Elgondolkoztató társadalmi viszonyokat vizionál ugyanis a Pew Research Center által készített közvélemény-kutatás, mely az emberek saját élethelyzetükkel, társadalmi életkörülményeikkel való elégedettségét vizsgálta. A tanulmányból kiderül, hogy a kelet-közép-európai emberek nagy általánosságban szeretik a demokráciát, jelenlegi formájával azonban nem elégedettek. Míg közvetlenül a kommunista rendszerek bukása után elemzők Magyarországot Lengyelországgal, Szlovákiával és Csehországgal együtt a változás győztesének kiáltották ki, mára egyre inkább úgy tűnik, hogy hazánk a balkáni országok sorsára jut.
Közel két évtizeddel a berlini fal leomlása után elmondható, hogy a vasfüggönnyel elválasztott kelet-közép-európai országok polgárainak többsége pozitívan értékeli a kommunizmus összeomlását. A rendszer bukása óta eltelt időszak véleményezése azonban már közel sem ennyire egységes. Délkelet felé haladva egyre növekszik a kialakult demokratikus rendszerekkel kapcsolatos elégedetlenség. A kezdeti lelkesedés megtört: a demokrácia és a kapitalizmus támogatottsága mérhetően csökkent ezekben az országokban.
A kutatás eredményeiből látható, hogy míg a rendszerváltás Csehországban, Lengyelországban és Szlovákiában egyértelműen sikertörténet, Magyarország eredményei – annak ellenére, hogy országunk egyik főszereplője volt a változásoknak – szignifikáns eltérést mutatnak ezen országok közhangulatától. A közvélemény-kutatás még inkább alátámasztja azokat a véleményeket, miszerint Magyarországot az Európától való leszakadás veszélye fenyegeti. Bár előbb említett szomszédainknál is csökkent néhány százalékot a piacgazdaságra való átállás és a többpártrendszer támogatottsága, a rendszerváltás ezen vívmányai náluk továbbra is stabil elfogadottságnak örvendhetnek.
Szlovákiában és Lengyelországban a demokratikus rendszerre való átállás elfogadottsága növekedett a kutatás alapjául szolgáló 1991-es felmérés adataihoz képest, míg hazánkban majdnem 20 százalékkal csökkent. Bár a gazdasági válságot rendszeresen a kapitalizmus következményének tekintik az emberek, a rendszerváltást követő gazdasági átalakulásokat északi szomszédaink továbbra is pozitívan látják, vagyis előnyeit tapasztalják. Elemzők szerint a pozitív mutatók azt bizonyítják, hogy az elmúlt 20 évet mind a csehek, mind a lengyelek és a szlovákok is egyértelműen sikeresnek ítélik meg.
Délkelet felé haladva, így beleértve Magyarországot is, azonban egyre kevesebben vannak, akik a változások politikai és gazdasági hatásaival is elégedettek lennének. Bulgáriához és Ukrajnához hasonlóan ugyanis nálunk is egyre többen gondolják úgy, hogy jobb soruk volt a kommunizmus alatt, az általános közvélekedés szerint pedig igazán csak az üzleti és a politikai élet vezetői húztak hasznot a változásokból. A megváltozott hangulatot fölismerve egyre több elemző beszél arról, hogy kontinensünk eddigi jól ismert kelet-nyugati tagoltsága mellett egyre élesebben elhatárolható egy északi és egy déli térség is.
Meglepő módon a demokratikus alapelvek, mint a bírói függetlenség, a szólásszabadság, a vallásszabadság vagy a szabad választások rendszerének elfogadottságát vizsgálva kiderült, hogy az alapvető politikai és polgári szabadságjogokat a megkérdezett országok közül mi, magyarok tartjuk a legfontosabbnak. Ugyanakkor egyáltalán nem érezzük úgy, hogy megfelelő módon élvezői is lennénk azoknak, hiszen a rendszerváltás után kialakult helyzettel kapcsolatos elégedetlenség is nálunk a legnagyobb. A felmérések alapján megállapítható, hogy az emberek elvárásai és tapasztalatai lényegesen eltérnek a demokratikus rendszerekről alkotott véleményüktől. Magyarországon például a társadalom zöme értékeli a sajtószabadságot, mint az állam működésével kapcsolatos őszinte véleménynyilvánítás lehetőségét, de csak kis százalékban gondolják úgy, hogy ez a gyakorlatban is működik.
Hazánkban a megkérdezettek 77 százaléka nincs megelégedve a demokrácia jelenlegi működésével. Ezt az eredményt a szakemberek az általánosan borúlátó közhangulatra vezetik vissza: pár hónapja tízből kilenc ember gondolta úgy, hogy az ország rossz irányba tart, és még ennél is többen gondolták, hogy a gazdaság rémisztő állapotban van.
A politikai elégedetlenség is igen nagy országunkban, a megkérdezettek mindössze 38 százaléka véli úgy, hogy a szavazati joga tényleges beleszólást jelent a közéleti eseményekbe, jóllehet a kutatás eredményei szerint a szabadságvágy nálunk a legerőteljesebb. A probléma tehát nem a társadalmi hozzáállással van. Bár az eltérő eredményeknek számos oka lehet, érdemes elgondolkozni azon, hol is térhettünk el a pozitív eredményeket produkáló szomszédainktól, hiszen hasonló lehetőségekkel indultunk a rendszerváltozáskor. Egyes szakértők szerint lényeges különbség a múlt kezelésében van. Míg szomszédaink tudatosan föltárták a múltat, nálunk egyfajta társadalmi konszenzussal tovább él a régi rendszer, anélkül, hogy annak egykori kiszolgálói bármilyen szinten kérdőre lennének vonva. Másik fontos eltérés a szélsőséges erőkhöz való viszony. A szlovákiai választások azt mutatják, hogy a társadalom többsége elutasítóan reagált a nacionalista gyűlöletkeltésre, míg hazánkban parlamenti pozícióba juttatta a szélsőségeket. Hogy vajon a múlttal való szembenézés hiánya, vagy a szélsőségek kezelésének elmulasztása, esetleg a kettő együttesen okozza-e hazánk balkanizálódását, kérdés, de mindenképpen érdemes arra, hogy végiggondoljuk.
2010. 06. 25. (XIV/25)
