Silvio Berlusconi egyáltalán nem rejti véka alá, hogy „szereti az életet, és szereti a nőket”. Olaszországban régóta sorozatos erkölcsi botrányai képezik a média fő témáját. Az elmúlt hónapokban azonban már az olasz katolikus egyház is bírálta a 74 éves miniszterelnököt, aminek következtében az utóbbi évtizedekben először megbomlani látszik a harmónia a Vatikán és az olasz jobboldali politikai elit között.
Köztudott, hogy Berlusconi soha nem volt feddhetetlen erkölcsű politikus, az elmúlt években azonban szinte heti rendszerességgel került címlapra, amint éppen luxusprostituáltak vagy kiskorúak társaságában „élvezi az életet".
Egy fiatalkorú, marokkói származású lány saját állítása szerint többször is részt vett a miniszterelnök házában tartott orgiákon, amiért cserébe drága ajándékokat és pénzt kapott. A luxusvillában tartott partikra Berlusconi két személyes jó barátja, Emilio Fede újságíró és Lele Mora sztármenedzser pénzzel csábított el fiatal nőket, ami miatt prostitúcióban való segédkezés vádjával eljárás indult ellenük. A Ruby nevű, tizenhét éves hastáncosnő azt állítja, hogy mindezek ellenére nem folytatott viszonyt befolyásos „pártfogójával". Berlusconi ügyvédei természetesen minden valóságalapot nélkülözőnek minősítették a tinédzser kijelentéseit.
Tavaly nyáron pedig attól volt hangos az olasz sajtó, hogy a miniszterelnök egy hatezer euró (1,6 millió forint) értékű gyémánt nyakéket küldött egy fiatal lány tizennyolcadik születésnapjára, ahova egyébként a lány apja hívta meg. Kevéssel az ügy napvilágra kerülése után egy Patrizia D'Addario nevű, negyvenhárom éves luxusprostituált tálalt ki az ügyészségnek, hogy ezer euró ellenében kétszer is részt vett a kormányfő partiján a Palazzo Grazioli villában. Veronica Lariónak, aki huszonöt éve élt házasságban a politikussal, ez volt az utolsó csepp a pohárban, és beadta a válókeresetet. Szerinte férje beteg ember, akinek segítségre lenne szüksége.
Médialeszámolás
A magánéleti botrányok sorozata végül a római katolikus egyház rosszallását is kiváltotta. Az ügy azzal indult, hogy az Avvenire nevű katolikus napilap főszerkesztője, Dino Boffo (aki egyébként Berlusconi régi védelmezője) ezúttal igazat adott a zúgolódó papoknak, akik több száz levelet küldtek az újsághoz. Erre válaszként a miniszterelnök fivére, Paolo Berlusconi tulajdonában levő Il Giornale napilap súlyos személyeskedő támadást indított Boffo ellen.
Az újság nyilvánosságra hozta, hogy a főszerkesztőt 2004-ben elítélték telefonos zaklatás miatt (egykori férfi partnerének feleségét zaklatta, hogy az engedje férjét hozzá), emellett pedig mellékeltek egy névtelen feljegyzést Boffo állítólagos homoszexualitásáról. A feljegyzés azonban - amely többek között azt tartalmazza, hogy Dino Boffo hatóságilag nyilvántartott homoszexuális - nem a bírósági dokumentumok része, egyes vélemények szerint csakis titkosszolgálati forrásból származhat.
Egyházi források szerint a Vatikánban szó szerint „tomboltak", amikor olvasták az Avvenire szerkesztőjét lejárató szalagcímet. Végül egyhetes magyarázkodást követően Boffo, aki az újság mellett a vatikáni műholdas tévének, a SAT2000-nek is főszerkesztője volt, lemondott tisztségéről.
A tizenöt éve főszerkesztői állásban dolgozó Boffo a klerikális tábor egyik vezető véleményformálója volt, közismertek voltak dörgedelmes állásfoglalásai erkölcsi kérdésekben. Többek között felszólalt a homoszexuálisok, az abortusz, a mesterséges megtermékenyítés és a válás ellen is.
Vatikán-szakértők szerint leköszönése nem történhetett meg a Szentszék jóváhagyása nélkül, tehát az ügyről a legmagasabb egyházi szinten is tudtak. Silvio Berlusconi közleményében átlátszóan cinikusan elhatárolódott a lejárató cikktől: „Sajnálom, nem tudtam róla, a magánélet szent, akárkiről is legyen szó." (Az Il Giornale köztudottan a Berlusconi család tulajdonában áll, ezért ilyen súlyú cikk aligha jelenhetett volna meg a kormányfő beleegyezése nélkül.)
A miniszterelnök támadása azonban itt nem állt meg. A szintén Berlusconi tulajdonában álló Panorama nevű konzervatív hetilap riportere egy homoszexuális prostituálttal együtt épült be a római melegek világába, és rejtett kamerás felvételekkel több meleg papot is leleplezett. Az újságíró szemtanúja volt három katolikus pap kettős életének, akik napközben szentmisét tartottak, éjjel pedig a város közismert meleg szórakozóhelyein múlatták az időt alkalmi partnereikkel. Az üggyel kapcsolatban nyilatkozó lelkész véleménye szerint az általa ismert római papok 98 százaléka homoszexuális (lásd keretes írásunkat).
Az érsekek új stratégiája
Berlusconi kormányfő októberre is tartogatott egy botrányt a média számára. A háza előtt összegyűlt fiataloknak egy zsidókról szóló ízléstelen és erkölcstelen viccet mesélt, amelyről videofelvétel is készült. Velasio De Paolis érsek felszólította Berlusconit, hogy kérjen bocsánatot az olaszoktól, és mindenekelőtt a hívektől. A főpap a felszólítást egy éles kritikával is megfejelte: szerinte a miniszterelnök nem akárki, tudnia kell, hogy megnyilvánulásai nem maradnak észrevétlenek, és azok helyrehozhatatlan károkat okoznak. Ezenfelül a L'Osservatore Romano nevű vatikáni napilap is rémisztőnek nevezte Berlusconi megnyilvánulását.
A Berlusconi és a Vatikán között kialakult helyzet azt jelzi, hogy megszűnt a régi harmónia az egyház és az olasz állam között. Ez azonban természetesen nem jelenti azt, hogy a katolikus egyháznak ne lenne igénye a jövőben további állami befolyásra. Az olasz Kereszténydemokrata Párt (DC) 1992-es széteséséig a katolikus politikusok szinte kivétel nélkül ennek keretében politizáltak, és a katolikus szavazók túlnyomó része is erre a pártra szavazott.
A jobboldal szétesését követően viszont véget ért a katolikus választók politikai egysége, így váltásra volt szükség. Az Olasz Katolikus Püspöki Konferencia (CEI) akkoriban Camillo Ruini bíboros vezetésével új stratégiát dolgozott ki, melynek értelmében a katolikus egyháznak nem az a fontos, hogy a katolikus politikusok egy pártba tömörüljenek, hanem hogy a politikai paletta és közélet minden szegmensében jelen legyenek. Éppen ezért a CEI többet nem állt ki tartósan egy politikai párt mellett sem, de ettől függetlenül ugyanúgy részt vett politikai küzdelmekben. Az egyház számára fontos kérdésekben mindig határozottan fellépett, amivel a bal- és a jobboldali erőknek szintén számolniuk kellett.
Nixon vagy Putyin?
Berlusconi miniszterelnökre más szempontból is nehéz idők járnak. Egy ideje azzal vádolják, hogy veszélyezteti a sajtószabadságot (lásd a Boffo-ügyben a titkosszolgálati források felhasználását). Ezzel szemben ő azt vallja, hogy a sajtó összefogott ellene, és még az egyházat is ellene hangolta.
A Le Monde francia napilapban megjelent cikk - amelyet Ezio Mauro, a római La Repubblica főszerkesztője írt - azt állítja, hogy Berlusconi mint Olaszország legnagyobb hatalmú embere fel akarja számolni az olyan újságokat, amelyek kritizálják mind kormányzati, mind magánéleti szokásait. Ezio Mauro egyenesen Richard Nixonhoz hasonlította az olasz kormányfőt, annyi különbséggel, hogy ő sokkal antidemokratikusabb eszközöket alkalmaz Nixonnál, így inkább már Putyinhoz hasonlít.
Ugyanakkor a miniszterelnöknek szeptember végén sikerült stabilizálnia hatalmát az olasz parlamentben. Két év alatt sorozatban harminchatodszorra nyert bizalmi szavazást a kormány, most éppen egy olyat, amelyet maga Berlusconi kért. Ez a módszer Itáliában bevett hatalomtechnikai eszköz, amelyet gyakran alkalmaz a kormányfő, hogy így tartsa egyben széles jobboldali táborát. Most ismét az ő akarata érvényesült: a parlament megosztottsága ellenére bizalmat szavaztak neki.
Rögbijátékosok rendelésre
2010 márciusában derült fény arra, hogy XVI. Benedek protokollfőnöke a vatikáni kórus egyik tagjától rendelt éveken át férfi prostituáltakat a vatikáni homoszexuális orgiákhoz. Angelo Balduccit az olasz rendőrség korrupciós vádakkal tartóztatta le, de a nyomozás során fény derült arra, hogy a pápa diplomáciai rendezvényeiért felelős férfi egy kiterjedt prostitúciós hálózat ügyfele. A kiszivárgott rendőrségi jegyzőkönyvek szerint Balducci telefonon rendelte meg az igényeinek megfelelő partnereket, időnként napjában többet is.
Angelo Balducci feladata volt többek között, hogy a külföldi államfőket bekísérje a pápai kihallgatásra. A férfi társadalmi munkaként látta el ezt a feladatot, miközben olasz kormányhivatalnokként dolgozott. Ebben a minőségben került előzetes letartóztatásba. Állami rekonstrukciós programokat felügyelt, és a gyanú szerint többek között a genovai repülőtér felújítása során kenőpénzt fogadott el az építkezést végző cégtől. Az olasz sajtó szerint Balducci korrupciós ténykedése „szokatlanul nagyszabású művelet” volt.
A nyomozók meghallgatták Balducci egyik ismerősét, aki a vatikáni kórus tagja. A nigériai származású Thomas Chinedu Ehiem a Panorama című lapban elmondta, hogy rendszeresen közvetített férfi prostituáltakat a protokollfőnöknek. A telefonon rögzített beszélgetések alapján a partnerek között egykori rögbijátékosok, színészek, modellek és egyházi szeminaristák is voltak. „A huszonéves férfiakat túl fiatalnak tartotta, inkább negyven év felettieket rendelt” – mondta Ehiem, aki szerint Balducci nemcsak Rómában, hanem külföldi útjai során is igénybe vette a prostitúciós hálózat szolgáltatásait.
Nem ez az első homoszexuális botrány a pápa környezetében: 1998-ban a vatikáni testőrség parancsnokát és a svájci gárda egyik tagját találták meg holtan Rómában. A gyorsan lezárt nyomozás szerint a huszonhárom éves Cedric Tornay féltékenységből ölte meg parancsnokát, majd annak feleségével és önmagával is végzett.
