A gigantikus euró-mentőcsomag fogadtatása azt mutatja, hogy komoly törésvonalak mutatkoztak az európai egységben. Hol húzódnak ezek?
–ŰNemcsak egy, hanem egyszerre több tagállamban olyan strukturális problémák vannak, amelyeket sürgősen orvosolni kell. Ennek az orvoslásához teljesen új módszerekre van szükség. A kilencvenes évek elején az unió kivette az országok kezéből a gazdasági irányítás egyik lehetőségét, a monetáris szabályozást, a másikat pedig hátracsavarta a maastrichti kritériumok előírásával. Most láthatjuk ennek a hatását: ha egy ország olyan fiskális politikát igyekszik megvalósítani, amivel kiszabadítaná a kezét, akkor a lába alól csúszik ki a talaj, és nem tudnak hogyan visszanavigálni ebből a helyzetből. Ezt úgy szeretnék orvosolni – csak erre nincs még meg jelenleg az akarat –, hogy kiterjesztik a fiskális harmonizációt is az összes területen.
Az EU tehát előrefelé, a még szorosabb egység irányába készül kitörni a válságból?
–ŰEgy ilyen válságot nem lehet máshogy kezelni. A görög mentőöv rövid távú tűzoltás volt, odaadták Görögországnak a pénzt, hogy ne dőljön be az egyik eurótagállam, és ezzel az euró értéke is jelentősen csökkenjen. Viszont hosszú távon is kell valami mechanizmus, ami megakadályozza ezt. Ezért akarják ezt a hatalmas nagy garanciaalapot létrehozni, ami egy IMF-ként működő európai alap lenne. Ez a szándék nem új. Az 1970-es évek elején, amikor létre akarták hozni az európai monetáris integrációt, az szétesett. Közbejött az olajválság és más problémák is. 1979-ben újra nekifogtak, csak mögé tettek egy intervenciós alapot, és így rögtön sikeresen működött is. Most ennek a felnagyított változata folyik: az Európai Monetáris Unió mögé tennének egy ilyen alapot is, ami az ilyen gondokkal működő tagállamokat megsegítené. Az optimisták Kalifornia példáját szokták emlegetni, amely hasonló gondokkal küzdött, mint Görögország, sőt, csődbe is jutott, mégsem ment tönkre a dollár.
A görög zavargások az utca oldaláról, a német belpolitikai viták és Merkel kancellár népszerűségvesztése pedig a finanszírozók oldaláról azt mutatják, hogy szinte senki nem elégedett ezzel a kezelési móddal. Ez nem ellentmondás?
–ŰNem tehetnek mást, mert ha hagyják, akkor az euró értéke még nagyobbat esne. De biztos fognak politikusi fejek hullani a rendrakás közben. Most az európai integráció mellett nem lehet központi népszerűsítő intézkedéseket hozni, főleg ezzel a csomaggal. Az intézkedéscsomagokat a nemzeti kormányoknak kell, ha úgy tetszik, „lenyomni az emberek torkán”.
A baloldalnak Tony Blair óta nincs meghatározó politikusa Európában, most pedig a jobboldali vezetők – Merkel, Sarkozy, Berlusconi is – botladoznak…
–ŰAz egyik közös nevező egyértelműen a gazdasági válság. Ez mindenhol megfordította a trendet, bizonytalanná tette a helyzetet. A krízis eltérően érintette az eurózóna-országokat és az övezeten kívüli államokat. A briteknél például viszonylag rendben volt a gazdaság, még az eurózónához való csatlakozási kritériumok is megvalósíthatónak tűntek, amikor 2007–2008-ban hirtelen óriási lett a deficit, majdnem akkora, mint Görögország esetében. Egy ilyen lökésszerű változás nem feltétlenül jelenti azt, hogy romba dől a politikai elit – ha sikerül jól kezelni a válságot.
Hogyan befolyásolhatja az új brit kormány az uniós alkukat?
–ŰWilliam Hague volt külügyminiszter – aki a konzervatívok főtárgyalója volt – a koalíciós alkukban azt mondta, hogy olyan törvényt fogadnának el, ami lehetetlenné tenné, hogy népszavazás nélkül az európai integráció bármiféle további szuverenitást vonjon el Nagy-Britanniától. Ilyen kötelező népszavazás jelenleg egyedül Írországban van egész Európában. Ugyanakkor a koalíciós partner liberális demokraták a leginkább Európa-pártiak. Hague azonban egyértelművé tette, hogy ez az a „vörös vonal”, amit nem akarnak átlépni a koalíciós tárgyalások során, és ezt a liberális demokraták elfogadták. Arra lehet számítani, hogy az új kormány még csak tárgyalni sem lesz hajlandó az euró bevezetéséről, így ez a téma 2015-ig lekerül a napirendről.
Feltűnő volt, hogy az elmúlt napokban Amerikában Obama elnökig bezárólag nagy aggodalommal követték az európai eseményeket. A The New York Times egyenesen arról írt, hogy Európa az összeomlás szélére jutott. Miért lett ilyen fontos az euró sorsa a tengerentúlon?
–ŰTöbb okot is látok. Az euró kezdett felzárkózni a dollár mellé mint rejtett valutatartalék és elsődleges fizetőeszköz. Ez azt jelenti, hogy ha zavar van az európai pénzpiacon, az érinti az Amerikai Egyesült Államokat és az egész világgazdaság működését. Amerikának a stabilitás, az átláthatóság lenne a fontos, mivel az Egyesült Államok a világgazdaság vezető államaként az európai integráció államaival és az Európai Unióval is nagyon magas szintű és nyitott kapcsolatokkal rendelkezik. Ha bármi zavar van a világpiacon, az begyűrűzik Amerikába is.
2010. 05. 14. (XIV/19)
