Kereső toggle

Az ezredes meg a többiek

Kadhafi terrorral válaszolt a felkelésre

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

„Nem vagyok sem elnök, sem miniszterelnök, miről kellene lemondanom?” – kérdezte Moammer Kadhafi másfél órás szónoklatában, amit az amerikai vadászgépek által 1986-ban lebombázott egykori rezidenciája előtt tartott. „A forradalom vezetője én vagyok, az is maradok, az utolsó töltényig. Hogyan lehetne forradalmat indítani ellenem?” – mondta Kadhafi, aki szerint a felkelők „kábítószerrel befolyásolt csőcselék”, „az utcákon rohangászó patkányok”, illetve a Líbia rontására törő „nemzetközi összeesküvés” zsoldosai.

Moammer Kadhafi ezredes a világ legalacsonyabb rendfokozattal rendelkező főparancsnoka - igaz, hatalomra jutása után a líbiai hadseregben minden ezredesnél magasabb rangot eltörölt. Az egyszerű beduin családból származó Kadhafi 1972-ben lemondott a ridegen hangzó miniszterelnöki címről, és azóta hivatalosan „a népi szocialista líbiai arab dzsamahirija nagy szeptember 1-jei forradalmának vezetője", vagy rövidebben „a forradalom vezetője és iránymutatója", aki - az észak-koreai kollegákhoz hasonlóan - azt szereti legjobban, ha egyszerűen „vezető testvérnek" nevezik.

A most 68 éves Kadhafi az utóbbi időben azonban - talán a korral jár - a méltóságteljesebb címekhez vonzódik: 2009-ben felvette az „Afrikai királyok királya" titulust, amelyet 200 tradicionális afrikai törzsi uralkodó adományozott az afrikai egység nagy harcosának. Ugyanebben az évben az Arab Liga csúcstalálkozóján Kadhafi ezredes magát az „arab vezetők vezetőjének" és „minden muzulmán imámjának" nevezte, mielőtt felháborodottan kirohant az ülésteremből, ahol Abdullah szaúdi király bírálta őt. (Kadhafi nem kedveli a kritikát: néhány hónappal később líbiai ügynökök megpróbálták meggyilkolni a szaúdi uralkodót, aki túlélte a merényletet, igaz, ettől függetlenül egy évvel később súlyos betegségben meghalt.)

Az afrikai Che Guevara

Líbia hatvan éve, 1951-ben lett független, és ötven éve találtak hatalmas olajkészleteket az országban. A hirtelen jött gazdagság egy 27 éves, beduin származású katonatiszt ölébe hullott. Kadhafi az egyiptomi elnök, Gamal Abdel Nasszer tisztelőjeként arab nacionalista-szocialistának tartotta magát, és már a katonai akadémián arra készült, hogy egyszer megdönti a líbiai monarchiát. (Kadhafi Görögországban és Nagy-Britanniában is járt kadétiskolába.) 1956-ban, a szuezi válság idején lelkes résztvevője volt a líbiai Izrael-ellenes tömegtüntetéseknek.

A megfelelő pillanat 1969. szeptember 1-jén jött el, amikor Idrisz király Törökországba utazott gyógykezelésre. A napszemüveget és sivatagi egyenruhát viselő Kadhafi százados vértelen puccsal egy nap alatt megdöntötte a monarchiát, távollétében halálra ítéltette az uralkodót (aki jó egészségben 94 éves koráig élt száműzetésben Londonban), házi őrizetbe vetette Idrisz király fiát (a koronaherceg hároméves börtönbüntetést kapott, és mire kiengedték, a forradalmi tömeg felgyújtotta a palotáját, így családjával együtt Tripoli egyik tengerparti szabad strandján álló kunyhóban kellett lakniuk. 1986-ban agyvérzést kapott, de Kadhafi irgalmas volt: megengedte a bukott régensnek, hogy Londonba utazzon gyógykezelésre, ahonnan már nem tért vissza).

Kadhafi, az „afrikai Che Guevara" forradalmi államot hozott létre, és kiutasította a külföldi olajcégeket az országból. Az új vezető iszlám szocializmust hirdetett, hatalmas összegeket költött a hadsereg fejlesztésére, és kiutasított minden olasz „gyarmatosítót" az országból. A forradalom vezetőjeként hatalma idővel korlátlanná vált az országban, ahol mindenkinek magával kellett hordania a vezető testvér bölcsességeit tartalmazó zöld könyvet. (A Mao elnök Vörös könyvére hajazó Zöld könyv három kötete szerényen a következő címeket viselte: A demokrácia problémájának a megoldása, A gazdaság problémájának a megoldása és végül A harmadik univerzális teória - ez az utóbbi, mintegy húszoldalas mű választ adott a társadalom minden megoldatlan kérdésére).

Nasszer halála után Kadhafi jelentkezett a pánarab mozgalom vezetőjének. A Szovjetunió támogatásával megpróbált létrehozni egy arab egységfrontot. Első lépésként Líbia Egyiptommal és Szíriával együtt megalapította az Arab Köztársaságok Szövetségét. (Ekkor vált Líbia testvéri arab országként a kommunista országok kedvencévé. Több ezer magyar utazott a hetvenes évektől Líbiába munkát vállalni, az útépítéstől kezdve az élelmiszeriparig.)

Amikor azonban Szadat egyiptomi elnök Izraelbe látogatott, Líbia megtorlásként kilépett az arab unióból, ami ezzel meg is szűnt létezni. Szintén kudarcot vallott, sőt nagy veszekedések után majdnem háborúba torkollott a Tunéziával 1974-ben kötött államszövetség.

Líbia a hetvenes években egyre radikálisabbá vált. Kadhafi állami szintre emelte a terrorizmus támogatását, a PFSZ-től kezdve az Ír Forradalmi Hadseregen át a Fekete Szeptember mozgalomig. Kadhafi pénzelte a müncheni olimpián az izraeli sportolók ellen végrehajtott mészárlást és az amerikai katonák által látogatott berlini diszkó felrobbantását 1986-ban. De kapott pénzt a líbiai vezetőtől Carlos is. A Sakál ebből szervezte meg a bécsi OPEC-konferencia elleni támadást, ahonnan szaúd-arábiai és iráni minisztereket hurcolt magával. A Nyugat tehetetlen volt a terrorizmust támogató államokkal szemben, de Kadhafi végül Ronald Reagan személyében emberére akadt.

Az elnök a „Közel-Kelet őrültjének" nevezte a líbiai vezetőt, aki az egész világon végzi felforgató tevékenységét. Reagan elrendelte a teljes olajembargót Líbia ellen (ebben a nyugat-európai országok nem követték), és 1986-ban, miután egyértelművé vált Kadhafi szerepe a berlini merényletben, parancsot adott katonai létesítmények bombázására Tripoliban és Bengáziban. A célpont Kadhafi volt, de a máltai miniszterelnök a támadás előtt telefonon figyelmeztette a líbiai vezetőt, hogy amerikai gépek repültek át engedély nélkül az ország légterén. Más források szerint Bettino Craxi olasz kormányfő adta le a vészjelzést. Kadhafi családjával elmenekült, de a támadásban 45 katonatiszt és kormányzati személy meghalt. Állítólag az áldozatok között volt Kadhafi egyik nevelt lánya, Hanna is, akit azóta a forradalom mártírjaként tisztelnek. (2006-ban, a támadás huszadik évfordulóján nemzetközi sztárvendégek, köztük Lionel Ritchie és José Carreras adtak „békekoncertet" a romokban megőrzött létesítmény előtt.)

A líbiai ügynökök legvéresebb akciója a PAN-AM légitársaság utasszállítójának felrobbantása volt. A Londonból New Yorkba tartó gép 1988. de-cember 21-én, három nappal karácsony előtt a skóciai Lockerbie városára zuhant. A vizsgálat megállapítása szerint a fedélzeten lévő 259 ember - köztük egy négytagú magyar család - többsége túlélte a robbanást, ami leszakította a pilótafülkét. Az ülésbe szíjazott utasok két percen át zuhantak a mélybe, miközben a gép darabjai egymás után törtek le. A terrortámadás a földön is 11 áldozatot szedett, akiket a roncsok és a kigyulladt üzemanyagtartály lángjai öltek meg.

A nyomozás kétséget kizáróan megállapította azt, hogy líbiai biztonsági tisztek adták fel poggyászként a kazettás magnóba rejtett időzített pokolgépet. (A most zajló felkelés során lemondott líbiai igazságügy-miniszter 2011. február 23-án azt állította, hogy Kadhafi személyesen rendelte el az utasszállító felrobbantását.)

A terrortámadás miatt egy líbiai tisztet 2001-ben életfogytiglanra ítéltek Skóciában. Al-Megrahit azonban 2009-ben humanitárius okok miatt - állítólag halálos beteg volt, akinek csak hetei voltak hátra - egy skót bíró szabadon engedte. A líbiai terroristát Tripoliban hősként fogadták, és azóta is él a Kadhafitól ajándékba kapott tengerparti házában. A Wikileaks által nyilvánosságra hozott egyik távirat szerint a brit kormány milliárdos olajüzlet miatt egyezett bele abba, hogy a tömeggyilkos alig nyolc év börtön után szabaduljon.

Kadhafi időközben kártérítést fizetett a Lockerbie-merénylet áldozatainak, így az Egyesült Államok is feloldotta a szankciókat a diktátor ellen, aki teátrális külsőségek között „megjavult". Szövetséget ajánlott az al-Kaida terrorcsoport ellen, és feladta nukleáris- és tömegpusztítófegyver-programját is (bár most attól tartanak, hogy a sivatagban félretett egy kevés biológiai és vegyi támadásra alkalmas anyagot, amit a felkelők ellen vethet be).

Eurómilliárdok és a Korán

2003 előtt egyetlen ismert vezető volt, aki a szankciók ellenére ellátogatott Líbiába: Nelson Mandela dél-afrikai elnök, aki 1997-ben látványosan találkozott Kadhafival. A karanténból kiengedett líbiai vezető azonban számos meglepetést okozott a vele parolázni akaró nyugati vezetőknek. Kadhafi 2009-ben New Yorkba utazott az ENSZ közgyűlésére, ahol másfél órás beszédet tartott. A maratoni szónoklatban felelősségre vonta az ENSZ-t, hogy nem volt képes megakadályozni a viszályokat, és engedte, hogy 65 háború törjön ki a világban. Elővette és látványosan összetépte a világszervezet alapokmányát, a Biztonsági Tanácsot pedig a „Terror tanácsának" nevezte. Védelmébe vette a „nyugati kapzsiság ellen harcoló" szomáliai kalózokat és az afganisztáni tálibokat.

Kijelentette, hogy „külföldi hadseregek" felelősek a H1N1 vírus okozta járványért, továbbá javasolta, hogy Izrael és a palesztinok egy közös országot hozzanak létre, Izratina néven. Méltatta viszont Barack Obama amerikai elnököt, akit „Afrika fiának" nevezett. Úgy tűnik, hogy elégedett Obama elnöki teljesítményével, mert a kampány során még bírálta őt, amikor kiállt Jeruzsálem egysége mellett: „Amerikai állampolgárságú kenyai testvérünk Jeruzsálemmel kapcsolatos kijelentései sajnos azt mutatják, hogy nem ért a nemzetközi politikához, és nem tanulmányozza kellőképpen a közel-keleti konfliktust, vagy szándékosan kampányhazugságokat mond."

Kadhafi - aki külföldön is csak a saját beduin sátorában volt hajlandó aludni - New Yorkban eredetileg a híres Central Parkban akart letelepedni. Amikor erre nem kapott engedélyt, és több más helyszínről is kitették, végül Donald Trump ingatlanmilliárdos birtokán tudta felverni sátorát.

A líbiai vezetőt Nicolas Sarkozy francia elnök háromnapos hivatalos állami látogatásra hívta meg Párizsba. Kadhafi azonban közölte, hogy 400 fős kíséretével együtt két hétig kíván maradni, mert kedveli Franciaországot. A diplomáciai katasztrófát végül sikerült elhárítani, miután Sarkozy felajánlotta, hogy öt napon keresztül Párizs minden nappali és éjszakai látványossága a líbiai vendégek rendelkezésére áll. A francia elnök lezáratta az összes szajnai hidat, amikor Kadhafiéknak hajózni támadt kedve; elvitette a küldöttséget a Renault-gyárba, hogy a munkásosztállyal is találkozhassanak; és 200 vezető értelmiségi nő részvételével fogadást tartott Kadhafi tiszteletére, aki az iszlámról szónokolt a francia politikusnőknek és művészeknek. Amikor külügyminisztere, Bernard Kouchner tiltakozott a despota ajnározása ellen, Sarkozy állítólag három nyomatékos szóval felelt neki: „10 milliárd euró!"

Az első nyugati vezető, aki a szankciók feloldása után Líbiába látogatott, Tony Blair brit miniszterelnök volt. Blair méltatta Kadhafit, akit a terrorizmus elleni harc erős szövetségesének nevezett.

A vezető testvér még jobb barátságba került Silvio Berlusconival, aki saját bevallása szerint Kadhafitól tanulta a szexbotrányok során hírhedtté vált „bunga-bunga partik" szervezését. Bengaziban az olasz kormány kihelyezett ülést tartott Kadhafi vendégeként, cserébe egy 5 milliárd dolláros katonai szerződésért. 2009-ben Kadhafi az Afrikai Unió elnökeként részt vett az olaszországi L'Aquilában rendezett G8-as csúcson, ahol kezet rázott Barack Obamával is. Az esti gálavacsorán Obama és Kadhafi Berlusconi asztalánál együtt is étkeztek.

Az olaj és a nők mellett a futball is összeköti a két vezetőt: Kadhafi egy líbiai cégen keresztül a Juventus csapatának résztulajdonosa, egyik fia pedig az első osztályban játszó Sampdoria igazolt játékosa volt, igaz, a Serie A-ban egy mérkőzésen sem lépett pályára.

A líbiai vezető 2010-ben Rómában azzal keltett feltűnést, hogy egy olasz modellügynökségtől 200 fiatal, csinos nőt rendelt, akiknek az iszlámról tartott előadást. Azt tanácsolta nekik, hogy mielőbb térjenek át, mert „hamarosan az iszlám lesz egész Európa vallása". (Ugyanezt üzente a pápának is.) Kadhafi minden nőt megajándékozott a Korán egy-egy példányával. A hírek szerint három nő a helyszínen Kadhafi prédikációja után jelezte is, hogy szívesen áttérne. Az ezredes elégedett lehetett, mert az esemény után az Al-Dzsazíra televízióban azt nyilatkozta, hogy „nyilvánvaló jelek vannak arra, hogy Allah győzelmet ad Európában az iszlám számára, kard, ágyúk és hódítás nélkül. Az 50 millió európai muzulmán néhány évtizeden belül muzulmánná változtatja az egész kontinenst" - mondta.

Kadhafi közvetlen test-őrsége, az Amazon Gárda elitkiképzést kapott nőkből áll. Ahhoz azonban, hogy valakit felvegyenek, először bizonyítania kell azt, hogy szűz. A Wikileaks- táviratok szerint az elmúlt években még ennél is szorosabb függősége alakult ki egy szőke ukrán ápolónővel, aki mindenhová elkíséri.

Hannibal Párizsban

A líbiai vezető családja méltó utódja a különc ezredesnek. Nyolc gyermeke közül hét második feleségétől, a bosnyák származású Szofija Farkastól született. Közülük a második legidősebbről, Szaif al-Iszlámról nyugaton azt tartották, hogy mérsékelt reformer. Az illúziónak azonban vége: Szaif a legutóbbi lázadás során a televízióban bejelentette, hogy halál vár mindenkire, aki szembefordul a rendszerrel. Kadhafi lehetséges utódjának tekintették a negyedik fiút, Mutasszimot is, aki apja után a líbiai hadsereg második számú vezetője. Az alezredesi rangban lévő Mutasszim felügyeli a Közép-Afrikából toborzott véreskezű zsoldos osztagokat is, akik az elmúlt napokban válogatás nélkül lőttek a tüntetőkre.

Öccse, Hannibal Kadhafi az állami olajexportőr cég vezetője és igazi playboy, aki Európában szinte minden városban okozott már botrányt. Rómában rendőrökre támadt egy poroltóval, Párizsban a Champs-Élysées sugárúton 150 kilométeres sebességgel száguldott piros lámpákon át, forgalommal szemben, amikor leállították. Londonban terhes menyasszonyát verte össze egy szállodaszobában. Azonban mindent megúszott apjának és diplomáciai mentességének köszönhetően.

LampedusaŰmegtelt

„Egész Európát veszély fenyegeti az arab világban zajló események miatt” – ezt mondta lapunk kérdésére az olasz parlament külügyi bizottságának elnökhelyettese. Fiamma Nirenstein szerint megerősödött az arab világban az iszlám vallási dzsihadizmus. Új menekültáradat is fenyeget, ami Olaszországot érheti el elsőként. A Silvio Berlusconi pártjához tartozó olasz képviselőnő szerint az arab felkelésekre Kadhafi reagált a legveszélyesebben. „Nagyon makacs, értelmetlen magatartás az, amit láttunk és hallottunk. Kadhafi végig azt hangoztatta, hogy a nép akaratából nem mond le. A három észak-afrikai ország közül a líbiai diktátor lépett fel legfenyegetőbben. Az arab világban más országokban is több nagyon aggasztó jelenséget tapasztalunk. Megerősödött például a szélsőséges vallási dzsihadizmus. A legfontosabb azonban most Líbiában az, hogy megállítsuk a civilek elleni mészárlást. A nemzetközi szervezeteknek, az Európai Uniótól az ENSZ-ig és az Egyesült Államoknak együttesen kell fellépniük azért, hogy megakadályozzák a tömeg elleni lövöldözést. Elfogadhatatlan és felháborító az, ami most Líbiában történik, és ezt nem tűrhetjük tovább.”
Az elmúlt hetekben egyre több menekült próbál eljutni Európába Olaszországon keresztül. Kadhafi azzal fenyegetett, hogy megszünteti az együttműködést a menekültkérdésben, és akár százezres tömeg is elindulhat Európa felé. Az olasz képviselő asszony szerint a helyzet nagyon aggasztó. „Az olasz kormány szerződést kötött Kadhafival ebben az ügyben, bár megjegyzem, ezt a megállapodást én nem szavaztam meg a parlamentben. Jelezni akartam azt, hogy diktátorokkal még jó célok érdekében sem szabad alkut kötni. Ráadásul Kadhafiról tudjuk azt, hogy milyen megbízhatatlan. Olaszországba nemcsak Líbiából, hanem Tunéziából, Algériából és Marokkóból is nagyon sok menekült érkezik csónakokon. A Lampedusa nevű szigetre, ami Szicília és Tunézia között fekszik, évente korábban 17 ezer illegális bevándorló érkezett. Felszólítottuk Kadhafit, hogy ne küldjön szándékosan líbiaiakat Olaszországba. Az elmúlt évben ez működött is, csak 300 ember érkezett Lampedusára.  Most azonban újra megindult az áradat minden olyan országból, ahol ez a rendkívüli felfordulás zajlik. Attól tartok, hogy nem tudjuk megállítani, mert nincs, aki megállítsa a menekülteket. Ez egész Európa számára veszélyt jelent, nem csak Olaszországnak” – mondta lapunknak Fiamma Nirenstein.

Olvasson tovább: