Kereső toggle

Allah vagy a párt

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az elkövetkező hetekben fog lezárulni az egyiptomi elnökválasztás. Hoszni Mubarak elnök bukása óta harminc éve ez az első az országban. Az eredmény az egész Közel-Kelet politikáját meg fogja határozni.

Bár a parlamenti választások a Muzulmán Testvériség elsöprő győzelmével értek véget, a világ árgus szemmel figyeli az egyiptomi elnökválasztást, ugyanis az egyiptomi alkotmány szerint az ország elnökének szinte korlátlan hatalma van. A szavazások megkezdését már hatalmas botrányok előzték meg, nyílt utcai összecsapások zajlottak a rendfenntartó erőkkel, a halottak száma pedig húsz fölé tehető. A közhangulat azonban nem látszik csitulni, és félő, hogy a választási eredmények akár komoly zavargásokhoz is vezethetnek.

A forradalom utáni Egyiptomban a Legfelsőbb Katonai Tanács (LKT) gyakorolja a hatalmat, nyilatkozataik szerint a demokratikus választások végéig. Ők jelölték ki a választási bizottság tagjait is, amely még a szavazás megkezdése előtt felborzolta a választók kedélyét azzal, hogy több jelöltet is kizárt a versenyből.

Nem indulhatott a választásokon például Abu Iszmáil, a parlamenti választásokon 35 százalékot elérő szélsőséges iszlamisták, a szalafik jelöltje (mert édesanyja amerikai-egyiptomi kettős állampolgár), de kizárták Omár Szulejmánt is, a Mubarak-éra ismert emberét, volt titkosszolgálati főnököt.

A szalafik, karöltve a liberális-szekuláris szavazókkal, már ekkor bundát kiáltottak, és a választások elcsalásának szándékával vádolták meg az LKT-t, lángba borítva Kairó Imbaba kerületét, ahol a tanács székel. Az igazi közfelháborodást azonban a harmadik forduló eredményei hozták el. Két jelölt maradt ugyanis versenyben: Ahmed Shafik, a Mubarak-kormány utolsó miniszterelnöke és Mohamed Morszi, a Muzulmán Testvériség jelöltje.

„Két rossz választás van - állítja Sherif Bakr, az egyiptomi al-Arabi kiadóház vezetője, aki Budapesten nyilatkozott a Hetek újságírójának. - Gyakorlatilag odáig redukálódott le a választásunk, hogy eldönthetjük, iszlamista elnököt szeretnénk, vagy vissza a régi rezsimet" - teszi hozzá.

Bakr nem téved sokat. A forradalmat tavaly januárban kirobbantó szekuláris ellenzék már tárgyalni próbál a Muzulmán Testvériség jelöltjével, konkrétan feltételeket szabnak, hogy milyen kondíciók teljesülésével hajlandóak rá szavazni, a volt miniszterelnök ellen.

Bár az iszlamista fordulat már megtörtént Egyiptomban, és az eddig ellenzékként működő pánarab Muzulmán Testvériség dominál gyakorlatilag minden közel-keleti országban, a szervezet eddig nem tett olyan politikai kijelentéseket, melyek szalonképtelenné tennék őket a nemzetközi politikában. Még az Egyesült Államok is sovány bizalmat szavazott nekik, amikor tavaly Hillary Clinton tárgyalóasztalhoz ült a szervezet vezetőjével, Mohamed Badie-vel. Ugyanakkor gyanakvásra ad okot, hogy a szervezet mindössze húsz éve utasította el a fegyveres harcot, és minden komolyabb közel-keleti terrorszervezethez kötődnek szálakkal. Hatalmas szavazóbázisukat a régi rendszerbeli alternatív szociális és finanszírozási hálójuknak köszönhetik, amelyről erősen kérdéses, hogy egy teljes ország irányítása során is képesek lesznek-e működtetni.

A Testvériség nagy kihívója nem más, mint maga az egyiptomi hadsereg, mely a kezdetektől adja az ország elnökeit. Ahmed Shafik nem rejti véka alá a Mubarak-rezsim iránti szimpátiáját, programja a „biztonság helyreállítására" épül. A légierő volt magas rangú tisztjeként többek között arról hírhedt, hogy a forradalom utolsó karhatalmi attakjaira miniszterelnökként személyesen ő adott utasítást.

Shafikot a hadsereg, az iszlamistáktól teljes joggal rettegő egyiptomi kopt keresztény kisebbség és a megbuktatott elnök volt pártjának, a Nemzeti Demokratikus Párt korábbi tagjai támogatják. Shafik nem iszlamista, a szekuláris-liberális erők mégis őt nevezik a forradalom legnagyobb ellenségének, eddig betöltött pozíciói alapján nem is ok nélkül.

S bár még egy forduló hátra van, az egyiptomi közvélemény már hangos a botránytól: állítólag kiskatonák ezreit vezényelték ki az urnákhoz, hogy Shafikra voksoljanak.

A Hetek tudósítójának nyilatkozó Shedi Taha, az ellenzéki liberális al-Ghád al-Szaurat (A forradalom holnapja) párt alelnöke kijelentette: bár messzemenően elutasítják a politikai iszlamizmust, kizártnak tartják, hogy bárki is a platformról támogassa Shafikot, inkább közös megegyezésre törekszenek a Muzulmán Testvériséggel. „Ha őket (a hadsereget - a szerk.) támogatjuk, arcul köpjük a forradalom mártírjait" - nyilatkozta Taha a Heteknek.

Miközben az országban tapinthatóan nő a belső feszültség, sokan a külpolitika drasztikus változására is felhívják a figyelmet. Nincs olyan elnökjelölt, aki ne nyilatkozna elítélően Izraelről (bár Egyiptom elismeri Izraelt, a populista propaganda mindenért a zsidó államot teszi felelőssé). Az elnökválasztás után nagy valószínűséggel sor kerül a Camp David-i békeegyezmény felülvizsgálatára, függetlenül attól, ki jut hatalomra. Mindemellett elgondolkodtató, hogy a Muzulmán Testvériség jelöltje ugyanarról a politikai platformról érkezett az egyiptomi közéletbe, mint a palesztin Hamasz, amely Izrael „eltörlésére" esküdött fel. Esetleges győzelmük esetén nem biztos, hogy tartós marad a béke a Közel-Keleten.

 

Olvasson tovább: