Az Európai Unió vezetése már a görög, majd az azt követő ír és spanyol gazdasági válság következtében döntött arról, hogy szükséges megerősíteni a közösség gazdasági kormányzását. Az ezt követő egyéves munka eredményeképpen Herman Van Rompuy, a kormányfői tanács elnöke és José Manuel Barroso bizottsági elnök közös sajtótájékoztatójukon jelentették be, hogy az Európai Tanács elfogadta az európai stabilitási mechanizmusról szóló határozat végleges változatát. Emellett sikerült elfogadtatni az Euró Plusz Paktumot is, amely azon intézkedések együttese, amiket az euróövezet országai a jelenlegi kötelezettségvállalásokon felül kívánnak tenni. Ez utóbbinak elfogadása azért is számít nagy sikernek Van Rompuy számára, mert eredetileg csak a közös valutát használó országoknak kívánták kötelezővé tenni, ennek ellenére további hat állam csatlakozott hozzá. Jelenleg hazánk tölti be a soros EU-elnökséget - ezáltal vezető szerepet kapva a tanácskozások lebonyolításában -, paradox módon mégsem vesz részt az úgynevezett versenyképességi paktumban.
Az Európai Stabilitási Mechanizmus (ESM) annak az Ideiglenes Európai Pénzügyi Stabilitási Eszköznek (EFSF) a helyébe lép, amely korábban sikeresen kihúzta az államcsődből Görögországot és Írországot is. Az ESM alapvetően két részből áll majd: egyrészt azt rögzíti, hogy a pénzügyi nehézségekbe került államoknak milyen válságkezelési intézkedéseket kell megtenniük, továbbá azt, miként kell együttműködniük az Európai Unióval és a Nemzetközi Valutaalappal. Az új rendszer másik része egy állandó válságalapot tartalmaz, amelynek bevezetésével mindenképpen hitelesebbé válik az euró fiskális megalapozottsága.
Az euróövezeti államfők korábbi javaslatát erősítették meg azzal a döntéssel, hogy a jelenlegi ideiglenes eszköz júniustól 440 milliárd euró tényleges hitelezési kapacitással rendelkezik, a 2013-tól életbe lépő állandó alap pedig már 500 milliárddal. Ennek megvalósítása érdekében még módosítást is végrehajtanak a Lisszaboni Szerződésen.
A tárgyalások további eredménye a magyar elnökség által kiemelt feladatként kezelt, úgynevezett „hatos csomag” elfogadása is. Ez a javaslatcsomag szintén a tagállamok gazdaságpolitikájának összehangolásáról szól, és az EU valamennyi tagállamára vonatkozik.
Részben Van Rompuy személyes sikereként is elkönyvelhető, hogy az elvileg csak az eurózóna tagjai számára kötelező Euró Plusz Paktumot is sikerült egy majdnem teljes európai egyezménnyé emelnie. Ezt a megállapodást a kiközösítettség miatt sértett Csehország, a béralkuikat óvó Svédország és a szuverén adórendszerét féltő Magyarország nem írta alá. A negyedik kimaradó Nagy-Britannia azért nem mérvadó, mert amúgy sem vesz részt a monetáris unióban.
2011. 04. 01. (XV/13)
