Kereső toggle

Erősödhet az egység

Saját parlament az eurónak

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Továbbra is válságban az eurózóna. A megoldások nagy mértékben a németeken múlnak, akiknek többsége, ha rajtuk állna, szépen csendben kivonulna a világmegmentő szerepből. Soros György pedig egyenesen kiléptetné Németországot az eurózónából, miközben az unió csúcsvezetői már saját parlamentet álmodnak a közös fizetőeszköznek.

Az ötlet kiindulási pontja a „túlzott” nemzeti szuverenitás a pénzügyekben, ami az eddigi tapasztalatok szerint a tekintélyes mértékű eladósodottságban csúcsosodik ki. Ebben a pontban egyetért a német közvélemény az unió vezetőivel, ám ez utóbbiak olyan lépésekkel kívánják orvosolni a problémát, amitől a nemzeti szuverenitást kedvelő német polgárok valószínűleg rosszul lesznek. José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke, Herman Van Rompuy, az Európa Tanács elnöke, Mario Draghi, az Európai Központi Bank elnöke és Jean-Claude Juncker, az eurózóna vezetője ugyanis már dolgozik azon a reformjavaslaton, amely a 17 tagország költségvetési politikájának egyesítéséről szól. Ahhoz, hogy ez a felelősségátadás ne csorbítsa a demokráciát, az eurózónának saját parlamentje is lenne a tervek szerint. A javaslat kidolgozására az év végéig vállalt határidőt a négy vezető.

A „hogyanokról” egyelőre annyit lehet tudni, hogy a tagországoknak költségvetési kérdésekben minden döntésüket jóvá kell hagyatniuk Brüsszellel, és benne van a pakliban, hogy az EU-bizottság megvétózza a dolgot. Sőt, kötelező előírás lesz a költségvetésben arra is kitérni, hogy a felhalmozott nemzeti adósságot milyen lépésekkel kívánják csökkenteni az adott fiskális évben.

A politikai prioritásokba viszont már nem kívánnak beleszólni, amíg biztosítottnak látják, hogy az államháztartási hiány és az államadósság mértéke megfelel a központi kívánalmaknak. Mindezek mellett az adózás sem marad teljesen kontroll nélkül: a négyesfogat azt tervezi, hogy a vállalkozásokat terhelő jövedelemadóknál minimum adókulcsot szabnak meg. Minderre azért van szükség uniós diplomaták szerint, mert az adózással is kapcsolatos, 1997 óta érvényben levő Magatartási Kódex semmit nem ér, egyes országok az adókulcsokban alkalmazott dömpingárakkal próbálják vonzani a beruházásokat. A magyar 10 százalék is kiemelkedően alacsony a régióban, bár a nálunk landoló külföldi beruházások mértéke azt mutatja: ez azért nem elegendő ahhoz, hogy külföldi vállalkozók befektessenek egy országban. Az eurózónatagok közül Málta és Ciprus tartja alacsonyan az adókulcsokat.

A demokrácia biztosítására létrehozandó európarlament máris kiveri a biztosítékot a tíz nem eurózónatagban, ugyanis lehet, hogy a zónán belül így minden tagországnak lesz szava, ám a zónán kívüli élet sokkal nehezebb lesz. A kiszolgáltatottság így is igen nagy, ha viszont az euró érdekeit az unión belül egy igen erős, és nagy népességet lefedő egységes grémium fogja képviselni, a hazánkhoz hasonló sereghajtóknak elméleti szinten is minden esélyük megszűnik a hatékony fellépésre.

Szerencsére azonban az eurózóna gerincének számító német társadalom egyáltalán nem közömbös a kérdéssel kapcsolatban. A közös parlamenthez és a teljes fiskális központosításhoz viszonyítva az Európai Stabilitási Mechanizmus ártalmatlannak tűnő intézkedés, ám ez is mintegy 37 ezer embert vitt arra, hogy aggodalmaikat jelezzék az alkotmánybíróság felé. Történelmi ez a szám: legutóbb 2007-ben mozdította meg egy kérdés ennyire a németeket, amikor a személyes adatok tárolásával kapcsolatban kellett a grémiumnak véleményt nyilvánítania. A németek azért aggódnak, mert az ESM szerintük egyrészt nem demokratikus a szükségben szenvedő államok számára, másrészt pedig olyan spirálba viheti bele a német gazdaságot, aminek a hatásait egyelőre nem lehet pontosan megbecsülni.

A német alkotmánybíróság legutóbbi döntésével zöld utat adott a segélycsomagnak. A politikusok erősen nyomás alatt tartották a taláros testületet, gyors döntést igényelve, hiszen nem szerették volna, hogy az euró megmentésére korábban elfogadott tervek veszélybe kerüljenek. Ez a nyomás viszont azt okozta, hogy az alkotmánybírák a szokásosnál is több időt kértek a döntés meghozatalára, amelynek kihirdetésére e hét szerdán került sor. A törvénynek az ideális állapot szerint már július 1-jén hatályba kellett volna lépnie, amit ideiglenesen eltoltak a döntés megszületéséig.

A német gazdaságnak jótállást kell adnia a mechanizmusban. A döntésben korlátozták a német gazdaság jótállási kötelezettségét, amely így nem nő egyenes arányban a segítségre szoruló országok számával, akik, amennyiben nem tudnak hozzájárulni az ESM-hez, csak a terheket növelnék. A német állam maximum 190 milliárd euróig ad garanciát, az összeg az alkotmánybíróság döntése értelmében  csak a parlament jóváhagyásával növelhető. Ez a felső határ az Európai Központi Bankot is kicsit visszafoghatja abban, hogy felvásárolja a forgalomképtelen államkötvényeket, és szigorú legyen a pénzosztással is.

Ez azonban továbbra sem nyugtatja meg a polgárokat, akik úgy vélik, hogy minden állam bánjon el a saját adósságállományával; ha egyedül fel tudták halmozni, akkor egyedül is kellene, hogy visszafizessék.

Erre a hangulatra erősít rá Soros György nyilatkozata is, aki szerint a legjobb lenne mindenkinek, ha nem a görögök, hanem Németország szállna ki az euró-zónából. Soros szerint az eurózónában el kellene hagyni a megszorításokat, és akár egy magasabb infláció árán is legalább 5 százalékos növekedést kellene megcélozni. Az üzletember szerint az euró megmentésére készült tervek sokkal tovább mélyítik a szakadékot az országok között, és Európát adósokra és hitelezőkre osztják. „Az adós országoknak a Trojka felügyelete alá kellene vetniük magukat, a hitelezőknek azonban nem.” Soros szerint a kétpólusú Európa végül tönkretenné az Európai Uniót. Javaslatai e helyett egy költségvetési felügyelő szerv létrehozása, illetve az eladósodott országok adóssága egy részének befagyasztása lenne tíz évre, annak fejében, hogy az érintettek kivitelezik a reformokat.

A Bundesbank viszont máris elveti Soros terveit, ugyanis egy 5 százalékos növekedési ütem nagyon megugrasztaná az inflációt, ami így nem tudna az Európai Központi Bank által megcélzott 2 százalék körül maradni. Mindemellett a márkához való visszatérés igen jelentősen megdrágítaná a német termékeket, amelyeket így még nehezebben lehetne csak külföldön eladni. Ez jelentős gazdasági visszaesést generálna Európa mintagazdaságában, így hiába lehetnek hosszú távon előnyei annak, ha megfontolják a kilépést, a rövid távú veszteségek miatt erre a lépésre nagy valószínűséggel nem fog sor kerülni.

Olvasson tovább: