Kereső toggle

A német szuperállam

Merkel nélkül semmi nem történhet Európában

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Anglia és Csehország kivételével az Európai Unió tagországai hétfn elfogadták a Németország által kezdeményezett gazdasági paktumot, amely az eddigi egyezményeknél nagyobb szigorral vizsgálja a tagállamok költségvetését. Csehország többnyire technikai okokkal magyarázta a szerzdésbl való kimaradást, az Egyesült Királyság pedig azzal, hogy az új egyezmény árt a szigetország gazdaságának.

Az egyezmény megkötése hatalmas siker Németország számára, ezzel ugyanis elérte azt a célját, hogy szigorúságot és nagyobb fegyelmet írjanak elő az államháztartási hiányok kezelésében az övezet országai számára. A Brüsszelben megszületett szerződés első ízben ruházza fel az Európai Bíróságot azzal a hatalommal, hogy az eurózóna országait pénzügyi átláthatóságra kényszerítse, és azonnali szankciókkal sújtsa a szabályokat ismételten megszegő tagállamokat.
A várakozás szerint a szerződés hatása nem lesz rövid távon érezhető, és sem Görögország sorsára, sem a jelenlegi európai gazdasági válságra nem gyakorol azonnali hatást. Berlin ennek ellenére ragaszkodott a szerződés szükségességéhez, amely az euróövezet egyes államainak túlzott eladósodásán hivatott segíteni. Németország szerint a lépés megakadályozhatja, hogy Európán újabb, a jelenlegihez hasonló mértékű gazdasági válság söpörjön végig, és a részvénypiacra is pozitív hatással lehet.
Miközben Európa – bár vonakodva – meghajolt a német akarat előtt, Berlin mégiscsak egyedül áll szemben a görög problémával. Berlin szokásos szövetségesei között is erős kritikát váltott ki az a korábban kiszivárgott német elképzelés, hogy Görögország – mivel képtelen véghezvinni a mentőcsomag ellenében tett gazdasági ígéreteit – rendelje alá költségvetését az Európai Uniónak.
Helle Thorning-Schmidt dán miniszterelnök, aki a közelmúltban vette át az uniós elnökséget, kijelentette: Brüsszel megvédi Görögországot a demokráciát érő minden támadástól – utalva ezzel arra a német követelésre, hogy Athén mondjon le a költségvetése fölötti kontrollról. Werner Faymann osztrák kancellár, aki az elmúlt másfél évben mindvégig Németországot támogatta a hitelekről és adósságokról folyó viták során, szintén Berlinnel szemben foglalt állást. „A politikában senkit nem szabad megsérteni – jelentette ki Faymann –, az mindig rossz irányba vezet.” Luxemburg külügyminisztere, Jean Asselborn azonban ennél is tovább ment: „Nincs rendjén, hogy Németország kijelenti: Görögországban komisszárokra van szükség, és Görögországot felügyelet alá kell helyezni… Németországnak, az EU legnagyobb tagállamának óvatosabbnak kellene lennie.”
Nagy-Britannia kivételével már kezdetben az összes uniós ország késznek mutatkozott a szerződés aláírására, annak ellenére, hogy Lengyelország és Franciaország között nem volt egyetértés arról, ki vehet majd részt a szerződés értelmében évente kétszer megtartandó euróövezetbeli csúcstalálkozókon. Miközben Sarkozy francia elnök mindenképpen szerette volna az euróövezet 17 tagállamára, egyfajta belső körre korlátozni a részvételt, Donald Tusk lengyel miniszterelnök ragaszkodott hozzá, hogy a szerződést aláíró uniós tagállamok mindegyike jelen lehessen a találkozókon. „Amennyiben Lengyelország nem kap megfelelő státuszt az euróövezet találkozóinak résztvevőjeként, úgy fogjuk érezni, hogy nem vagyunk részesei a döntéshozatalnak… így nehéz lesz aláírnunk a fiskális paktumot” – jelentette ki Donald Tusk nem sokkal a brüsszeli csúcstalálkozó előtt. „Ilyen modellt nem fogadhatunk el” – tette hozzá.
A lengyel törekvéseket leginkább Nicolas Sarkozy francia elnök ellenezte, aki már régóta egy kétsebességű európai modellben gondolkodik, ahol az euróövezet országai szorosabb alcsoportként haladhatnak együtt, míg az övezeten kívüli tagországok integrációja fokozatosan gyengül. A lengyel kormányfő szimbolikusnak nevezte a részvétel lehetőségét, hozzátéve, hogy a lengyelek számára ez a nemzeti büszkeségből fakadó igény is. Az eurózóna országai végül helyet adtak a lengyel követelésnek, így a paktumot aláíró nyolc ország ott lehet majd az eurózóna 17 országának tanácskozásain.
A német–francia EU-úthenger robogása még az Egyesült Királyságot is megrémisztette. Annyira persze nem, hogy csatlakozzanak a hétfőn elfogadott gazdasági paktumhoz, de kissé megtörte David Cameron harcias hangulatát. A brit miniszterelnök még decemberben azt ígérte: ha Németország továbbra is ragaszkodik a gazdasági paktumhoz, akkor a szigetország jogi úton meg fogja akadályozni, hogy az egyezményhez csatlakozó országok használni tudják a közös európai intézményeket. A héten azonban David Cameron elállt ettől a szándékától, emellett fenntartotta, hogy ha bármilyen eurózónához tartozó ország, például Franciaország a stabilitási paktumra hivatkozva megsérti a szabadpiaci egyezményeket, akkor jogi lépéseket fog tenni.
Cameron pragmatikusabb hozzáállása az egyezményhez egyértelműen a koalíciós partnernek köszönhető. Nick Clegg, a liberálisok vezetője ugyanis a decemberi vétó után számos helyen kifejtette, hogy nem ért egyet a miniszterelnökkel, az EU-egyezményről szóló parlamenti vitán pedig meg sem jelent, mivel nem akarta a kormány álláspontját védeni. Ezen a kedden azonban ott ült David Cameron mellett, és nevetgélve asszisztált ahhoz, ahogyan az ellenzék vezetője, Ed Milliband élete legjobb szereplése során „felmosta a padlót” a miniszterelnökkel. Milliband azt is kétségbe vonta, hogy Cameron bármit is megvétózott volna. „Most kiderült, hogy ennek a miniszterelnöknek a vétó csak karácsonyra szól, nem egy életre.” Az azóta sokszor idézett és ismételt mondaton mellesleg a miniszterelnök is jót derült (a tréfa egy népszerű angol kampánymondatra utal, amelyet állatvédők folytatnak a kutyák védelmében: egy kutya egy életre szól, nem csak karácsonyi ajándék). Milliband szerint a miniszterelnök most azzal védekezik, hogy nem volt szükség vétóra, mivel ez nem is egy igazi európai szintű egyezmény. „Úgy beszél, mint egy európai egyezmény, úgy megy, mint egy európai egyezmény, azért, mert ez egy európai egyezmény” – szórakoztatta kedden az angol parlament alsóházát az ellenzék vezetője.
A decemberinél kevésbé harcos magatartás nem nyerte el Cameron saját pártjának tetszését sem. Philip Davies konzervatív képviselő így nyilatkozott a Telegraphnak: „Nem szeretnénk, hogy David Cameron fehér zászlóval integessen az úton. Ez fogja eldönteni, kire is hasonlít inkább, Thatcherre vagy Majorre. Ha megadja magát, akkor inkább John Majorre fog hasonlítani.” Bill Cash euroszkeptikus tory képviselő a parlamenti vitában kifejtette: a jelenlegi folyamatok az Európai Uniót egyre inkább a föderális és egyre kevésbé a demokratikus úton vezetik. A konzervatív képviselő azt kérte a miniszterelnöktől, adjon biztosítékot, hogy ez a mostani megegyezés nem emelkedik egy általános európai egyezmény – mint például a Lisszaboni Szerződés – szintjére. Cameron ezt megígérte, mivel véleménye szerint, ha a mostani megegyezés egy egyezmény szintjére emelkedne, akkor azt ismét a tagállamoknak kell jóváhagyniuk, amit ő nem fog megtenni.

ESM: a szuperállam újabb pillére

„Az utóbbi idk hajnalba nyúló csúcstalálkozóihoz képest meglepen korán, már este tíz órakor befejezdött a konferencia” – mondta lapunk kérdésére Anton La Guardia, az Economist brit hetilap brüsszeli tudósítója. Az újságíró szerint rövid távon mindenképpen javultak az eurózóna túlélésének esélyei. „Angela Merkel nagy gyzelmet aratott, de ennek valódi értékét a mostani csúcstalálkozón félretett két nagy téma, Görögország megmentése és az Európai Stabilitási Mechanizmus (ESM) felállítása próbálja meg.”
Az ESM-et 500 milliárd eurós alapbefizetéssel hozza létre az eurózóna 17 tagállama, a tervezettnél korábban, már 2012. július 1-jével. A tervek szerint ezt az összeget 750 milliárdra növelhetik, st az ESM szabályai értelmében szükség esetén a tagállamoknak az igazgatótanács felhívására hét napon belül fels határ nélküli további befizetéseket kell teljesíteniük. Az ESM új, nemzetek feletti szervezet lesz, amely teljes körŐ jogi mentességet kap. Igazgatóit és mŐködését a tagállamok nem vizsgálhatják, vagyona mentes lesz mindenféle adózás alól. Az új intézmény kritikusai szerint a demokratikus ellenrzés teljes hiányával mŐköd ESM az európai szuperállam kiépítésének és a nemzeti szuverenitás felszámolásának aggasztó jele. (M. P.)

Olvasson tovább: