkora kárt okozott magának Barack Obama az első menetben mutatott katasztrofális teljesítményével. A Gallup felmérése szerint országosan Romney - először a kampány során - a szavazatok 50 százalékára számíthat, szemben Obama 46 százalékával. Ez pont a fordítottja a szeptember végén mért eredménynek. Az elnök számára a versenyben maradás volt a tét a máso-dik televíziós vitán. Ezt a célt, némi műsorvezetői segédlettel ugyan, de Obama teljesítette, így bő két héttel a november 6-ai választási nap előtt nyílt maradt a verseny.

Riasztó számokat közölt a Gallup országos felmérése október 16-án az Obama-kampány szempontjából. Az elnök négypontos hátránya a valószínű szavazók körében még belefér ugyan a statisztikai hibahatárba, a részletek azonban árulkodóak. Obama négy évvel ezelőtt ugyanebben az időszakban 53–47 arányban vezetett John McCainnel szemben a Gallupnál, és ez már nem is változott a szavazásig: szinte pontosan ez lett a végeredmény. A demokrata elnök akkori magabiztos sikerét néhány választói csoportban mért kiemelkedő támogatottságának köszönhette: 14 százalékos többséget szerzett a női szavazóknál, 22 százalékkal több 30 év alatti fiatal szavazott rá, és elsöprő, 72 százalékos többséget kapott a Gallup által „nemfehér (beleértve a hispán) szavazók” csoportjának nevezett körben.

Ez utóbbi bázis továbbra is kitart Obama mellett (bár 4 százalékkal itt is csökkent a támogatottsága), viszont a nők és fiatalok körében jelentős a lemorzsolódás. Sokáig kérdés volt, hogy Romney mennyire tudja mozgósítani a republikánus tábort. Ez a kérdés eldőlt: a protestáns szavazók körében Romney 18 ponttal (59–41 arányban) vezet, ami épp a háromszorosa John McCain 2008-as e körben mért előnyének. A republikánus jelöltnek még a katolikusok körében is sikerült fordítania, és 22 százalékos az előnye az amerikai fehérek között.

Az alelnöki vitán mindkét jelölt jól szerepelt, így Obamára maradt a feladat, hogy megállítsa a zuhanórepülést. Nem meglepő, hogy az elnök most sokkal határozottabb volt. A kiválasztott kérdések is inkább az elnöknek kedveztek. Az egyik például arra volt kíváncsi, hogy a jelöltek mivel különböztetik meg magukat „George W. Bush nyolc éves elhibázott politikájától”. 

A kissé lejtős pálya ellenére a vita érdemi és helyenként szikrázó volt. Amikor Romney ötpontos gazdaságélénkítő tervét ismertette, Obama azzal felelt, hogy a kormányzó terve „valójában egyetlen pontból áll. Arról szól, hogy az elitre külön szabályok érvényesek: akik sok pénzt keresnek, kevesebb adót fizetnek”. Az elnök szerint ez a gazdaságfilozófia megnyomorítja a középosztálybeli családokat.

Romney szerint viszont az elnök gazdaságpolitikája kudarcot vallott, mert négy év alatt nem csökkent a regisztrált munkanélküliek száma. Sokan már olyan régóta állás nélkül vannak, hogy kikerültek a statisztikából, így a valós szám szerinte ennél is kedvezőtlenebb lehet.

A legélesebb vita a líbiai nagykövetség elleni támadás kapcsán bontakozott ki. Romney azzal vádolta az elnököt, hogy nem küldött erősítést Líbiába, annak ellenére, hogy a nagykövet többször kérte ezt. Továbbá a szemére vetette, hogy a tragédia idején is folytatta kampányát Las Vegasban, és csak két hét után ismerte el, hogy az amerikai nagykövet és három munkatársa terrortámadás áldozata lett Bengáziban.

Obama azzal védekezett, hogy folyamatos telefonkapcsolatban állt a nemzetbiztonsági stábbal, és az incidenst már egy nappal később, a fehér házi Rózsakertben tett nyilatkozatában terrortámadásnak minősítette. Ez utóbbi állítása láthatóan meglepte Romney-t, aki „a jegyzőkönyv kedvéért” még egyszer elmondatta Obamával.

Technikailag Obamának igaza volt, hiszen valóban kimondta a „terrorizmus” szót szeptember 12-ei beszédében, de csak általánosságban: „Egyetlen terrorcselekmény sem ingatja meg soha ennek a nemzetnek az eltökéltségét.” Susan Rice, az Egyesült Államok ENSZ-nagykövete négy nappal később egy televíziós műsorban kijelentette: a líbiai támadás „aligha lehetett terroristák által koordinált merénylet”. Annak ellenére, hogy Matt Olsen, a Nemzeti Terrorelhárító Központ igazgatója szeptember 19-én egy kongresszusi vizsgálóbizottság előtt közölte, hogy a „Bengáziban meggyilkolt amerikaiak egy terrortámadásban vesztették életüket”, Obama még ezt követően sem akarta így minősíteni az incidenst. Az ABC televíziónak adott interjúban csak annyit mondott, hogy az „nem csak a tömeg akciója volt”.

Olvasson tovább: