Kereső toggle

Feketelistán a kreatív csalók

A német politikusok sem tudnak spórolni

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Látogatók nélküli szabadidőközpont, híd a vadállatoknak a semmi közepén – nem csak nálunk szórják nagyvonalúan a közpénzt a politikusok. Viszont a német adófizetők alaposan a pazarlók körmére nézhetnek; az Adófizetők Szövetsége negyvenedik alkalommal tett közzé feketelistát a „legkreatívabb” esetekről.

Az eurózóna válsága miatt gyakran panaszkodnak a nettó befizetők a segítségre szoruló déli államokban igen erős korrupció miatt, ami a nagy nehezen átutalt segélypénzt gyakran másfelé csatornázza, mint az eredeti cél. Ez azonban nincsen másképp a mintának számító német államban sem; nem kell nekik sem a szomszédba menni igazi hajmeresztő indokokért, amelyek segítségével óriási összegek folynak el a németek adóbefizetéseiből. A leggyakoribb esetek az építőiparban történnek, nem ritka, hogy egy tervezett fejlesztés a végén háromszor annyit nyel el, mint az eredeti büdzsé. Így volt ez a berlini Brandenburg repülőtérrel is, ahol a költségeket legalább egymilliárd euróval tervezték alul. A hatalmas extrakiadásért a beruházások számláit önkéntesen ellenőrző magánszemélyek a felügyelőbizottság tagjait, köztük Klaus Wowereit polgármestert teszik felelőssé, és javasolják, hogy a politikusok helyett, ha nem is jobb, de mindenképpen olcsóbb volna, ha olyanok felügyelnék a projektet, akik értenek is hozzá.
Hasonló problémák vannak a Nürburgringre épített szabadidőközponttal is. A bevételek ugyanis nem feleltek meg a várakozásoknak az igen ritkán lakott környéken, és annak ellenére, hogy a projekt legnagyobb híve, a szociáldemokrata Kurt Beck megígérte, hogy az adófizetőknek ez egy fillérükbe sem kerül majd, mégis 254 millió eurót kellett a tartományi parlament költségvetéséből ide átcsoportosítani. A szövetség szerint Beck akkor lenne korrekt, ha lemondana tartományi miniszterelnöki posztjáról. Augsburgban is elkezdődött a helyi jégcsarnok teljes felújítása, melynek során sikerült a lelátókat úgy újratervezni, hogy csak a legvégén derült ki: gyönyörű róluk a kilátás, csak a pályát nem lehet látni. Az átépítés 3 millió euróval dobta meg a közel 20 milliós költségvetést.
A spórolás jogcímén sem csak a magyar kormány tud iszonyú mennyiségű pénzeket elkölteni. Az alsó-szászországi Holzminden önkormányzata költségtakarékossági megfontolásból új alvállalkozót keresett a szemétégetésre, viszont sajnálatos módon elfelejtették a régivel felmondani a szerződést. A hiba miatti többletköltség immár hat számjegyű, ráadásul 2014-ig mindkét szerződésnek érvényben kell maradnia, mert a kötbér még a veszteségnél is nagyobb volna. A német belügyminisztériumnak is sikerült 150 ezer euró költséggel évi 2500 eurót spórolnia energiatakarékos monitorok beszerzésével. A befektetés cirka hatvan év alatt meg is fog térülni.
A hidak is igen veszélyesek a német politikusok tervezési képességeire. A feketelistán külön kategóriát jelentenek az úgynevezett „vadhidak”, amelyeket azért építettek, hogy a vadállatok gond nélkül át tudjanak kelni az autópályák vagy autóutak fölött. Ez olyannyira fontos, hogy hiába volt már például az A7-es autópályán több híd pár kilométeren belül, az üzemeltető cég igazgatója szerint azok nem voltak alkalmasok arra, hogy a vadállatok használják. A költségvetésben a szarvasok kérdőíves kikérdezésére viszont nem különítettek el pénzt, így ebben sosem lehetünk biztosak.
Vannak azért olyan esetek is, ahol büntetőfeljelentés születik. A hageni Közhasznú Lakásszövetség volt ügyvezetője ellen azért folyik a nyomozás, mivel nyolcéves regnálását követően potom 31 ezer euróból (8,8 millió forint) rendezett magának búcsúpartit. Hasonlóan hasznos döntést hoztak a hamburgi Rahlstedt kerület helyi politikusai is, akik 15 ezer euróért hozattak az egyik térre tizenkét trópusi pálmát. A globális felmelegedés azonban még nem olyan mértékű, hogy ezek túlélhették volna az első zimankós német telet.
Ebből a néhány esetből is látszik, hogy a politikusok minden országban könnyen szórják az adóból befolyt pénzt. Ennek ellenére a németek legalább azt megengedik, hogy a civilek végignézzék a hivatalos projektek költségvetését és számláit, és az eredményeket nyilvánosságra is hozzák anélkül, hogy bármilyen atrocitás érné őket. Európa ezen a téren tőlünk valóban messze van.

Olvasson tovább: