Kereső toggle

Szürke eminenciások

Tanácstalan republikánusok: ki győzheti le Obamát?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az elmúlt napokban többen jelentették be indulási szándékukat republikánus oldalról a jövő évi amerikai elnökválasztáson, így lassan körvonalazódni látszik, kik közül lehet majd kiválasztani Barack Obama kihívóját. A szóba jöhető jelöltek nekiláttak az evangéliumi tábor megdolgozásának, ezek a szavazatok ugyanis elengedhetetlenek lesznek a győzelemhez. A nagy kérdés azonban, hogy a 2012-es választásra, ami Barack Obamáról szóló népszavazásnak ígérkezik, lesz-e olyan republikánus elnökjelölt, aki begyűjti az elnök teljesítményével elégedetlenek protestszavazatait.

A szóba jöhető republikánus jelöltek a Ralph Reed (lásd keretes írásunkat) által szervezett Hit és Szabadság című konferencián mutatkoztak be a Mike Huckabee visszalépése miatt „megárvult” evangéliumi tábor előtt. Huckabee, aki a keresztény jobboldal egyik nagy favoritja volt, és 2008-ban John McCain mögött a második helyen végzett az elnökjelöltségért folytatott versenyben, nemrégiben bejelentette, hogy nem indul a 2012-es elnökválasztáson. Kiesésével egy nagyméretű szavazótábor keres magának alkalmas jelöltet, ennek megfelelően a konferencián felszólaló politikusok mindegyike igyekezett az evangéliumi füleknek kedves dolgot mondani.
A legnagyobb sikert Michele Bachmann minnesotai képviselő, a Tea Party mozgalom egyik alapítója és szemmel láthatóan az evangéliumi szavazók favoritja aratta. Bachmann, Minnesota első női republikánus képviselője az Oral Roberts Egyetemen szerzett jogi diplomát, majd adóügyekkel foglalkozott, és 2000-ben került be Minnesota állam szenátusába. Hivatalosan ugyan még nem jelentette be jelöltségét, felszólalásában azonban Obama egészségügyi politikáját bírálta, és szóvá tette, hogy az elnök elárulta Izraelt. Beszédét kétperces imával zárta, ami szintén nagy tetszést váltott ki a jelenlevőkben.
A republikánus jelöltek között számos színes egyéniség található, közülük is kiemelkedik Herman Cain üzletember, aki saját magát Herminátornak nevezi. Cainnek nincs nagy tapasztalata a politikai életben, egyszer indult a szenátusi jelöltségért Georgiában, de nem sikerült jelölést szereznie. Külpolitikai kérdésekben meglehetősen tapasztalatlan, az afganisztáni háborút például ráhagyná a katonai szakértőkre, közel-keleti kérdésekben sincs még nagy tapasztalata. Mindemellett azonban rádiós műsorvezetőként jó szónoki képességekkel rendelkezik, és – ami sokat elmond a választási felhozatalról – a legjobban szerepelt a Fox News által szervezett első televíziós republikánus jelöltvitán, ahol rajta kívül Tim Pawlenty, Ron Paul, Rick Santorum (ő is a héten jelentette be hivatalosan az indulását) és Gary Johnson vett részt. Cain egyik előnye, hogy fekete származásúként élete maga az amerikai álom: matematikus és programozó diplomát szerzett a Purdue Egyetemen, rövid ideig a haditengerészetnek dolgozott, majd üzleti elemző lett a Coca-Colánál, ahol apja korábban sofőrként dolgozott. Később a Godfather’s Pizza étteremlánc vezérigazgatója lett. Cain politikai tapasztalat területén fennálló hiányosságait azzal igyekszik előnnyé kovácsolni, hogy most olyan emberre van szükség, aki ért a gazdasághoz, és józan ötletei vannak annak helyreállításához. A Herminátor, aki egy déli prédikátor fellépésével van megáldva, jól kihasználja származását is – nemrégiben azzal viccelődőtt, hogy „ne ítéljenek el engem csak azért, mert az első fekete elnök rossz volt”.
A jelöltségért folytatott versenyben két „kakukktojás” is van, Jon Huntsman és Mitt Romney, akik vallásuk szerint mormonok. Bár mindkét jelölt jelentős politikai tapasztalatokkal rendelkezik, mindketten kormányzók voltak, Huntsman pedig egészen a közelmúltig volt az Egyesült Államok kínai nagykövete, vallási hovatartozásuk hátrányt jelent a republikánus táboron belül. A Pew Research Center felmérése szerint ugyanis a szavazók 25 százaléka nem szavazna egy mormon hitű jelöltre, a Republikánus Párton belül pedig ez a szám 44 százalék volt 2008-ban, amikor Mitt Romney végül kiszállt az elnökjelöltségért folytatott versenyből. Hunstman és Romney mindketten részt vettek a Hit és Szabadság rendezvényén, de valószínűleg nem fognak nagy erőkkel kampányolni Iowában, ahol az evangéliumi tábor komoly szavazóerővel rendelkezik.
Romney-ról, aki vallása ellenére a republikánusok egyik legerősebb jelöltje, egy friss felmérés szerint a választók 49 százaléka úgy gondolja, alkalmas az elnöki feladatra, szemben a 25-25 százalékkal, akik vagy nem tartják alkalmasnak, vagy nem tudják eldönteni.
A republikánus evangéliumi körök másik favoritja Tim Pawlenty, Minnesota állam korábbi kormányzója, akit ugyanakkor a teljes szavazói körben sokkal kevesebben tartanak alkalmasnak az elnöki poszt betöltésére. Pawlenty a héten megtartotta első nagy gazdaságpolitikai beszédét, amelyben az adók csökkentése mellett érvelt, arra azonban nem adott választ, hogy a kieső adóbevételt a szövetségi állam hogyan pótolná.
Az egyik legismertebb lehetséges jelölt Sarah Palin, aki alaszkai kormányzóként volt John McCain alelnökjelöltje 2008-ban. Palin hivatalosan még nem jelentette be indulását, de az elmúlt hetekben egy kampánybusszal járja az Egyesült Államokat, így gyakorlatilag mindenki jelöltként tekint rá. Palin előnye, hogy a 2008-as választás óta már országos szinten is ismert, rengeteget szerepel a médiában, nemrég megjelent könyve jól fogy, az elnöki szerepre való alkalmasságáról azonban az átlagos szavazó nincs meggyőződve. A közelmúltban végzett Rasmussen-felmérés szerint a szavazók 63 százaléka gondolja úgy, hogy Palin nem alkalmas a posztra, ebből a szempontból még a kevésbé ismert Pawlenty és Ron Paul is jobban áll, nem beszélve Romney-ról, akit a számok szerint a választók kétszer alkalmasabbnak tartanak. Palin nem vett részt a Reed által szervezett konferencián, de nem is volt szüksége a bemutatkozásra, az evangéliumi szavazók körében így is jelentős támogatásnak örvend.
Az ismertebb nevek közé tartozik Newt Gingrich, aki egykori házelnökként professzionális politikusnak számít, ennek ellenére a Rasmussen-felmérés szerint a szavazók 26 százaléka gondolja alkalmasnak a posztra. Gingrich zavaros magánélete hatalmas hátrány az evangéliumi blokk szemében, bár minden héten tesz valamilyen gesztust a keresztény tábor felé. A háromszor nősült politikusról a sajtó kiderítette, hogy éppen egyik munkatársnőjével folytatott viszonyt, amikor a képviselőház elnökeként a hírhedt Monica Lewinsky-szexbotrányban a Bill Clinton elleni vizsgálatot vezette. Botlásait a CBN televíziónak adott interjúban azzal magyarázta, hogy „egy időben az országom iránti szenvedélyes szeretetből túl sok munkát vállaltam, és közben helytelen dolgok történtek az életemben”. A baptista vallású Gingrich egyébként 2009-ben meglepetésre katolizált: mint mondta, XVI. Benedek pápa amerikai útja során az egyházfő kisugárzása nyomán „megdöbbentő boldogságot és békességet tapasztaltam meg”.

Második nekifutás

Az idén ötven éves Ralph Reed az elmúlt hétvégén tartott fórumot a Republikánus Párt elnökjelöltjei számára Washingtonban, két évvel ezelőtt létrehozott szervezete, a Family and Faith Coalition – FFC, azaz Család és Hit Koalíció – szervezésében. Az FFC létrehozásától elsősorban azt reméli, hogy megismételheti egy évtizeddel ezelőtti sikerét, amikor George W. Bush támogatására sikerült mobilizálnia a konzervatív keresztényeket.
Reed számára, akit a Focus on the Family alapítójával, James Dobsonnal és a Family Research Council vezetőjével, Tony Perkinsszel együtt a média csak a „nem hivatalos szentháromságnak” nevez, a múlt hétvégi esemény egyfajta újjászületésnek is tekinthető. Amikor 33 évesen a Time magazin címlapjára került, még úgy tűnt, semmi nem állítja meg. A politikai botrányok és a pénz iránti vágy azonban az évek folyamán jelentősen megtépázta hírnevét. 1990-ben Pat Robertsontól megörökölte a Keresztény Koalícó vezetését, majd mentora nyomdokain haladva maga is magasabb politikai szférákba vágyott. Miután sikertelenül próbálkozott elnyerni pártjában az elnökjelöltséget, Reed 2006-ban először kormányzóhelyettesnek jelöltette magát Georgia államban, ahonnan siker esetén egyenesen a kormányzói széket, majd 2012-ben talán a Fehér Házat is célba vehette volna – ha tervei sikerrel jártak volna.
Erre azonban soha nem került sor. Reed, aki azzal dicsekedett, hogy a konzervatív keresztényekre támaszkodva elsöprő győzelmet arat, korábbi csekély előnyét is elvesztve alulmaradt egy addig szinte ismeretlen georgiai szenátorral szemben. Bukása egyik oka a Jack Abramoffhoz fűződő, jól dokumentált kapcsolata volt. Reed már egyetemi éveiből ismerte az üzletembert, kapcsolatuk azonban az ismeretségnél sokkal több volt: részese volt Abramoff több homályos üzletének, többek között például keresztény szavazókat mozgósítottak olyan kaszinók elleni harcra, amelyek Abramoff saját játéktermeinek jelentettek konkurenciát. Mindezek nyilvánosságra kerülése azonnal véget vetett Reed politikai karrierjének.
Reed a vállalati lobbizás más területén is tevékenykedett, ami ismét megkérdőjelezte valódi céljait: kliensei érdekeit képviselve szorgalmasan támogatta a Kínával folytatott szabadkereskedelem kiterjesztését, amelyet a konzervatívok – Kínában nemzetbiztonsági veszélyforrást látva – általában elleneztek. Reedet valójában nem is az Abramoffal folytatott – szintén jelentős hasznot hozó – kapcsolat, hanem ez az utóbbi üzlet tette igazán gazdaggá.
2012-höz közeledve Reed még mindig jelentős szavazóréteg mozgósítására számíthat: a Republikánus Párt biztos szavazóinak 44 százaléka, akik az országos szavazóközönség mintegy egynegyedét jelentik, újjászületett kereszténynek vallja magát. Ez a tömeg azonban számos, igen különböző réteget ölel fel, köztük a spanyol ajkú keresztényeket és a konzervatív kereszténység új generációját, akik már egyáltalán nincsenek meggyőződve arról, hogy mozgalmuknak valóban szorosan a Republikánus Párt mellett van a helye. Közöttük sokan – fenntartva abortuszellenes álláspontjukat – azzal sem értenek egyet, hogy a keresztény programban folyamatosan és kizárólagosan ez a domináns téma.

Szex és new York: újabb híresség bukott

„Szándékos szélhámosság történt, amikor hekkerek feltörték a Twitter-fiókomat. Nem ez a nő, hanem én magam vagyok az áldozat” – állította felháborodottan Anthony Weiner amerikai képviselő, miután az amerikai lapokban megjelent több neki tulajdonított erotikus fotó, amit egy 21 éves diáklánynak szánt. A demokrata politikus azonban a képet tévedésből a Twitter-levelezőlistáján szereplő valamennyi címre elküldte.
Időközben előkerült egy másik nő is, aki szintén kapott a politikus saját magáról készített intim fotóiból. Az illető azt is elmondta az újságíróknak, hogy a képviselő rendszeresen szexuális tartalmú üzenetekkel zaklatta. Anthony Weiner még ezek után is azt mondta, hogy nem róla készültek a képek. Egy hét után azonban sajtótájékoztatón könnyek között elismerte tettét. „Ezek a képek valóban rólam készültek. Az elmúlt években hat olyan nőnek küldtem erkölcstelen fotókat, akikkel az interneten ismerkedtem meg” – vallotta be.
A demokrata politikus bocsánatot kért feleségétől (képünkön fent), aki Hillary Clinton egyik legszorosabb munkatársa. Az egyik inkriminált képen a háttérben az amerikai külügyminiszter fotója is megjelenik, amelyen Weiner feleségével látható. A pakisztáni–iráni származású Huma Abeden nem szólalt meg az ügyben, egyes vélemények szerint azért, mert tudott Weiner bizarr levelezési szenvedélyéről.
A képviselő ugyanakkor közölte, hogy nem mond le, mert szerinte nem követett el semmilyen bűncselekményt. Azt mondta, hogy a hat nő közül egyikkel sem találkozott személyesen. (Az ügy kapcsán vita indult az amerikai médiában arról, hogy az online flörtök házasságtörésnek tekinthetők-e.) Weiner az erkölcsi megszégyenülésnél nagyobb bajba is kerülhet, miután kiderült, hogy egy pornószínésznő is levelezőpartnere volt, akinek azt ígérte, hogy képviselői stábjából küld valakit, hogy segítsen a nőnek a sajtó elhárításában. Az is kínos számára, hogy képviselőként élharcosa volt a nők internetes zaklatása elleni kampánynak, sőt törvényjavaslatot is készített az ügyben.
Anthony Weiner a két év múlva sorra kerülő választásokon az első számú esélyes volt, hogy New York polgármestere legyen. Idén már egy másik New York-i képviselő is hasonló ügybe keveredett. A republikánus Chris Lee azonban a botrány kirobbanása után azonnal lemondott mandátumáról. Arnold Schwarzenegger kaliforniai kormányzó viszont megvárta a megbízatása végét, és csak akkor ismerte el, hogy gyermeke született a házvezetőnőjüktől. Az asszony terhesen is ott dolgozott a kormányzónál, miközben felesége is gyermeket várt. (A szerelemgyereket hamis
papírokkal anyakönyveztették, ami miatt akár börtönbe is kerülhet a politikus-filmsztár.) Időközben az is kiderült, hogy a republikánus Schwarzenegger hivatali ideje alatt is számos prostituálttal tartott kapcsolatot.
Európai politikusok is keveredtek az utóbbi időben internetes szexbotrányokba. Törökországban május elején az MHP nacionalista mozgalmi párt négy tagja is lemondott pozíciójáról, miután az interneten róluk készült szexvideók bukkantak fel. Később újabb hat párttag távozott posztjáról egy zsarolás miatt, ami alapján egy blogger további szexvideók közzétételével fenyegetőzött. 2010-ben a Republikánus Néppárt elnöke, Deniz Baykal is egy rejtélyes módon előkerült szexvideó miatt volt kénytelen lemondani. A 71 éves politikus állította, hogy csapdába csalták. Ikka Kanerva finn külügyminiszternek pedig azért kellett még 2008-ban posztjáról távoznia, mert egy sztriptíztáncosnővel SMS-ezett szolgálati telefonjáról. Kanerva több mint kétszáz kihívó üzenetet küldött a 29 éves nőnek. (Hetek-összeállítás)

Olvasson tovább: