Kereső toggle

Hat év a pokolban

Carlost is átverte az álterrorista újságíró

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Megtanult arabul, áttért az iszlámra, és beépült a nemzetközi terrorizmus hálózatába. Ez az alcíme A palesztin címen augusztusban megjelent könyvnek, amelyet szerzője Antonio Salas álnéven jegyez. Salas hat évre merült le a terror bugyraiba, ismert dzsihádista szerző lett, és szoros barátságot ápolt Carlossal, a Sakállal is. Ő közvetített éveken át a tavaly likvidált Eduardo Rózsa-Flores és a börtönben életfogytiglant töltő terrorvezér között, akinek elkészítette a hivatalos honlapját is.

Salas a százkilencvenegy ember életét követelő madridi terrortámadás után döntött úgy, hogy alámerül a terror világába. A merényletet követően a spanyol kormány azt állította, hogy az ETA áll az akció mögött, így Salas kezdetben arra gondolt, hogy megpróbál beépülni az ETA-ba. „A botrány a választás előtt tört ki. Egyre több jel mutatta, hogy arab terroristák voltak, és nem baszkok. Két döntést hoztam aznap: mivel minden politikai erő hasznot akart húzni a merényletből, úgy döntöttem, hogy nem szavazok; a másik pedig, hogy a következő utam a nemzetközi terrorizmus bugyraiba vezet. Nem volt szükségem sok csomagra, csak egy videokamerára és egy Szent Koránra” – írja könyvében a spanyol újságíró. Salas korábban a Real Madrid szkinhed szurkolóinak világát, valamint a prostitúciós emberkereskedelem témáját derítette fel „álruhában”. „Az volt a célom, hogy ugyanúgy megértsem a terrorizmust, ahogyan sikerült megértenem a szkinhedek vagy a prostituáltak világát.”

Beépült Carlos családjába

A terrorizmusba való beépülés érdekében Salas megtanult arabul, és kitalált magának egy fedőtörténetet egy huszonöt éves feleségről, akinek az életét egy izraeli golyó oltotta ki, miközben terhes volt gyermekükkel. Ez volt a magyarázat a radikális iszlám világában való részvétel utáni vágyra. A történethez valós nevet választott, Dalal Mudzsahadét, aki 2004-ben halt meg. Ezután egy barcelonai lakásban egy Fatima nevű ismerősével hamis fotókat készített, amelyeken a „feleségével” szerepelt.
Salas az iszlámra való áttérést úgy próbálta még hitelesebbé tenni, hogy saját kézzel lemásolta magának a Koránt, amelyet mindig magánál tartott: „Segített meggyőzni az embereket – nem sok ember hord magánál saját kézzel írt példányt.” Az álcázás során vállalta a rituális körülmetélkedést is, majd egyik utolsó lépéseként dzsihádista újságírónak adta ki magát, és radikális cikkeket kezdett el írni. Beutazta az arab világot, Egyiptomtól Jordánián keresztül Libanonig, cikkei tökéletes álcát biztosítottak neki. „Emlékszem, hogy amikor először dobtam be pár hírlevelet egy tenerifei mecsetbe, nem sokkal később már ott volt a rendőrség, és feltartott kézzel álltam a fal mellett.”
Salas főhadiszállásként Venezuelát választotta magának . „Azt hallottam ugyanis, hogy Venezuela a nemzetközi terrorizmus Mekkája.” A kolumbiai FARC és a baszk ETA mellett sok kisebb terrorszervezet élvezte Chávez vendégszeretetét. Venezuelába költözve Salas létrehozta a Hezbollah fiókszervezetét, majd kapcsolatba került Iljics Ramirez Sanchez – közismertebb nevén Carlos, vagy a Sakál – családjával. „Csak a róla készült filmek miatt tudtam, ki Carlos” – nyilatkozta Salas a Guardiannek. „Itt a nemzetközi terrorizmus egyik ikonja. Venezuelai volt, aki áttért az iszlámra, és Palesztináért harcolt, tökéletesen megfelelt az én profilomnak.”
Az első venezuelai látogatás teljes fiaskó volt, később találta ki az Iljics Ramirez Sanchez Hazatelepítése nevű mozgalmat, amelynek segítségével sikerült megismerkednie Carlos családtagjaival, akikkel nagyon jó kapcsolatot alakított ki. Carlos egyik alkalommal éppen akkor telefonált a börtönből a családjának, amikor Salas interjút készített öccsével, Vladimirrel. „Arabul kezdtünk el beszélgetni, majd átváltottunk spanyolra. Iljicsnek, illetve Commandante Salimnak hívtam, ami az arab neve. Nagyon intelligens ember, hat vagy hét nyelven beszél. Körülbelül egy órán keresztül beszélgettünk. Nem engedte, hogy kérdezzek, az idegessé tette, úgyhogy inkább engedtem, hogy ő beszéljen. Néhány gyilkosságáról is beszélt, én meg mindent felvettem.” A szorosabb kapcsolatra két évet kellett várni, amikor Carlost átszállították a párizsi La Santé nevű börtönbe, ahol a biztonsági intézkedések enyhébbek voltak, és szabadabban tudott beszélni. „Innentől kezdve hetente beszéltünk, volt olyan, hogy kétszer, háromszor is egy héten. Több órányi beszélgetésünket rögzítettem, ebben mindenféléről szó esett.”

Terrorista a Facebookon

Salas A Palesztinben közzétesz egy teljes beszélgetést, amelyet Carlosszal folytatott Izrael 2009-es, Öntött Ólom nevű gázai hadművelete után; ebben Carlos arra biztatja, hogy szervezzen tüntetést az izraeli konzulátus ellen. Carlos kifejti, hogy a tüntetésnek békésnek kell lennie, köveket dobáló emberekkel nem lehet célt érni. „Egy ilyen tüntetést nem lehet úgy megszervezni, hogy az emberek boltok ablakait törik be, meg autókat gyújtanak fel, ennek semmi értelme. A legfontosabb, és egyesekkel beszéltem is ez ügyben, hogy el kell kerülni a zsinagógák elleni agressziókat is. Az, hogy a cionisták embereket mészárolnak, és mecseteket támadnak meg, nem jelenti azt, hogy nekünk is ezt kell tenni. Nekünk jogunk van izraelieket ölni, mert Izraelben nincsenek civilek. Mindenki katona Izraelben. Mi nem támadunk meg zsinagógákat, hacsak nem a Moszad használja őket, mint Isztambulban. Az egy különleges eset, de senkinek sincs joga, hogy vallási épületeket támadjon meg” – fejtegeti Carlos.
Salas egy zseniális ötlettől vezérelve létrehozta Carlos, a Sakál hivatalos honlapját, amihez Carlostól szöveget, képeket, útmutatást kapott. A honlapot internetes kávézókból frissítette: „El tudom képzelni a Moszad, a CIA és az MI6 frusztrációját, hogy a Sakál honlapját egyik nap Portugáliából frissítették, egy másikon Szíriából, meg számos más országból.” A honlap szélesre tárta az ajtót a nemzetközi terrorizmus világának egy újabb szintje számára.

Flores utolsó riportja

„Amikor létrehoztam a honlapot, tudtam, hogy ez egy mágnes lesz a terrorista csoportok számára világszerte. Az elsők között Eduardo Rózsa jelentkezett, aki Bolíviában született, és muszlim hitre tért, a magyarországi Iszlám Közösség elnökhelyettese lett. Küldött nekem egy e-mailt, amelyben kérte, hogy tolmácsoljam jókívánságait Carlosnak. Gyanúsan baráti hangú e-mail volt, mint aki közeli kapcsolatban van Iljics Ramirezzel. Amikor Iljics Ramirez parancsnokot megkérdeztem, azt felelte, hogy valóban ő volt, akivel kapcsolatban állt Magyarországon a hetvenes-nyolcvanas évek akciói idején. Arra bátorított, maradjak vele kapcsolatban, így én lettem köztük a közvetítő. Körülbelül egy évig Carlos képeslapokat és leveleket küldött nekem, hogy továbbítsam Rózsának Magyarországra. Rózsa elküldte nekem a könyveit, én pedig elküldtem neki az én arab témájú könyveimet, amelyeket azért írtam, hogy megerősítsem identitásomat Mohammed Abdallaként. Nagyon intenzív kapcsolat volt ez. Teljesen véletlenül én voltam az utolsó ember, aki interjút készítettem vele egy újság számára, amit a mecsetekben és a forradalmi központokban terjesztettem.” (Szigorúan piszkos játszmák. Hetek, 2010. április 2.)
Salas számára Rózsa halála után vált forróvá a talaj, hirtelen elkezdett a neve – Mohammed Abdalla – forogni a köztudatban, az újságírók és a hatóságok is elkezdték keresni azt a személyt, aki Rózsával interjút készített, és aki egyben Carlos, a Sakál hivatalos honlapjának a szerkesztője.
Salasnak már nem volt lehetősége, hogy telefonban mondja el Carlosnak, ki is ő valójában, Carlostól ugyanis időközben újra megvonták a telefonálás jogát. A spanyol újságíró így csak levélben tárta fel kilétét és indítékait Carlosnak, akiről filmet is készített, melyet ezen a hétvégén mutatnak be a Londoni Filmfesztiválon.

Olvasson tovább: