Fokozódik a feszültség Törökország és Izrael között, miután az ankarai kormány kiutasította az izraeli nagykövetet, és felfüggesztett minden katonai megállapodást eddigi szövetségesével, arra hivatkozva, hogy Izrael nem kért bocsánatot a Gázai övezetbe tartó török hajó elleni tavalyi kommandós akcióért. Benjamin Netanjahu szerint „Izraelnek nem kell bocsánatot kérnie azért, hogy megvédi saját civil lakosságát, a gyermekeit és a városait”.
A tavalyi flottaincidens ügyében készült hivatalos ENSZ-jelentés megállapította, hogy ugyan túlzott volt az izraeli katonai fellépés, ugyanakkor biztonsági megfontolások – a fegyvercsempészés megakadályozása – miatt jogos a Gázai övezet körüli izraeli zárlat, amelyet a jeruzsálemi kormány a Hamasz terrorszervezet uralta övezet ellen rendelt el.
A török kormány válaszul arra készül, hogy feljelentést tesz Izrael ellen a hágai nemzetközi bíróságon. Törökország ugyanis továbbra is Izraelt hibáztatja az incidensért, amelyben nyolc török és egy török származású amerikai vesztette életét. Izraelben azonban rámutatnak arra, hogy a hajók egyes utasai brutálisan rátámadtak az izraeli kommandósokra, akik önvédelemből használták fegyvereiket.
A NATO-szövetséges Törökország és a szintén a Nyugat stratégiai partnerének számító Izrael közötti feszültség fokozódása az Európai Unió vezetőit is nyugtalanítja. A német külügyminiszter bírálta a heves törökországi reakciókat. Guido Westerwelle sürgette, hogy Törökország fogadja el az ENSZ-vizsgálat vitatott eredményét. A német külügyminiszter hangsúlyozta, hogy az ENSZ vizsgálata független és átlátható volt, ezért az eredményeket komolyan kell venni, akkor is, ha egyes pontjaival nem mindenki ért egyet.
Az ankarai kormány álláspontját Olaszországban is bírálták. Az olasz parlament külügyi bizottságának alelnöke szerint a Berlusconi-kormányt megdöbbentette az, hogy Törökország nem ismer el semmilyen felelősséget az incidens miatt, jóllehet a provokatív tengeri flottillát egy török iszlamista segélycsoport szervezte, és a hajók török kikötőből indultak el.
„A Palmer-jelentés mindkét fél felelősségét rögzítette. Izraeltől elvárja, hogy fizessen kártérítést az áldozatok családjának, Törökországtól pedig azt, hogy tartsa tiszteletben a nemzetközi jogot. Izrael alapvetően elismerte a jelentés megállapításait, Törökország azonban bocsánatkérést követel, és közölte, hogy a jövőben hadihajókat küld a Gázába induló segélyhajók kísérésére. Felháborító, hogy ilyen durván semmibe vesznek egy ENSZ-nyilatkozatot, ami kiegyensúlyozott, sőt inkább Törökországra nézve kedvező” – nyilatkozta az ATV híradójának Fiamma Nirenstein, az olasz parlament külügyi bizottságának alelnöke.
Közben Izraelben egyre nagyobb aggodalommal figyelik, hogy az egyiptomi hatalomváltás óta a Sínai-félszigeten iszlamista szélsőségesek vetették meg a lábukat. Ráadásul, ha a palesztinok kikiáltják független államukat, több százezer zsidó kerülhet veszélybe Ciszjordániában.
„Izrael tart a hágai bíróságtól”
Interjú Yavuz Baydar isztambuli politikai elemzõvel
Miért éleződött ki a feszültség újra Törökország és Izrael között?
– Több elem játszik össze ebben a válságban. Érzelmi, történelmi, földrajzi, gondolkodásmódbeli különbségek, az izraeli koalíció összetétele, valamint az arab világban lezajlott változások – ezek mind jelen vannak a mostani feszültségben. Izrael és Törökország között az Öntött Ólom elnevezésû gázai hadmûvelet óta folyamatosan romlik a viszony. Addig, ha nem kiváló, de nagyon jó volt a kapcsolat a két szövetséges között. Törökország közvetítõként nagy szerepet vállalt magára a Szíria és Izrael közötti viszonyban, segített a békefolyamatban is azáltal, hogy – minden esély ellenére – bevonta a Hamaszt a tárgyalásokba. A gázai beavatkozás óta azonban gyorsan romlani kezdett a helyzet, és ezt tetõzte be a gázai partoknál történt flottaincidens és a kilenc török állampolgár meggyilkolása. Innen kezdve mondhatni nincs visszaút.
Törökország mit várna el a helyzet rendezéséhez?
– A kérdésnek három fõ eleme van: elõször is a meggyilkoltak hozzátartozóinak járó kártérítés, másrészt a Gáza elleni embargó feloldása, harmadszor pedig egy megfelelõ szavakkal, gondosan megfogalmazott bocsánatkérés. Ezek a kérdések fontosak Törökország számára, de a Palmer-jelentés nyomán kiderült, hogy az embargó feloldása nem lehet prioritás az ankarai kormány számára. Ehelyett inkább a bocsánatkérésre szeretnék rábírni Izraelt. A jeruzsálemi kormány azonban tart attól, hogy milyen következményekkel járhat egy világos szavakkal megírt bocsánatkérés. Egy ilyen beismerés után ugyanis bármely ország – nem csak Törökország – a Nemzetközi Bírósághoz fordulhatna, hogy indítsanak eljárást a Gáza partjai mentén történt véres hadmûvelet résztvevõi és felelõsei ellen. A törökországi és izraeli forrásainktól úgy tudjuk, a tárgyalások során Izrael azt akarta, hogy Törökország a bocsánatkérés után is garantálja: nem fordul bírósághoz. Nem ismerjük a tárgyalások minden részletét, de a zsákutcához az izraeli fél hajthatatlansága vezetett. Ez persze érthetõ, mert a flottaincidens felelõsein kívül minden civil áldozattal járó izraeli támadás miatt bíróság elé lehetne állítani az izraeli hadsereg felelõseit.
Feltűnő, hogy a konfliktus most, a palesztin államról készülõ ENSZ-szavazás elõtt támadt. Szándékos az egybeesés?
– Alapvetõen nem, ennek a jelentésnek ugyanis már sokkal korábban el kellett volna készülnie. A késedelmet Izrael és az Egyesült Államok diplomáciai manõverei okozták. A washingtoni külügyminisztérium, személyesen pedig Hillary Clinton avatkozott be az ügybe. A Fehér Háznak is presztízskérdést jelentett az, hogy kibékítsék a térségbeli két fõ szövetségesüket. Miután ezek az erõfeszítések elhúzódtak, a jelentés is késett. Emiatt tûnik úgy, hogy a közzététel és a mostani vihar szinte egybeesik a szabad és független Palesztináról szóló ENSZ-szavazással. Ez azonban csak véletlen egybeesés. (Morvay Péter)
