„Történelmi jelentőségű lesz az Európai Tanács következő ülése" - jelentette ki múlt hétfőn Martonyi János külügyminiszter Brüsszelben. A jóslat abból a szempontból tagadhatatlanul bevált, hogy az Európai Unió államfői megszavazták az Európai Stabilitási Mechanizmus végleges változatát, valamint az Euró Plusz Paktum elnevezésű gazdasági csomagot is, amelyhez az eurózóna államain felül további hat ország csatlakozott. Összesen tehát négy tagállam mondott nemet a paktumra, köztük Magyarország is. Orbán Viktor szerint hazánknak nem érdeke, hogy Brüsszelben döntsenek az adórendszerünkről is.
Az Európai Unió vezetése már a görög, majd az azt követő ír és spanyol gazdasági válság következtében döntött arról, hogy szükséges megerősíteni a közösség gazdasági kormányzását. Az ezt követő egyéves munka eredményeképpen Herman Van Rompuy, a kormányfői tanács elnöke és José Manuel Barroso bizottsági elnök közös sajtótájékoztatójukon jelentették be, hogy az Európai Tanács elfogadta az európai stabilitási mechanizmusról szóló határozat végleges változatát. Emellett sikerült elfogadtatni az Euró Plusz Paktumot is, amely azon intézkedések együttese, amiket az euróövezet országai a jelenlegi kötelezettségvállalásokon felül kívánnak tenni. Ez utóbbinak elfogadása azért is számít nagy sikernek Van Rompuy számára, mert eredetileg csak a közös valutát használó országoknak kívánták kötelezővé tenni, ennek ellenére további hat állam csatlakozott hozzá. Jelenleg hazánk tölti be a soros EU-elnökséget - ezáltal vezető szerepet kapva a tanácskozások lebonyolításában -, paradox módon mégsem vesz részt az úgynevezett versenyképességi paktumban.
Az Európai Stabilitási Mechanizmus (ESM) annak az Ideiglenes Európai Pénzügyi Stabilitási Eszköznek (EFSF) a helyébe lép, amely korábban sikeresen kihúzta az államcsődből Görögországot és Írországot is. Az ESM alapvetően két részből áll majd: egyrészt azt rögzíti, hogy a pénzügyi nehézségekbe került államoknak milyen válságkezelési intézkedéseket kell megtenniük, továbbá azt, miként kell együttműködniük az Európai Unióval és a Nemzetközi Valutaalappal. Az új rendszer másik része egy állandó válságalapot tartalmaz, amelynek bevezetésével mindenképpen hitelesebbé válik az euró fiskális megalapozottsága.
Az euróövezeti államfők korábbi javaslatát erősítették meg azzal a döntéssel, hogy a jelenlegi ideiglenes eszköz júniustól 440 milliárd euró tényleges hitelezési kapacitással rendelkezik, a 2013-tól életbe lépő állandó alap pedig már 500 milliárddal. Ennek megvalósítása érdekében még módosítást is végrehajtanak a Lisszaboni Szerződésen.
A tárgyalások további eredménye a magyar elnökség által kiemelt feladatként kezelt, úgynevezett „hatos csomag” elfogadása is. Ez a javaslatcsomag szintén a tagállamok gazdaságpolitikájának összehangolásáról szól, és az EU valamennyi tagállamára vonatkozik.
Részben Van Rompuy személyes sikereként is elkönyvelhető, hogy az elvileg csak az eurózóna tagjai számára kötelező Euró Plusz Paktumot is sikerült egy majdnem teljes európai egyezménnyé emelnie. Ezt a megállapodást a kiközösítettség miatt sértett Csehország, a béralkuikat óvó Svédország és a szuverén adórendszerét féltő Magyarország nem írta alá. A negyedik kimaradó Nagy-Britannia azért nem mérvadó, mert amúgy sem vesz részt a monetáris unióban.
Magyarország kimarad
Az Euró Plusz Paktum egy francia–német stabilitástervezeti kezdeményezésből nőtte ki magát egy széles körű egyezménnyé, amelynek alapvető célja az, hogy az eurózónához tartozó és ahhoz csatlakozni kívánó tagállamok adó- és pénzügypolitikáját összehangolja. Az egyezmény ugyanakkor nem változtatja meg sem az EU intézményei közötti hatalommegosztást, sem a tagállamok hatásköreit. Épp ellenkezőleg, az lenne a célja, hogy az országok hatásköreiket úgy
gyakorolják, hogy egyeztetnek egymással, és nemzeti döntéseikkel a hátráltatás helyett segítsék a közös célok megvalósítását. Így tehát a tagállamok hatáskörei elvileg nem szűkülnek, viszont a kormányok kiszolgáltatottabbá válnak például az Európai Bizottság számonkérésének.
Az állami költségvetés területén az Euró Plusz Paktum két újdonságot tartalmaz. Egyrészt kiegészíti a maastrichti kritériumokat egy ötödikkel, az úgynevezett fenntarthatósági réssel, ami azt méri, hogy a nyugdíjrendszer és az egészségügyi rendszer milyen hatással vannak a költségvetésre. Ez elsősorban azoknak a tagállamoknak jelent extra kötelezettséget, amelyeknek csökken a népességük és állami társadalombiztosító rendszert tartanak fent – mint például Magyarország. Nem elhanyagolható követelmény az sem, hogy a paktumot a tagállamoknak be kell építeniük a saját alkotmányukba, valamint kikényszeríthetővé is kell tenniük azt.
Az Euró Plusz Paktum tartalmaz még egy pénzügyi stabilitási részt is, amely a legérzékenyebb része lehet a megállapodásnak. Ebben a tagállamok vállalják, hogy óvatosabban járnak el a bankcsődök kezelésénél. Ez a rész azért sem elhanyagolható, mivel a portugál és az ír államcsődközeli helyzetet is a bankrendszereik zavarai idézték elő. A közvetlen adózás továbbra is nemzeti hatáskörbe fog tartozni, viszont a célkitűzés az, hogy ne próbálják adójogszabályokkal egymás elől elvenni ugyanazokat az adóztatható jövedelmeket. Ez az a rész, ami miatt Orbán Viktor már a február eleji ismertetéskor is tiltakozott, és továbbra sem kíván csatlakozni a megállapodáshoz, ugyanis szerinte „könnyedén aláírhatná” a paktumot, ha az adóharmonizáció nem volna benne. Így viszont tény, hogy alkalmazása sok gazdaságpolitikai változtatáshoz vezetne. (Emiatt nem csatlakozik Csehország sem.) „Ha ugyanis elfogadnánk a közös uniós adóirányítást, azzal a magyar gazdaság sokat veszítene versenyképességéből” – nyilatkozta a miniszterelnök. Orbán állítólag egyeztetett ez ügyben a parlamenti pártok vezetőivel is, és minden párt egyetértett azzal, hogy a magyar adórendszer kereteiről továbbra is Budapesten, és ne Brüsszelben döntsenek.
Az egyértelmű, hogy az Euró Plusz Paktum az eddigieknél jobban számonkérhető rendszert állít fel elsősorban az adópolitika területén. Magyarország (két másik állam mellett) különösebb indoklás nélkül mondott nemet a felelősségteljes egyezményre, amelyet Herman Van Rompuy stílusosan így kommentált: „majd később csatlakozhatnak”.
