Kereső toggle

Sorra nyerik a választásokat

Tarolnak az iszlamisták

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

„Amikor George W. Bush 2006-ban ragaszkodott ahhoz, hogy a Hamasz részt vegyen a palesztin választásokon, az eredmény egy terrorista miniállam lett Gázában. A választás szabadsága tehát még nem garantálja a demokráciát. Egyiptomban is korai volt örülni a Mubarak-rezsim bukásának, most ugyanis a Muzulmán Testvériség megszerezheti a szavazatok 40 százalékát, az elnökválasztáson pedig még többet is, így a legfontosabb arab ország végül az iszlamisták kezére juthat" - írta Fiamma Nirenstein olasz képviselő a Heteknek küldött elemzésében. A helyzet kísértetiesen hasonló Marokkóban is.

Az észak-afrikai diktátorok megdöntésekor sokan ünnepelték az arab tavaszt, azonban a tavasz fényei gyorsan fakulnak: a diktátorok helyébe volt terroristák vagy radikális iszlamisták jöhetnek. Egyiptomban és Marokkóban egyértelmű az iszlamista erők fölénye a most rendezett választásokon, de Líbiában és Szíriában is hasonló változások várhatók.

Egyiptomban Hoszni Mubarak elnök diktatórikus rendszerének februári megdöntése óta katonai vezetés irányította az országot, amellyel szemben az utóbbi időben szinte folyamatosak voltak a demonstrációk. A hatóságok brutális fellépésének több tucat halálos áldozata lett, ennek ellenére a héten megkezdték a választások első fordulóját. A bonyolult választási rendszer miatt csak januárra állhat össze a végeredmény, az érdeklődés azonban rendkívül nagy. Iszmail Atman tábornok, a katonai tanács tagjának nyilatkozata szerint a választásokon már most 70 százalékos részvételi arányt lehet becsülni, szemben a Mubarak idején rendezett választások alig 35 százalék körüli eredményével.

Ennek egyik oka, hogy az országban sokan nagy izgalommal várták a választásokat, és sokan olyanok is elmentek szavazni, akik még sosem tették ezt. Emellett ösztönzően hatott az is, hogy a hatóságok mintegy 80 dollárnak megfelelő pénzbírságot szabhattak ki azokra, akik nem mennek el választani. (A Mubarak-érában hozott jogszabályt a múltban ritkán alkalmazták, de most sokan tartanak a nagyobb szigortól.) Több helyütt kígyózó sorok álltak az urnákig, volt, ahol nem volt elegendő cédula a voksoláshoz. A hatóságok a szavazás idejét is meghosszabbították, ugyanis egyes helyeken késve indult az adminisztráció. A legtöbb mandátumot a Muzulmán Testvériség szerezheti meg. Kurt Werthmüller, washingtoni vallásszabadsággal foglalkozó kutató szerint nem az a kérdés, hogy ők nyerik-e meg a választást, hanem az, hogy mennyire.

A következő kérdés, hogy mi várható ezután? Egy áprilisi közvélemény-kutatás nyugati elemzők számára sokkoló adatai szerint az egyiptomiak 60 százaléka úgy gondolja, hogy az ország törvényeinek „szigorúan követnie kellene a Korán tanításait", továbbá a 82 százalékuk szerint a házasságtörés bűnét kövezéssel, 84 százalékuk szerint az iszlámról való kitérést halálbüntetéssel, 77 százalékuk szerint pedig a lopást kézlevágással kéne sújtani. A Muzulmán Testvériség egyértelművé tette, hogy a sariát és az iszlám jogrendet kívánják majd érvényesíteni az igazságszolgáltatásban. Kampányuk olyanokat is elér, akiket nem érdekel a szavazás, de csak ezeket a jelölteket ismerik. A bonyolult szavazólapok is az ismertebb iszlamista jelölteknek kedveznek.

„Rendkívül jól szervezettek, és olyan könnyen tudnak mozgósítani aktivistákat és szimpatizánsokat, ahogy egyik liberális párt sem tud" - nyilatkozta Shadi Hamid, a dohai Brookings Center kutatási vezetője.

Valószínű az is, hogy a Muzulmán Testvériség vezetése mellett Egyiptom helyzete megváltozik. Külpolitikai szempontból biztos, hogy a szövetséges Hamasz támogatásával megromlik majd a kapcsolat Izraellel, és a kopt keresztények helyzete sem lesz biztonságosabb. „Az igazi demokrácia lényege pedig éppen az lenne, hogy a társadalom fölül tud emelkedni a vallási és etnikai különbségeken" - írja az izraeli angol nyelvű Jerusalem Post kommentárja.

Mások amiatt is aggódnak, hogy a választások sem fognak tisztességesen lefolyni. „Nem szükséges meghamisítani a cédulákat. A választókerületek határaival való manipulációval és a szavazóhelyiségek áthelyezésével nagyban lehet befolyásolni az eredményeket - állítja Shadi Hamid. - Miközben  az iszlamista többségű régióknak több szavazóközpontjuk is van, addig a Felső-Egyiptomban lévő kopt falvakban szinte egy sincs." A kisebb szekuláris pártok labdába se rúghatnak a jól szervezett radikálisokkal szemben, hiteles és hatékony liberális politikusok pedig nincsenek Egyiptomban. Mint arról korábban írtunk, júliusban éppen Budapesten tett botrányos kijelentéseket a legnagyobb egyiptomi liberális párt, a Wafd alelnöke. Ahmed Ezz el-Arab a Washington Post riporterének kijelentette, hogy szerinte „a holokauszt hazugság, Anna Frank naplója pedig hamisítvány", továbbá „szeptember 11-ét Amerikában tervezték". Az egyiptomi liberális politikus az amerikai elnökről sem volt jó véleménnyel: „Obama a fekete nyúl, akit a megfelelő időben előhúztak a kalapból" - mondta.

„Egyiptomban nincsenek igazi liberálisok, csak olyan emberek vannak, akik nem iszlamisták, és mindenkit, aki nem iszlamista, liberálisnak hívnak - mondta Amr Bargisi, az Egyiptomi Liberális Ifjúsági Szövetség igazgatója. - Nagyon lehangoló, hogy Egyiptom kijavításának feladatát ilyen, önmagukat liberálisnak kikiáltott személyek végzik, holott Egyiptom jövőbeli toleráns berendezkedésének reménye nehezedik vállukon." Bargisi szerint Egyiptom legalattomosabb szociális betegségei az egyéni szabadságjogok hiánya, a felekezeti gyűlölködés és az antiszemitizmus. Ez utóbbi egyik vezető témája az iszlamista kampánynak. Amikor a Muzulmán Testvériség tagjai gyűlést rendeztek egy kairói mecsetben, kihirdették, hogy „egy nap megölnek minden zsidót", valamint elegük van „a zsidó megszállókból" és „Jeruzsálem judaizálásából". Az egyik felszólaló kijelentette, hogy „a cionisták meg akarják változtatni Jeruzsálem muszlim jellegét". Muhammad Ahmed el-Tayeb, az al-Azhar mecset imámja szerint pedig meg kell védeni al-Kudszot (Jeruzsálem) a zsidók támadásától, és nem szabad engedni egy kő elmozdítását sem. (Az indulatokat az kavarta fel, hogy az izraeli hatóságok elrendelték a jeruzsálemi Templom-hegy egyik feljárójának a bontását és felújítását, amely a 2003-as földrengésben megsérült. Benjamin Netanjahu végül az utolsó pillanatban felfüggesztette a munkálatokat, miután a biztonsági erők arra figyelmeztettek, hogy az építési munkálatok miatt az egész Közel-Keleten erőszakos tiltakozások hulláma indulhat el.)

A választások első napja nyugodtan telt, ám a második naptól folyamatosak a rendbontások és demonstrációk. Az újabb Tahrir téri tüntetések célja - más városokban zajló demonstrációkkal együtt - a katonaság politikából való visszaszorítása. A voksolás kezdetéhez igazítva terroristák felrobbantottak Jordániába és Izraelbe vezető gázvezetékeket is.

Közben Marokkóban a választásokon az iszlamista Igazság és Fejlődés nyerte a legtöbb helyet, 395 mandátumból 107-et. „Azért kedvelem őket, mert nem félnek. Benkirane (a párt főtitkára) nagyon éles nyelvű, mindig a nevén nevezi a dolgokat. Nem olyan politikus, mint a többi, akiknél fel sem foghatom, hogy miről beszélnek" - idézte a Reuters hírügynökség egy rabati munkás véleményét.

Ráadásul a marokkói király az iszlamista párt főtitkárát választotta meg a kormány élére, amire eddig még nem volt példa Marokkó történelmében. Egy éve még lehetetlennek tűnt az, hogy az Igazság és Fejlődés párthoz tartozó politikus vezetheti a kormányt, de az arab tavaszt hirdető mozgalmak ráerőltették a királyra az alkotmány megváltoztatását és az előrehozott választásokat. „A Nyugat által támogatott diktatúrák összeomlása után az emberek egész Észak-Afrikában ösztönösen az iszlamista pártokhoz fordultak, amelyek az ellenzékben készen álltak arra, hogy alternatívát kínáljanak" - írja a Washington Post a kialakult változásokról.

„Halál angliára!”

Radikális iráni fiatalok több száz fs tömege kedden megtámadta a teheráni brit nagykövetség két épületét. A fosztogató és gyújtogató tömeg a brit kormány Iránnal kapcsolatos szankciói miatt tiltakozott, miközben szétverték a nagykövetség épületét, bezúzták az ablakait, gyújtogattak és a brit zászlót lecserélték iszlám zászlóval, „Halál Angliára!” jelszót skandálva. Az iráni rendrség órákig tétlenül figyelte a tömeg tombolását.
Az incidens még súlyosabb lehetett volna, mert a támadók hat nagykövetségi alkalmazottat túszul ejtettek, ám iráni egyenruhát visel kommandósok kiszabadították ket. (Az eset nagyon hasonlított a szeptemberi kairói támadásra, amikor az egyiptomi izraeli nagykövetség biztonsági alkalmazottait kellett kimenekíteni a tomboló tömeg ell. Történelmi párhuzama pedig a teheráni amerikai nagykövetség 1979-es elfoglalása volt.) Ezt követen Nagy-Britannia teljes diplomáciai apparátusát hazarendelte Iránból, miközben kiutasították a londoni iráni nagykövetet és a követség alkalmazottait. „Az az ország, amely lehetetlenné teszi más ország képviselinek munkáját a saját területén, az ne várja el, hogy nagykövetséget mŐködtethessen itt” – jelentette ki bírálóan William Hague brit külügyminiszter. Hozzátette: irreális arra gondolni, hogy a keddi támadás megtörténhetett volna az iráni kormány hallgatólagos beleegyezése nélkül. Lapzártánkkor érkezett hír szerint felmerült, hogy az összes európai nagykövetséget bezárják Teheránban. Az incidens nyomán újabb szankciók bevezetésére kerülhet sor Iránnal szemben. (Petrcz Jordán)

Olvasson tovább: