A múlt nem enged

Csecsemőkkel kereskedtek

Cikk nyomtatása
Továbbítás emailben

Akár háromszázezer újszülöttet is ellophattak és pénzért örökbe adhattak: fény derült a katolikus egyház babakereskedelmének 50 évére Spanyolországban. Családok százai, akiktől spanyol kórházakban vették el gyermekeiket, ostromolják most a kormányt hivatalos vizsgálatért.

A múltat eltörölni nem egyszerű dolog - ebben biztos lehet az a spanyol apáca, akit jóval nyolcvanadik születésnapja fölött, néhány hete állítottak bíróság elé gyermekrablás és okirat-hamisítás vádjával. Maria Gomez Valbuena nővért, aki megtagadta az együttműködést a madridi bírósággal, a tárgyalás után kiáltásokkal fogadták az utcán egybegyűlt tiltakozók.

Valbuena nővér esete csak egyike annak a több mint kilencszáznak, amelyekben végre vizsgálatot kezdett a spanyol igazságügyi minisztérium. Az érintett gyerekeket orvosok, nővérek, apácák és papok titkos hálózata adta-vette egy kiterjedt hálózatban, amely a Franco-diktatúra alatt, a negyvenes években vette kezdetét, és a kilencvenes évek elejéig tartott. Számos anyának mondták azt, hogy gyermeke meghalt szülés közben vagy után, az anyák azonban, akik gyakran gyermekanyák voltak vagy hajadonok, nem nézhették meg gyermekeik holttestét, és nem vehettek részt a temetésen.

A valóságban az újszülötteket olyan gyermektelen családoknak adták el, akik katolikus hitük és anyagi biztonságuk miatt a vér szerinti anyánál megfelelőbb szülőknek tűntek. Apácák és papok várakozólistákat állítottak össze a leendő szülőkről, és a dokumentumokat meghamisítva az örökbefogadó szülők nevét írták az anyakönyvi kivonatokra. Az új szülők számos esetben nem is tudták, hogy az örökbe fogadott gyerek lopott volt, mivel azt hazudták nekik, hogy a szülőanya lemondott róla.

A gyakorlat az 1939-ben hatalomra kerülő Franco-rezsim alatt indult, amikor a politikailag veszélyesnek titulált családok gyermekeit elvették és nevelőszülőkhöz adták. Később már a kórházakból az újszülötteket is átadták nevelésükre megfelelőbbnek vélt családoknak. A rendszer Franco halálát követően is fennmaradt, mivel a katolikus egyház megpróbált továbbra is hatalmi befolyást gyakorolni különösen a szociális szolgáltatások - kórházak, iskolák, gyermekotthonok - terén. A spanyol kormány csak 1987-ben kezdte államilag szabályozni az örökbefogadást, ami mindaddig a kórházak kezében volt.

A botrány két negyvenes éveiben járó barát, Antonio Barroso és Juan Luis Moreno esete kapcsán robbant ki. Moreno apja a halálos ágyán vallotta be fiának, hogy egy paptól vette őt Észak-Spanyolországban, ahová Barroso szülei is elkísérték őt. A Barroso szülők Antonióért kétszázezer pesetát fizettek, ami akkor egy ház árának felelt meg, s amit tíz évig részletekben törlesztettek.

DNS-vizsgálatok után a férfiak a sajtónyilvánossághoz fordultak. A hírek nyomán országszerte anyák százai tűntek fel, azt állítva, hogy szüléskor gyermekük halálhírét közölték velük, de ezt sohasem hitték el. Egyes esetek kivizsgálására gyereksírokat is exhumáltak, de vagy felnőtt- és állatcsontokat találtak bennük, vagy semmit.

Az újszülött-kereskedelem egyik legnagyobb központjának a madridi San Ramon klinikát tartják, itt tevékenykedett Dr. Eduardo Vela. Egy 1981-es nyilvántartás alapján dr. Vela szüléseinek hetven százalékánál „nem ismert az anya személye". A spanyol törvények e megfogalmazás lehetővé tételével igyekeztek védeni a hajadon anyákat - és ezt használták ki a csecsemőrablások és -kereskedelem fedezésére.

A botrány első gyanúsítottja, Valbuena nővér a napokban áll bíróság elé. Panaszok tucatjaiban merül fel a neve. Egy anya beszámolója szerint 1982-ben Gomez Valbuena azt mondta neki, hogy a baba meghalt a szülés alatt, aztán viszont azt, hogy azért veszi el a gyermekét, mert ő parázna, és nem házasodott össze a gyerek apjával.

A demokráciába való békés átmenetet segítendő, Franco 1975-ös halála után Spanyolországban elfogadták az amnesztiatörvényt, mely szerint a rezsim alatti bűntényeket nem vizsgálják. Emiatt a spanyol kormány elutasította, hogy a csecsemőrablásokat nemzeti szinten vizsgálja ki, mint emberiségellenes bűncselekményeket. Ehelyett helyi ügyészek foglalkoznak az egyes esetekkel, jelenleg kilencszáz ilyen ügyet dolgoznak fel. Azonban előre látható, hogy elegendő politikai akarat híján esetek ezreire soha nem fog fény derülni. Számos meglopott család kért DNS-vizsgálatot, hogy megtalálják gyermekeiket, azonban egy nemzeti szintű DNS-adatbázis nélkül a rokonok újraegyesítése nagyon nehéz folyamatnak tűnik.

Olvasson tovább:

Feliratkozás hírlevélre

 
Név: *
Email: *
Feliratkozással elfogadja a Hetek adatvédelmi elveit