Kereső toggle

2012 hírei

10 téma, amiről biztosan hallunk az új esztendőben

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Nem hálás dolog megtippelni, miről fog szólni a következő év. Hiszen 2010 szilveszterén sem lehetett sejteni az arab diktátorok bukását, az eurózóna megrázkódtatásait vagy a fukusimai atomkatasztrófát. Minden bizonnyal 2012 is sok előre nem látott eseményt hoz. Összeállításunkba mi csak olyanokat válogattunk, amelyekről már 2011-ben is hallani lehetett. A többit majd menet közben.

Amerika választ

„A gazdaság Barack Obama elnököt gyengíti, a republikánus jelöltek pedig saját magukat - mondta a Hetek kérdésére John Waage, a CBN televízió politikai elemzője. - A nagy kérdés, hogy ha Mitt Romney meg is szerzi az elnökjelöltséget, tudja-e majd mozgósítani maga mögött a republikánusokat és a független szavazókat annyira, hogy esélye legyen legyőzni az elnököt." Waage szerint a „bárki, csak Obama ne" hangulat a republikánusokat segítheti, de a győzelemhez sokkal jobban kell csinálniuk a dolgukat, mint korábban tették. Barack Obama eddig derűsen figyelhette, hogy tűnnek fel és buknak alá sorra a republikánus aspiránsok a magabiztos, de a viták során kínos perceket átélő Rick Perrytől a népszerű gazdasági reformot hirdető, ám nőügyek miatt napok alatt kapituláló Herman Cainen át Newt Gingrich egy hónapos lendületéig. Ha Romneynak nem sikerül szélesítenie bázisát, még akár új név is felbukkanhat a versenyben.

Perzsa sakkjátszma

Irán hosszú évek óta mindig a top sztorik között szerepelt, most is. A perzsa állam eddig sikeresen elkerülte mind a komoly szankciókat, mind az arab világot megrázó felkeléseket, miközben tovább fegyverkezett. Igaz, ezt lassították rejtélyes komputervírusok és az atomlétesítményeiben időnként bekövetkező még különösebb robbanások; ám az iráni rezsim nem gyengült meg, és fenyegető szándékaival sem szakított. A Hormuzi-szoros esetleges lezárása azonban olyan háborús okot adhat a Nyugatnak, amilyet az atomfenyegetés eddig nem.

Putyin visszatér

Egészen tavaly decemberig úgy tűnt, hogy Putyin saját maga számára írt kottája (miniszterelnök - elnök - újra elnök - miniszterelnök - megint elnök) bármeddig játszható, ám decemberben az orosz utca megmozdult. A rendőrattakok és ellenzéki megosztottság dacára a tüntetők elérték, hogy Putyin többé nem megkérdőjelezhetetlen vezető, akkor sem, ha a papírforma szerint megnyeri az elnökválasztást. Az emberekben ugyanakkor ott él a jelcini időszak gazdasági csődje és anarchiája, amit nem szeretnének, hogy visszatérjen.

Asszad után szabadon?

A tankok, orvlövészek, kijárási tilalom és városostromok, valamint a több mint ötezer áldozat ellenére nem sikerült megtörni a januárban kezdôdött szíriai ellenállást. Az utóbbi hónapokban már több tízezer dezertált szíriai és külföldi arab katonából álló gerillahadsereg is létrejött. Nem biztos, hogy Asszad úgy végzi, mint Kadhafi, de ha bukik is, bizonytalan Szíria jövôje. Irán és Törökország is szívesen ellenôrzése alá vonná az Izraellel szomszédos országot.

Londoni játékok

Nyári olimpia és az uralkodó gyémántjubileuma: Nagy-Britannia arra készül, hogy idén a világ szeme Londonra irányul. A hercegi esküvő sikeres felvezető volt a nagy évhez, igaz, a napokon át akadálytalanul zajló londoni zavargások és fosztogatások megdöbbentő képei ezt alaposan megzavarták. A show-nak azonban mennie kell, így a drágaság és a terrorveszély ellenére sok millió turista kelhet át a csatornán, hogy szemtanúja legyen a játékoknak, és a királyi család körül zajló színpompás szappanoperának.

Eurózóna: szét vagy össze?

Görögország továbbra is az államcsőd szélén (csak remélni tudjuk, hogy Magyarország a külső pályán nem előz be), miközben nem múlt el a veszély Dél-Európa többi országában sem. Az euróval kapcsolatos aggodalmak miatt egyes londoni elemzők szerint akár 99 százaléka is lehet annak, hogy a közös valutarendszer tíz éven belül a mai formájában megszűnik létezni. Az év végén a Frankfurti Csoport néven ismert német-francia-brüsszeli belső mag („Merkozy", Barroso és a többiek) kezébe vette a gyeplőt, kérdés, hogy ez elég lesz-e a nyáj egyben tartására?

Palesztin játszmák

A világ egy főre eső legnagyobb segélyeit a palesztinok kapják a nemzetközi közösségtől, Mahmúd Abbász, a Palesztin Hatóság elnöke mégsem lehet teljesen elégedett. Államalapítási forgatókönyve az ENSZ Biztonsági Tanácsában megtorpant, de a téma - és ezzel együtt Jeruzsálem megosztása és a zsidó települések felszámolása - egyáltalán nem került le a napirendről. Ezt példázza, hogy „Palesztinát" az UNESCO - magyar elnöklet mellett - tagállamként felvette. A Gázai övezetbe nem jutottak el a „békeflottillák", ám a térség Egyiptomon keresztül sok korszerű fegyverhez jutott Líbiából.

Iszlám tavasz

A tunéziai népfelkelés és az egyiptomi „Twitter-forradalom" a nagy nyugati médiafelhajtás ellenére nem a remélt - ámde nem nagyon létező - demokratikus arab erőket, hanem az iszlamisták győzelmét hozta. Egyiptomban egyenesen kétharmados többségben. Az új iszlamista hullám tovább rontotta a kisebbségek és a nők helyzetét, és a hetvenes évek óta először azzal fenyeget, hogy Izraelt újra csupa ellenséges állam veszi körül, amelyek a vesztét kívánják. Az iszlám tavasz Szíriában folytatódhat, ám Asszad bukása után Irán befolyása erősödhet, csakúgy, mint Irakban és Afganisztánban.

Rosszkedvű tömegek

A Time magazin a Tüntetőt választotta 2011 emberének, mondván, Kairótól Moszkván és Athénen át a Wall Streetig az utca meghatározó módon beleszólt az események alakulásába. Az elégedetlenség idén sem csökken, sőt. Az elhúzódó válság miatt még nagyobb tüntetések várhatók Európában. A gazdasági feszültségekre radikális politikai erők és külső befolyás - például több tízmilliós muzulmán közösségek aktivizálása - még jobban ráerősíthetnek. A diktatúrák meggyengülése pedig olyan térségekben is bátorítást adhat a tiltakozásra, ahol évtizedek óta némaság honolt.

Keresztények és az oroszlánok

A nyugati vezetők sokáig elfordították a fejüket, amikor a muzulmán világban keresztényellenes támadások történtek. A fenyegetés azonban ma már olyan nagy (az Open Doors emberi jogi szervezet adatai szerint világszerte 100 millió keresztény él halálos veszélyben a hite miatt), hogy attól kell tartani, a Marokkótól Közép-Ázsiáig terjedő térségben néhány évtized múlva nem maradnak Jézust követő emberek. Az arab felkelések csak gyorsították ezt a folyamatot, miközben a nem arab muzulmán országokban - például Nigériában, Indonéziában és Szudánban - is egyre több támadás éri a keresztény hívőket.

Olvasson tovább: