Kereső toggle

Ki az arabok igazi ellensége?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Vihart kavart egy szaúdi újságíró cikke, amely azt állítja, hogy az arab világra a valódi veszélyt „a korrupció és a diktátorok”, nem pedig Izrael jelenti. Az írást naponta több százezren olvasták az interneten, de a szerzőt halálos fenyegetések is érték.

Bár az arab közgondolkodásban magától értetődő állítás, hogy a zsidó állam léte és tevékenysége korlátozza leginkább a palesztinok és más közel-keleti nemzetek boldogulását (nem véletlenül nevezik Izrael megalakulását „nakbának”, katasztrófának), Abdulatif al-Mulhim vitába száll ezzel a nézettel. „Az arab tavasz és az izraeli ellenség” című, az angol nyelvű Al Arabiya News szaúdi napilapban megjelent írásában a szerző azt feszegeti, milyen károkkal járt az, hogy 1948-ban az arab államok nem ismerték el Izraelt, és több – súlyos vereséggel járó – háborút indítottak a zsidó állam ellen.
„Mi lett volna, ha ezeknek a háborúknak a költségeit az oktatásra, egészségügyre és az infrastruktúrára fordítjuk? Még nehezebb kérdés, amellyel egyetlen arab nemzet sem akar szembenézni, az, hogy vajon tényleg Izrael-e az arab világ és az arab nép igazi ellensége” – írja al-Mulhim, aki leszögezi, azért írta meg cikkét, mert „láttam a jemeni éhező gyerekekről készült fényképeket, a szíriai Aleppóban felgyújtott ősi bazársorról szóló riportokat, a senki földjének számító Sínai-félsziget, az iraki gépkocsikba rejtett bombák és a líbiai lerombolt épületek képeit. Ezekről naponta beszámolnak az arab televízióállomások is, mindenki tudja, miről beszélek.”   
Al-Mulhim szerint nyilvánvaló, hogy a pusztítások és atrocitások mögött nem külföldi ellenség áll. „Az éhezésért, gyilkosságokért és rombolásért azok felelősek, akiknek pedig épp ezen országok egységét és népét kellene védelmezniük. Jogos tehát a kérdés, hogy ki is az arab világ igazi ellensége.”
A szerző választ is kínál a kérdésre: „A korrupció, a színvonalas oktatás hiánya, a szabadság és az emberi élet iránti tisztelet hiánya az arabok igazi ellenségei. Csapás az, hogy a térségben sok diktátor az arab–izraeli konfliktust használja ürügyként arra, hogy saját népét elnyomja.” A szaúdi újságíró sérelmezi azt, ahogyan az izraeli katonák a palesztinokkal bánnak, de ugyanilyen felháborítónak tartja a szíriai háború pusztítását, az iraki zűrzavart és azt, hogy Tunéziából a bukott, korrupt diktátor 13 milliárd dollárt menekíthetett ki, miközben a nép szegénységben él.
Al-Mulhim szerint ezért ideje abbahagyni azt, hogy minden baj miatt Izraelre mutogatnak az arab országokban. „Be kell szüntetni a háborúkat és az erőszakot, hogy jobb életkörülményeket tudjunk teremteni a jövő arab nemzedékei számára” – írja a szaúdi újságíró, akinek az írása a Facebook és Twitter közvetítésével gyorsan bejárta a térséget. „Ha több ilyen ember lenne, kevesebben halnának meg” – írja az egyik kommentelő al-Mulhim „bátor üzenetéről”. Mások vitába szállnak a szerzővel, és cionista propagandának nevezik a cikk állításait. Az Al Arabiya News honlapján az október 6-án megjelent cikkre közel ezer hozzászólás érkezett, ami a szerkesztők szerint azt jelzi, hogy érdemes az eddig tabunak számító témáról tovább beszélni.

Olvasson tovább: