Kereső toggle

„Rettegett Iván” a bíróságon

Ivan Demjanjukot a sobibori tábor náci őrét 5 év börtönre ítélték

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

„Ennek a holokauszt-bűnösnek túl sokáig sikerült megszöknie a büntetés elől, ezért reméljük, végre megtörténik a teljes igazságszolgáltatás az ügyben” - írta a Simon Wiesenthal Központ még 2002-ben egy közleményében. Akkor nem sikerült a bíróságnak elítélnie Ivan Demjanjuk náci háborús bűnöst, aki közel 30 ezer zsidó megölésében működött közre, ám az elmúlt 30 évben mindig megúszta az igazságszolgáltatást. Idén május 12-én Németországban első fokon 5 év börtönre ítélték, azonban az ítélet után mégis szabadon távozhatott a bíróságról.

Ivan Demjanjuk ukrajnai származású, ma már 91 éves. A második világháború alatt szülőföldje először szovjet fennhatóság alatt állt, így Demjanjuk is egy szovjet mezőgazdasági szövetkezetben dolgozott traktorosként. Később csatlakozott a Vörös Hadsereghez, ahol egészen 1940-ig teljesített szolgálatot, amikor is a németek elfoglalták Ukrajnát, és ő a nácik fogságába esett. Nem sokkal ezután egy katonákat toborzó táborba került kiképzőnek. Mivel önként együttműködött, a nácik különböző haláltáborokba küldték felügyelő őrnek Lengyelországba.

Innentől kezdődött az egyesek által „Rettegett Ivánnak" nevezett táborőr története. Demjanjuk a világháború alatt bizonyíthatóan szolgált Sobibor és Majdanek  koncentrációs táboraiban. Demjanjuk soha nem ismerte be a bűnösségét, sőt azt állítja, ő maga is Adolf Hitler áldozata. A májusi tárgyaláson ügyvédje így nyilatkozott: „Ugyanannyit szenvedett a nácik kezében, mint a zsidók."

Demjanjuk a világháború után egy németországi menekülttáborban húzódott meg, és az ötvenes évek elejéig Münchenben élt. 1952-ben vándorolt ki feleségével és kisgyermekével az Egyesült Államokba, ahol Clevelandben telepedett le és felvette a John nevet. Hosszú ideig egy autógyárban dolgozott gépszerelőként, 1958-ban pedig megkapta amerikai állampolgárságát. A hetvenes években az amerikai hatóságok vizsgálni kezdték a vízumkérelmét, és megállapították, hogy hamis adatokat adott meg és letagadta náci múltját.

1983-ban Izrael kiadatási parancsot kért Amerikától azért, hogy bíróság elé állíthassák Demjanjukot, akit a treblinkai haláltábor „Rettegett Ivánjaként" azonosítottak be. Ő azonban fellebbezett, ami miatt egészen 1985-ig tartott az ügy, majd miután a fellebbezést végül elutasították, 1986-ban az Egyesült Államok kiadta Izraelnek és visszavonta az állampolgárságát. Az izraeli bíróság két év tárgyalás után kötél általi halálra ítélte Demjanjukot.

Az ügy lezárásáig magánzárkába helyezték, és ott is volt egészen 1993-ig, amikor az izraeli bíróságra benyújtott dokumentumokkal bizonyították, hogy a  „Rettegett Iván"  gúnynevet viselő személy egy bizonyos Ivan Marchenko volt.

Amikor az izraeli hatóságok megemlítették, hogy az 1951-es amerikai vízumkérelmén az anyja neve Marchenkóként szerepel, ő erre azt válaszolta, hogy miután elfelejtette anyja eredeti nevét, egy hétköznapi ukrán vezetéknevet írt be. Ezzel „Rettegett Iván" személye homályba is veszett. Az izraeliek bebizonyították ugyan Demjanjuk sobibori szerepvállalását, azonban a fő vádpont megdőlt, és a bíróság kénytelen volt felmenteni a vád alól, téves személyazonosság miatt. Így 1993-ban szabadon visszatérhetett Amerikába, ahol később állampolgárságát is visszakapta.

1999-ben az Amerikai Igazságügyi Minisztérium benyújtott egy újabb panaszt Demjanjuk ellen. Már nem volt szó arról, hogy ő lenne a rettegett treblinkai őr, azonban azt állították, hogy Demjanjuk őrként szolgált a majdaneki és sobibori haláltáborban, valamint tagja volt egy nem németekből álló SS-osztagnak, amely zsidók megölésével volt megbízva. 2002-ben a bíróság újra visszavonta állampolgárságát, majd 2005-ben elrendelték, hogy el kell hagynia az országot és Németországba, Lengyelországba vagy Ukrajnába kell költöznie.

A kilakoltatás elkerülése végett Demjanjuk az ENSZ kínzás elleni egyezményére (UNCAT) hivatkozva állította, hogy ha visszakerülne Ukrajnába, ott megkínoznák. A bíróság nem fogadta el a felülvizsgálati kérvényt és 2008-ban megtagadta a fellebbezés lehetőségét. Nem sokkal ezután Németország kérte Demjanjuk kiadatását, hogy bíróság elé állíthassák. A német bíróság több mint 29 ezer ember megölésében való közreműködéssel vádolta és kérte, hogy Demjanjukot szállítsák Németországba, azonban ez hosszú ideig nem sikerült. Az egykori őr ugyanis tiltakozott a kiadatás ellen, azt állítva, túl beteg az utazáshoz, és tolókocsiban jelent meg a bíróságon. A bíróság viszont bemutatott egy titkos felvételt, amelyen Demjanjuk egyedül és segítség nélkül sétál be egy boltba. Végül a fellebbezés megtagadása után sikerült Németországba szállítani, abba a régióba, ahol valaha élt, de - hivatalos papírok híján - hontalan állampolgár lett.

Az akkori per első fokon május 12-én ért véget. A bíróság Adolf Eichmann perének 50. évfordulóján a kezdeti 6 év helyett 5 év letöltendő szabadságvesztésre ítélte John Demjanjukot. Az ítélet ellenére szabadon hagyhatta el az épületet, ugyanis a bíróság tekintetbe vette a vádlott korát és a vizsgálati fogságban eltöltött két évet, és úgy ítélték meg, hogy a jogerőre lépésig nem kell börtönbe mennie.

„1943 márciusától Demjanjuk minden nap közreműködött abban, hogy ártatlan zsidók ezrei életének vessenek véget. Bízunk abban, hogy az igazság végre győzedelmeskedik" - nyilatkozta Marvin Hier rabbi a Simon Wiesenthal Központtól. A per történelmi jelentőségű, nemcsak a vádlott háborús bűnei miatt, hanem azért is, mert ez az első alkalom, hogy Németországban egy nem németet ilyen bűnökért elítéltek. Egyben valószínűleg ez az utolsó olyan per, amely egy haláltáborban közreműködő náci ellen indult.

Demjanjuk pereskedése több mint 30 évig tartott. Ezen évtizedek alatt végig határozottan állította, hogy soha semmi köze nem volt a haláltáborokhoz, ő csak a nácik hadifoglya volt, hiszen szovjet katonaként szolgált. Mindvégig azt hangoztatta, amit mások: ő csak egy kis láncszem volt a gépezetben, nem ő a felelős. „A gépezetben minden alkatrésznek kulcsfontosságú a szerepe. Ha egy kis alkatrészt kiveszünk, a gép ugyanúgy leáll" - írja Hannah Arendt, az Eichmann Jeruzsálemben című könyv írója.

„Nyilván nem az őrök voltak a gyilkosság kitervelői, de ők voltak a végrehajtói. Ők ütlegelték, ölték meg az embereket, ők uszították rájuk a kutyákat, ők felügyelték, hogy bemenjenek a gázkamrákba" - mondta Pécsi Tibor, a budapesti Holokauszt Központ munkatársa a Heteknek.

Demjanjuk csak a per lezárásakor szólalt meg, amikor megkérdezték, hogy az utolsó szó jogán kíván-e hozzátenni valamit. „Nem" - hangzott az egyszavas válasz. A világ reakciója azonban az, hogy ha valaki embereket gyilkolt, igenis utoléri az igazságszolgáltatás, nem évülnek el a bűnök. „Azok, akik tömeggyilkosságban vettek részt, akármilyen szinten, nem élhetnek békében. És nem szabad engedni, hogy azt gondolják, hogy ha eléggé késleltetik az igazságot, akkor az ügyüket elvetik" - szögezte le a New York Times.

Olvasson tovább: