Kereső toggle

Afganisztán-szindróma

Kiss Álmos Péter katonai szakértő a kandahári tömeggyilkosság hátteréről

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Hogyan válhatott egy patrióta hősből ámokfutó tömeggyilkos? Az amerikai közvélemény megdöbbenéssel fogadta, amikor a Pentagon közzétette, hogy Robert Bales törzsőrmestert gyanúsítják az afganisztáni civilek elleni mészárlással. Bales minden szempontból mintapolgár és mintakatona volt: diákként főiskolai futballsztár, aki huszonhat évesen a szeptember 11-ei támadás után jelentkezett az amerikai hadseregbe, majd három, egyenként egyéves kiküldetést szolgált végig kitüntetéssel Irakban. A dráma a negyedik bevetésen történt, amikor a gyanú szerint Bales március 11-én éjjel egy Kandahár közeli faluban agyonlőtt tizenhat embert - köztük kilenc gyereket -, és megsebesített több tucat helybelit, a holttesteket felgyújtotta, majd feladta magát a bázisán.

Ön szolgált az amerikai hadseregben, mit gondol, hogyan fordulhatott elő egy ilyen eset?

- Kulcsszerepet játszhatott az, hogy a törzsőrmestert negyedszerre vezényelték a frontvonalba. Ez régebben nem nagyon fordult elő, most azonban, hogy hosszú ideje párhuzamosan folyik több háború, gyakrabban küldik a harctérre azokat is, akik korábban már harcoltak. Ennek a katonák nem örülnek, de persze ez önmagában még nem magyarázza meg azt, amit tett. Az egyik trauma az lehetett, hogy pár hónappal a negyedik vezénylése előtt azt ígérték neki, hogy már nem kell több bevetésre mennie a Közel-Keletre, aztán mégis egyik napról a másikra Afganisztánban találta magát, a hegyek között egy húsz-huszonöt fős előretolt helyőrségben. Pedig Bales arra készült, hogy Németországba, Olaszországba vagy legrosszabb esetben Hawaiiba vezénylik. Ez nagy csalódás lehetett neki és a családjának is. Hat éve volt nős, de ennek az időnek több mint a felét távol töltötte.

Van-e egyébként felső határa annak, hogy hányszor és mennyi időre lehet valakit a frontvonalba küldeni?

- Ezt alapvetően a harctéri igények döntik el. A vezénylések nem egyéni szinten történnek, hanem nagy alakulatokat - zászlóaljakat vagy dandárokat - mozgatnak egyszerre. Korábban a hadsereg nagyon rossz tapasztalatokat gyűjtött Vietnamban, ahol egyéni vezénylés volt. A szolgálat általában egy évet jelent a fronton, de ezt többször is megismételhetik. Mivel az alakulat együtt mozog, ezért nem nagyon fordul elő, hogy valakit menet közben visszaküldenének. Adminisztratív módon is igyekeznek a minimumra korlátozni az egyes katonák mozgatását.

Ez azt jelenti, hogy az alakulatok tagjai régóta ismerik egymást. A bajtársainak sem tűnt fel Bales viselkedése?

- Nem pontosan így van. Szemben például a magyar hadsereggel, ahol a katonák szinte az egész pályafutásukat egy zászlóaljban szolgálják végig, az amerikai hadseregben a katonáknak nincs saját alakulata, hanem az egyes küldetésekhez állítják össze a csapatot. Így Bales most nem azokkal volt Afganisztánban, akikkel korábban Irakban harcolt, hanem olyanokkal, akik lehet, hogy éppen Európából vagy valamelyik ázsiai támaszpontról érkeztek.

A törzsőrmester egyik bajtársát az eset előtt néhány nappal terrortámadás érte. Az ügyvédje szerint látta, amint a társa elveszítette az egyik lábát, amikor felrobbant egy útszélre helyezett bomba. Ilyen trauma után sem vonják vissza - legalábbis átmenetileg - a katonákat a tűzvonalból?

- Nem. Egyrészt az ilyen támadások mindennaposak, ha erre reagálnának, akkor állandó mozgásban lennének az expedíciós erők, és képtelenek lennének teljesíteni az eredeti feladatukat. Másrészt ez egy nagyon kis helyőrség volt, és ezért sem vonták vissza azokat, akik nem sérültek meg.

Azért valahogy megpróbálják feloldani a sokkot?

- Nyilván volt egyfajta összetartás, tanácsadás a támadás után, de közben a harckészültséget is fenn kellett tartani, így sok idő nem volt a lelki ápolásra. A katonák tudják, hogy ez a hivatással jár, nem kérhetnek emiatt könnyített szolgálatot.

A hagyományos háborúkban katonák állnak szemben katonákkal. Irakban és különösen Afganisztánban ennél sokkal bonyolultabb a kép. A szövetséges erőknek egyszerre kell védeni a civileket és saját magukat is a terroristákkal szemben, miközben gyakran kiderül, hogy a helyi lakosok maguk is a terroristák oldalán állnak.

- Pontosan ez a probléma: a katona nem tudja, hogy valójában ki az ellenség, amíg az meg nem jelenik fegyverrel a kezében. Ezért nagyon nehezen képes a kiképzésen tanultakat - kezdeményezés, megelőző támadás - alkalmazni a harcban, legtöbbször csak reagálni tud. Afganisztánban soha nem lehet tudni azt, hogy akivel ma együtt teázgatok, mikor vesz elő egy fegyvert vagy egy gránátot a köpenye alól. A fegyveres harc amúgy is nagy feszültséggel jár, az ilyen körülmények még tovább fokozzák ezt.

Olvastam egy idézetet, amiben Bales még Irakban azt mondta, büszke arra, hogy olyanokat védenek, akik éppen meg akarták ölni őket. Ebből úgy tűnik, hogy - legalábbis még akkor - morálisan felül tudott emelkedni azon, hogy olyanokért harcolnak, akik gyűlölik őket.

- Ismerem az idézetet, azután mondta, hogy elsősegélyben részesítettek és kimentettek olyan tűzharcban megsebesült irakiakat, akik éppen előzőleg rájuk támadtak. A nyugati hadseregekben a kiképzés során a katona megtanulja, hogy tilos a harcképtelenné tett ellenséget tovább támadni, és a sebesült ellenfelet - ha már nem tud tovább harcolni - ugyanúgy el kell látni, mint a saját bajtársat. De ettől még a katonák nem lelkesednek azért, hogy az ellenségnek segítsenek. Nekem úgy tűnik, hogy ezt az idézetet úgy mondatták el Balesszel, hogy propagandaszempontból is jól hangozzék.

Most azonban nem is fegyveres ellenséget, hanem alvó civileket, főként gyerekeket mészárolt le...

- Nincs mentség a gyilkosságokra, de úgy tűnik, hogy valami elpattant ennél a katonánál. Sok véres harcban vett részt, és szemtanúja volt annak, hogy szövetségesből ellenség válik, majd amikor kezd eloszlani a füst, az ellenséget megint fegyvertelen civilnek kell látni. Ezt a frusztrációt - amit fokozhatott az alkoholfüggőség, adósságproblémák és a családi válság - úgy vezette le, hogy egyszer csak elkezdett lőni válogatás nélkül mindenkire, aki az útjába került.

Senki nem tudta volna megállítani?

- Ott helyben valószínűleg nem. Az előző nap sem látszott rajta semmi, ami gyanúra indíthatta volna akár a társait, akár az elöljáróit. Azzal megelőzhető lett volna, ha nem küldik negyedszerre is a frontra. Ráadásul korábban Irakban már kétszer megsérült a lábán és a fején is. Biztos, hogy a vizsgálat kitér majd arra, miként lehetett egy fejsérülést szenvedett katonát ilyen éles terepre vezényelni. Persze ha ez áll a háttérben, bárhol is van, veszélyt jelentett volna másokra, hiszen ilyen előfordult már leszerelt katonákkal is.

Több kommentár terrorizmusnak minősíti Bales ámokfutását, és egyenlőségjelet tesznek azokkal az esetekkel, amikor afgán biztonságiak támadtak amerikai katonákra, vagy a Fort Hood-i támaszponton történt mészárlással, ahol egy palesztin származású amerikai őrnagy kezdett el lövöldözni a társaira. Mit gondol erről?

- Szerintem nincs párhuzam, leszámítva, hogy mindegyik esetben voltak halálos áldozatok. Amikor egy kihallgatásra vitt afgán informátor felrobbantotta magát a CIA-kihallgatótisztek között, vagy a kabuli belügyminisztériumban egy afgán biztonsági alkalmazott lelőtt amerikai tanácsadókat - ők tudatosan készültek a támadásra. Amerikaiakat akartak gyilkolni, beszerezték a fegyvereket, összegyűjtötték a lőszert, átgondolták a támadást. A Fort Hood-i gyilkos, Hasszán őrnagy, iszlamista meggyőződésből hajtott végre terrorcselekményt, míg Bales esetében valószínűleg egy indulati döntés volt, hogy kiment a faluba gyilkolni, mert úgy gondolta, hogy az afgánok miatt ment tönkre az élete. Ez azonban nem jelenti azt, hogy elmezavarból tette volna, szerintem vállalnia kell a tettéért a következményeket.

Az afgán kormány azt akarja, hogy adják ki a katonát. Mi vár Balesre?

- Elképzelhetetlen, hogy kiadják. Amerikai bíróság dönt róla, akár az Egyesült Államokban, akár Afganisztánban állítják katonai törvényszék elé. Tisztességes eljárásban lesz része, de az amerikai hadseregnek nem érdeke, hogy szőnyeg alá söpörjék az ügyét. Ahogy az Abu Ghraib-i kínzások elkövetőit is súlyos büntetésekkel sújtották, úgy Balest is hadbíróság elé állítják, és katonai esküdtszék fog dönteni felőle. Ha bűnösnek találják, minden bizonnyal kivégzik.

Kivonulásés bosszú

A kandahári mészárlás az amerikai választási kampányban is téma lett. Az afganisztáni háború eddig sem volt népszerŐ az amerikai közvélemény szemében, most azonban többségbe kerültek az azonnali kivonulást követelk. A Rasmussen közvélemény-kutató februárban úgy találta, hogy a megkérdezettek 67 százaléka támogatja Barack Obama elnök tervét, hogy 2013 közepére fejezzék be a 2001-ben megkezdett katonai hadmŐveleteket Afganisztánban, és 2014 végéig vonjanak ki minden amerikai csapatot.
Robert Bales ámokfutása után azonban a megkérdezettek 53 százaléka már azonnali kivonulást követel a háborúból, amely mára az irakihoz hasonlóan népszerŐtlenné és céltalanná vált az amerikaiak szemében. Barack Obama a mészárlás után azt mondta, hogy folytatni kell a tervezett és felelsségteljes kivonulást. Az elnök helyzete nem könnyŐ: a 2008-as választási kampányban kulcsfontosságúnak nevezte az afganisztáni hadmŐveletet, mert az „az Egyesült Államok biztonságát szolgálja”, szemben az iraki háborúval, amit már akkor is elhibázottnak tartott. Legfbb ellenfele, Mitt Romney szerint Obama is felels az afganisztáni „káoszért”, mert magára hagyta a hadsereget, de az amerikai katonák szerinte „sem maradhatnak örökre Afganisztánban”.
A helyzetet tovább bonyolítja, hogy még nem csitultak el a Korán-égetés miatti tiltakozások sem. Az amerikai hadsereg vezeti és Barack Obama is bocsánatot kért az incidens miatt, de a tálib vezetk szerint még a Fehér Ház felgyújtásával sem lehetne elégtételt adni a sérelemért. (Hivatalos magyarázat szerint az amerikai táborban rzött terroristák üzentek egymásnak a Korán-kötetek lapjaira írt kódolt feljegyzésekkel, ezért kobozta el és semmisíttette meg a parancsnok a könyveket). A bosszú keretében két amerikai tanácsadót egy kabuli minisztériumban megöltek. Merényletet kíséreltek meg Leon Panetta védelmi miniszter ellen is. Amikor katonai gépe leszállt Kabulban, a repültér egyik afgán alkalmazottja, aki tolmácsként szolgált, a kifutópálya közelében autójával áttörte a kordont, de jármŐve kigyulladt, t pedig elfogták.

Olvasson tovább: