Kereső toggle

Hol a határ? - Globális vita Izrael jövőjéről

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Ritkán látott kommunikációs csata zajlott  Barack Obama és Benjamin Netanjahu között. Hat nap alatt négy beszédet tartottak, és személyesen is találkoztak, majd ezt követően a kamerák előtt vitatkoztak egymással. Az amerikai elnök első beszédét felháborodás és kritika fogadta Izraelben, és ez rányomta a bélyegét a Fehér Házban folytatott csúcstalálkozóra. Ezt követően Obama és Netanjahu külön-külön beszédet tartottak a legnagyobb amerikai Izrael-párti szervezet közgyűlésén. A két vezető itt igyekezett pontosítani álláspontját, ám Obama magyarázkodását a Heteknek nyilatkozó izraeli kormányzati kommunikációs vezető „csokoládéba csomagolt arzéntablettának" minősítette. A sorozatot Benjamin Netanjahu 45 perces, nagy ovációval fogadott beszéde zárta az amerikai Kongresszus két házának együttes ülésén. A tervek és ellentervek a Közel-Keleten és szerte a világon széles körű visszhangot váltottak ki, és közel egy héten át uralták a globális médiát is.

A tervezett egy óra helyett több mint két órát tárgyalt egymással a Fehér Házban az amerikai elnök és az izraeli miniszterelnök. A találkozó végén Barack Obama megismételte csütörtöki beszédének főbb pontjait, és felszólította Izraelt, hogy az 1967-es határokhoz való visszatéréssel tegye lehetővé a palesztin állam megalakulását. Az amerikai elnök elismerte, hogy magmaradtak a nézetkülönbségek az Egyesült Államok és Izrael között arról, hogyan lehet megteremteni a közel-keleti békét. A Hetek az izraeli miniszterelnök környezetéből úgy értesült: Benjamin Netanjahu akképp értékelte Obama beszédét, hogy olyan elfogadhatatlan feltételekre akarja rákényszeríteni Izraelt, ami a zsidó állam végzetét jelentheti.

Illúziók nélkül

„A békét nem lehet illúziókra építeni. Izrael őszintén akarja a békét, de nem követhetünk el a béke nevében végzetes tévedéseket" - közölte drámai hangú válasznyilatkozatában Benjamin Netanjahu. Az izraeli miniszterelnök leszögezte, hogy Mahmúd Abbász palesztin vezetőnek választania kell: a Hamasszal keresi a megbékélést, vagy a békét Izraellel.

Netanjahu kijelentette, hogy Izrael számára elfogadhatatlan feltétel az 1967-es arab agresszió előtti határokhoz való visszatérés. Emlékeztette Obama elnököt arra, hogy akkor Izrael két határa között mindössze egy 15 kilométeres sáv húzódott. Ezek a határok védhetetlenek voltak, és arra indították Izrael ellenségeit, hogy újra és újra háborút indítsanak a zsidó állam ellen.

Netanjahu az amerikai elnökhöz fordulva azt kérte Barack Obamától, hogy az Egyesült Államok ne kényszerítse bele Izraelt egy olyan békemegállapodásba, amely a zsidó állam végzetét jelenthetné. A közös sajtótájékoztató végén a két vezető kezet rázott, de az első sajtóértékelések szerint a feszültség a nyilvánosság előtti vita után még tovább mélyülhetett Obama és Netanjahu között.

A Hetek a találkozó előtt arról értesült, hogy az izraeli miniszterelnök környezetében úgy látják, Barack Obama nincs tisztában a közel-keleti realitásokkal, és az elmúlt hónapok nagy jelentőségű változásai ellenére továbbra is a 2009-es kairói beszédben kijelölt programot akarja végrehajtani. „Obama nem tanult semmit, és nincs világos stratégiája azon kívül, hogy elfordult eddigi arab szövetségeseitől, és közvetlenül az arab néphez kíván fordulni - magyarázta lapunknak az izraeli kormányfő kommunikációs tanácsadója. - Az eddigi izraeli kormányok közül egy sem fogadta el tárgyalási alapnak az 1967 előtti határokat, most Obama mégis ezt erőlteti. Ez nem viszi előbbre a békefolyamatot, sőt az ma már nem is létezik. Ennek oka, hogy Obama egyoldalú ígéretei és Izraellel szemben támasztott irreális követélései miatt a palesztinok már nem látják értelmét a tárgyalásnak, mivel azt érzik, hogy anélkül is mindent elérhetnek." Ebben a helyzetben Izraelnek az alapvető biztonsági érdekeit kell követnie, illúziók nélkül.

Az új amerikai Közel-Kelet-stratégia nyertese Törökország lehet - véli az izraeli kormánytanácsadó. „Nagy megdöbbenést fog okozni azonban, amikor kiderül, hogy a jelenlegi török vezetés a demokrácia eszközeivel éppen a demokratikus török világi államot igyekszik felszámolni, miközben Törökország egyre szorosabban együttműködik az iráni ajatollahok rendszerével."

„Auschwitzi határok"

Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök kongresszusi beszédének nemcsak a tartalma volt különleges, hanem az is, ahogy az amerikai törvényhozás fogadta: kitörő lelkesedéssel és támogatással. Még Netanjahu feleségének, Sarah-nak is jutott az elismerésből, amikor belépett az ülésterembe. Ezzel párhuzamosan Barack Obama komoly kritikát kapott Közel-Kelet-beszéde miatt, amellyel belpolitikailag is elszigetelte magát, épp a 2012-es választások előszobájában.

Netanjahu beszédét közel 30 alkalommal szakították meg, gyakran állva tapsolt a közel 500 szenátor és képviselő. De már akkor perceken át tapsolt a washingtoni törvényhozás, amikor Netanjahu belépett a terembe - az Egyesült Államok Kongresszusának a hangját az európai útján lévő amerikai elnök, Barack Obama, a palesztinok, de lényegében az egész világ meghallotta.

Ebben a kritikus időben, amikor Izrael a nemzetközi elszigeteltség ellen küzd, rendkívül fontos volt számára a világ legfontosabb parlamentjének rendíthetetlen támogatása. Netanjahunak még az a megjegyzése is hatalmas tapsot kapott, hogy a zsidók nem betolakodók Júdeában és Szamáriában - ahogy a belgák voltak Kongóban vagy a britek Indiában. Habár az Egyesült Államok külpolitikáját nem a Kongresszus irányítja, hanem az elnök, mégis, a washingtoni törvényhozás nem hagyható figyelmen kívül. Sem az Egyesült Államok elnöke, sem pedig a nemzetközi közösség nem kerülheti meg - a Kongresszus ugyanis megszabja, milyen erős nyomást gyakorolhat Obama a zsidó államra.

Netanjahu miniszterelnök beszédében azt hangsúlyozta, hogy Jeruzsálemnek egységesnek kell maradnia; az országa nem térhet vissza az 1949-es tűzszüneti vonalakhoz (ezeket az izraeli sajtó egy része védhetetlenségük miatt „auschwitzi határoknak" nevezi); nem tárgyalhat a Hamasszal; valamint nem engedheti be a palesztin menekültek leszármazottait Izraelbe. Ezeket a téziseket a ház mindkét politikai oldaláról hangos éljenzés követte. Barack Obama amerikai elnök világos jelzést kapott a Kongresszustól: nem cselekedhet kénye-kedve szerint, ha Izrael sorsa forog kockán. (A látványos ovációk közben akadtak apró intermezzók: a kongresszusi terem karzatáról egy palesztinpárti zsidó aktivista bekiabált Netanjahu beszéde közben. Az izraeli miniszterelnök emlékeztette hallgatóságát, hogy az ilyen nyilvános kritika csak egy szabad társadalomban hangozhat el, Teheránban vagy Damaszkuszban soha. Az újságírók azt is megfigyelték, hogy a pulpitus mögött helyet foglaló Joe Biden alelnök - aki kedélyesen tréfálkozott Netanjahuval - egyetlen alkalommal, Jeruzsálem egységének említésekor nem állt fel és nem tapsolt, míg a vendégként jelen lévő izraeli delegációban az okozott átmeneti zavart, amikor Netanjahu felvetette a palesztin állam elismerésének a lehetőségét. Végül a delegációvezető felállva jelezte a többieknek, hogy mi az irányvonal.)

Összezárt a Kongresszus

Korábban úgy vélték az elemzők, hogy Barack Obama elnök Közel-Kelet-beszédét azért ütemezték be néhány nappal az izraeli kormányfő látogatása elé, hogy ezzel fogják ki a szelet az izraeli diplomácia vitorlájából. Erre azonban rácáfolt az a pozitív politikai légkör, amelyben a jeruzsálemi kormányfő elmondhatta politikai üzenetét: már Netanjahu beszédét megelőzően számos demokrata, valamint republikánus párti vezető megfogalmazta aggályait Barack Obama Izrael-politikáját illetően - és e kritikának komoly belföldi vonatkozásai is vannak, helyenként ugyanis tovább mélyült a Fehér Ház, valamint szövetségesei közötti szakadék, éppen a 2012-es elnökválasztás küszöbén. A legnagyobb bírálatot amiatt kapta az Obama-adminisztráció, hogy az 1967-es háborút megelőző (az 1949-es tűzszüneti vonalak) sávok mentén szeretné létrehozni a palesztin államot - közös megegyezésen alapuló területcserékkel kiegészítve.

Többek között két jelentős demokrata vezető, Harry M. Reid (Nevada szenátora), valamint a képviselőház tagja, Steny H. Hoyer is elvetette az elnök hivatkozását az 1967-es vonalakra. A demokrata politikusok szerint az amerikai elnök túl hamar és túl sokat ajánlott föl. A Fehér Ház azonban úgy véli, hogy Obama beszéde nem jelent változást az Egyesült Államok politikájában - ennek ellenére az megosztotta az amerikai közvéleményt is.

Az elnök beszédét - nem meglepő módon - számos republikánus politikus is kritikával illette: a korábbi massachusettsi kormányzó, Mitt Romney - aki a számítások szerint Obama kihívója lehet 2012-ben - úgy véli, hogy az amerikai elnök „a busz alá lökte Izraelt". Tim Pawlenty, Minnesota korábbi kormányzója szerint az amerikai elnök komoly hibát követett el, és nagyon veszélyes követelésekkel állt elő.

A politikai vihart még inkább felerősítette az, hogy az izraeli miniszterelnököt politikai pártállástól függetlenül hősként ünnepelte az amerikai Kongresszus.

Palesztin kritika

A Palesztin Hatóság egyik vezető tisztviselője, Nabil Shaath - aki egyben a nem létező tárgyalásokon főtárgyalóként képviselné a szervezetet - az izraeli rádiónak adott interjúban elutasította Netanjahu kongresszusi beszédét. Shaath szerint a jeruzsálemi kormányfő nem rendelkezik komoly béketervekkel. Hozzátette: a Hamasz a békét keresi Izraellel, és nem a konfliktust, ellenben Izrael politikája nem fog békét eredményezni, sőt, „Netanjahu megsemmisítette a megegyezés minden lehetőségét". Mint mondta, az izraeli kormányfő hadat üzent annak a diplomáciai folyamatnak, amely a végső rendezést volt hivatott megalapozni. A palesztin tárgyaló visszautasította az izraeli kormányfő azon kérését, hogy számolják fel a Hamasz terrorszervezettel megkötött paktumot. (Netanjahu azt kérte Abbásztól: „Elnök úr, tépje szét a Hamasszal kötött szerződést!". A mondat angolul Reagan elnök egykori, Nyugat-Berlinben, a Brandenburgi Kapu előtt elmondott beszédének híres mondatára emlkékeztet, amelyben azt kérte Mihail Gorbacsovtól: „Elnök úr, döntse le ezt a falat!") Shaath szerint azonban a Hamasz az „erőszakról lemondva" közelített a Fatahhoz, és Izraellel a „békét keresi, nem a háborút".

A Palesztin Hatóság elnökének, Mahmúd Abbásznak a szóvivője közölte, hogy „nem fognak beleegyezni az izraeli jelenlétbe a palesztin állam területén, különösen nem a Jordán völgyében". Mind mondta, a béke számukra azt jelenti, hogy az állam határaiként az 1949-es tűzszüneti vonalakat veszik alapul, Kelet-Jeruzsálemmel mint fővárossal.

A Palesztin Felszabadításai Szervezet (PFSZ) és Fatah vezető tisztviselője, Száeb Erekát szerint Izrael nem partner a békében. A PFSZ-vezető úgy véli, hogy az izraeli kormányfő „keveri a történelmet a földrajzzal". A palesztin kritikák mellé állt az Arab Liga főtitkára is: Amr Músza szerint Netanjahu felvetései a békével kapcsolatban „nem működőképesek, és nem vezetnek a békéhez".

„Abbász Arafat cipőjében"

Az izraeli Jediót Ahronót szerint Benjamin Netanjahu a keddi beszédét követően bebizonyította, hogy megérdemli a megbecsülést. A beszéde ugyan nem teszi semmissé a múltbeli hibáit, de azt bebizonyítja, hogy egy olyan vezető, akit komolyan kell venni. A cikk írója nem ért ugyan egyet mindenben az izraeli miniszterelnökkel, de büszke volt Netanjahu tartására, arra a bátorságra, amellyel felvette a küzdelmet a Fehér Ház nyomásával szemben. A szerző szerint Netanjahu beszédében elhangzottak egyszerű, rég elfelejtett igazságok. Hozzátette: ahogy az egészségügyben is, úgy a béke esetében sem feltétlenül előnyös minden beavatkozás.

A másik jelentős izraeli lap, a Maariv arra hívja fel a figyelmet, hogy az izraeli kormányfő a Kongresszusban elmondta, hogy a palesztinok és az izraeliek ugyanazon a földdarabon osztoznak. A lap szerint ezt az álláspontot korábban csak az izraeli kommunista párt osztotta, még Nobel-békedíjas Jichak Rabin sem ment el eddig, és nem jelentette ezt ki ilyen nyilvánvalóan. A cikk szerint Netanjahu jobboldali politikusként nagyon sok lépést tett előre a béke érdekében. Ez azonban nem feltétlenül hozza meg a békét, de nem Netanjahu miatt: „Abu Mazen (értsd: Mahmúd Abbász, a Palesztin Hatóság elnöke) az oka, aki most Arafat cipőjében masíroz."

A baloldali Haaretz ellenben úgy véli, hogy Netanjahu elpazarolt egy lehetőséget arra, hogy beterjessze a békejavaslatát. A lap szerint az izraeli kormányfő újabb konfliktusba sodorja Izraelt a palesztinokkal, a zsidó állam pedig el fog szigetelődni.

Olvasson tovább: