Kereső toggle

A hihetetlen India

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Szabadság, önbizalom, világszínvonalú képzés, nagyon kemény munka, türelem, hit. India felemelkedése a 21. század egyik nagy sikertörténete. Ennek közvetlen részese és formálója az egyik legnagyobb indiai vállalatbirodalom tulajdonosa, Krishan Kumar Modi, akit Budapesten faggattunk arról, mitől képes India a világválság idején is lélegzetelállító fejlődésre.

Hogyan indult a családi vállalkozás?

- Apám 1933-ban kezdett el üzlettel foglalkozni. A második világháborúban nagyon gyorsan növekedett a vállalkozás, köszönhetően annak, hogy élelmiszer-beszállítók lettünk a hadsereg számára. Ez volt az első nagy ugrás. A függetlenség kivívása után egy új korszak kezdődött, amikor India önellátásának a megteremtése lett a legfontosabb cél. Az indiai kormány nagy támogatásban részesítette a különböző területeken működő helyi vállalkozásokat. Az igazi áttörés azonban akkor jött el, amikor az új generáció is bekapcsolódott a vállalkozásba. Öten vagyunk testvérek, és a hatvanas évek elejétől dolgozunk együtt.

Luxus világmárkákat képviselnek, televíziós birodalommal rendelkeznek, közben vegyi üzemeik, bányáik vannak... Hogyan tudnak ilyen különböző területeken sikeresek lenni?

- A vállalkozásunk sikere elsősorban a munkatársainkon múlik, akik értünk dolgoznak, és rajtunk, tulajdonosokon, akik viszont értük dolgozunk. Vannak olyan családok, ahonnan több generáció dolgozik nálunk együtt: apa, fiú és nagyapa is. Erős, elkötelezett csapattal dolgozunk. Másodsorban Indiát szolgáljuk, mert az ország nagy lehetőségeket kínál. A növekedés aranykora igazából csak most kezdődött el: évente 13-15 százalékkal bővül a forgalmunk.

Indiáról sok embernek inkább a szemlélődés, befelé fordulás jut eszébe...

- Lehet, de közben az indiaiak egyre magabiztosabbak lettek. Volt egy időszak, amikor a fejlődő országokra figyeltünk, mert úgy gondoltuk, hogy ők segíthetnek rajtunk. Ma éppen fordítva: sok nagy nemzetközi céget indiai emberek vezetnek. Régebben állandóan azt mérlegeltük, hogy vajon a hazai terméket vásároljuk meg, vagy megengedhetjük magunknak a külföldit is. Ma Indiában teljesen szabad az import. Bármit a világ bármely pontjáról meg lehet vásárolni. Ha pedig azt látjuk, hogy a saját termékeink is elérik a nemzetközi élvonal szintjét, akkor miért is ne mennénk oda, és adnánk el nekik? Így épül fel az új önbizalom az emberekben.

Az úgynevezett BRIC-országokat (Brazília, Oroszország, India és Kína) a 21. század új főszereplőiként emlegetik. Hogy látja India helyét ebben a csoportban?

- A technológia és a tőke ma már mindenütt elérhetők. Az emberek azonban nagyon fontos szerepet játszanak. A magas színvonalú munkaerő ára a BRIC-országok közül Indiában a legversenyképesebb. Előnyt jelent nekünk, hogy a termékeket kedvezőbb áron tudjuk előállítani.

Mennyire viselte meg Indiát a válság?

- Ha megnézzük a számokat, láthatjuk, hogy az indiai növekedés nagyrészt a belső fogyasztásból származik. Viszonylag kicsi a külső érintettség. Nem úgy, mint Kínában, ahol nagyon erősek a nemzetközi gazdasági kapcsolatok, így ha a külső kereslet csökken, akkor hirtelen változtatniuk kell a hangsúlyokon. Nekünk nem kellett ilyen kényszerpályára lépnünk.

Egy biztos: ez a válság nem Indiából indult. A mi bankjaink erősek, és nem osztogatnak úgy hiteleket, mint ahogy a nyugati bankok teszik. A problémákat tehát nem India és nem is Kína hozta létre, hanem azok a nagy nyugati bankok, amelyek erejükön felül adtak kölcsönöket. Nálunk nem voltak olyan dicsőségben csillogó bankok, amelyek aztán másnap tönkrementek. Egyetlen bankkal sem történt ilyen Indiában.

Hihetetlen India - ezzel a szlogennel hirdetik magukat a CNN-en. Mire büszkék a leginkább?

- A kormány és a nagyvállalatok olyan jelképeket keresnek, amelyek a növekedést szimbolizálják. Az indiai műholdak is egyfajta jelek, amelyek azt üzenik a világnak, hogy vannak céljaink, és készek vagyunk rendkívüli erőfeszítést tenni ezek eléréséért. De ilyen jelképek a szuperexpressz-vonatok is. Az emberek felismerik ezekből, hogy India komoly szereplő a világon. Fontos üzenet az ország növekedési üteme is, és a külföldön dolgozó, rendkívüli tehetségű indiaiak is. Korábban nem rendelkeztünk megfelelő menedzseri ismeretekkel. Ma azonban egyre több olyan világcég van, amelyet olyan indiaiak vezetnek, akik Indiában tanultak, és utána mentek külföldre. Ez is erősíti az önbizalmat.

Több mint egymilliárd ember él Indiában. Hogyan tudnak ekkora lakosságnak célokat adni?

- Egykor azt gondoltuk, hogy a sok ember nagyon sok problémát jelent. Így beszéltek az emberek, ezt közvetítette a média. Nem tudjuk őket táplálni, és nem tudunk nekik munkát adni. Mára ez megváltozott: alig lehet ilyen cikkeket olvasni. Az emberek újra nagyra értékelik egymást, és felismerik, hogy többen többre jutunk, és több értéket tudunk előállítani. Persze ehhez képezni kell az embereket. De egyértelműen látjuk ennek a sikerét. Ezért tartjuk olyan fontosnak az oktatást. Az is sokat jelent, hogy az indiaiak készek bárhol, bármilyen nehéz körülmények között dolgozni. Ha valahol lehetőség nyílik munkát vállalni, készek vagyunk odamenni.

A világ egyik legveszélyesebb régiójában élnek. A mumbai vérengzés azt jelezte, hogy India is célpont a terroristák számára...

- Az események valóban nagyon félelmetesek voltak, különösen a médián keresztül. Napokon keresztül arról lehetett hallani, hogy milyen borzalmak történnek Mumbaiban. India méretéhez képest azonban ez mégis nagyon kevés embert érintett közvetlenül. A terrortámadások 99 százaléka nem az országon belülről indult ki. A kiváltó okok is túlnyomórészt külső problémák. India azonban békés, nincsenek utcai harcok a városokban, nyugodtan lehet utazni. Hiszünk a vallások szabadságában, és védelmezzük a kisebbségeket. Vannak szikh barátaim, muszlim barátaim, keresztény barátaim. Bármilyen szörnyűség is történt, ezeket a barátságokat mindez nem érintette. Mindenki értette, hogy ezek a terroristák külföldről jöttek. Semmi támogatást nem kaptak az emberektől.

A terrorizmus mellett a szegénység a másik nagy veszély. Gettómilliomos csak egy van, nyomornegyedekből azonban több is. Ők mit éreznek az indiai sikertörténetből?

- A szegénységi határ alatt élő emberek száma folyamatosan csökken, az életszínvonal pedig növekedik. Persze a szegénység súlyos probléma maradt, különösen vidéken, ahol a lakosság mintegy 70 százaléka él. A nehézségek között azonban a kérdés, hogy vajon látnak-e az emberek reményt a sorsuk jobbra fordulására? Ha a szomszédunk életkörülményei javulnak, ha egy ismerősünk gyereke munkához jut egy nagy cégnél, akkor ez reményt ad. A másik nagy erőforrás pedig a hit. Hiszünk abban, hogy mindaz, ami történik velünk, nem csak emberi forrásból származik. Vannak azonban olyan problémáink, amelyeket úgy örököltünk. Az emberek azonban - még a nagyon szegények is - mégsem keserűek.

Mit gondol, miért?

- Egykor nagyon tartottunk attól, hogy gyorsan elterjed a kommunizmus. Ez azonban nem lett sikeres. Az emberek jobban értékelik a fokozatos változást, mint a hirtelen, drasztikus ugrásokat. Láttuk, hogy azok az országok, amelyek hirtelen mindent államosítottak, nem lettek pénzügyileg sikeresek. A kockáztatás helyett láttuk, hogy jobb, ha a hagyományosabb utat követjük.

Egy nagy delegációval érkezett Magyarországra. Hogy látja, sikerült valamit átadni az indiai sikerreceptekből?

- Remélem, de sok múlik azon is, hogy mit akarnak a magyarok. Vannak köztünk hasonlóságok. Mi azt szeretnénk, ha India lenne a kapu az új ázsiai fellendülésben, ebben az aranykorban, amely most kezdődött. A világgazdaság növekedését ma már nem a nyugat adja, hanem a kelet. A világ legmagasabb épületei egymás után keleten épülnek. Az új technológiák szintén itt születnek meg. Például Szingapúrban, ami még Indiánál is sikeresebb. Pedig jóval kisebb, Magyarországhoz képest is, mégis Ázsia kapujává tudott válni. Magyarország valami ilyen kapu lehet a kelet számára Európa felé. Nem olyan költséges itt dolgozni, mint Németországban vagy Franciaországban. Azonban tenni is kell valamit azért, hogy ezek az előnyök megvalósuljanak. A küldöttségünkből azok, akik az információs ágazatból érkeztek, általában elégedettek a magyarországi tapasztalatokkal. Más üzletemberek kevésbé voltak elégedettek. A magyarok sokkal jobban kihasználhatnák a kultúrájukat, történelmüket, azt a tényt, hogy sok országban élnek a világon magyarok. Bár az elmúlt három évben születtek biztató kezdeményezések, Magyarország még mindig ismeretlen ország Indiában. Nincsenek közvetlen repülőjáratok, és alig van turizmus. Pedig a könyvek helyett az emberek találkozása, a közös élmények jelentik azokat az alapokat, amelyek mindkét nép javát szolgálhatják.

A tízes számrendszertől a műholdakig

India a hetedik legnagyobb területű és Kína után a második legnépesebb ország. 2009. júliusi becslések szerint 1,17 milliárd ember él itt, ami a világ népességének egy hatodát teszi ki. Több mint 200 etnikai csoporttal rendelkezik. Az országban közel 15 főbb nyelvet beszélnek, és 844 különböző dialektus terjedt el. A hivatalos nyelv a hindi, amelyet a lakosság 45 százaléka beszél, a hivatalos kommunikációban pedig leginkább az angol nyelvet használják. India 1947-ben vált független nemzetté, miután a 19. század közepétől Nagy-Britannia gyarmatbirodalmát gazdagította, mint a brit korona „legdrágább ékköve”. Jelenleg 28 államból és 7 uniós területből álló köztársaság, amely parlamenti rendszerrel működő demokráciával rendelkezik. 1991 óta több gazdasági reformot is végrehajtottak az országban, amelynek következtében az egyik leggyorsabban fejlődő gazdasággá vált. India világszerte elismert szoftverhatalom, és a tudásalapú gazdaságban is vezető szerepet tölt be. A világon a legtöbb szoftverfejlesztő mérnök itt él. India azon kevés országok közé tartozik, akik saját műholdat lőttek fel az űrbe. Emellett világelső tej, vaj, tea és nyerscukor előállításában. Szintén a világ élvonalába tartozik a drágakő, gyémánt és ékszer megmunkálásában, valamint Indiában állítják elő a legtöbb traktort és bőrárut. Érdekesség, hogy a dél-ázsiai ország rendelkezik a világ legnagyobb posta-, valamint vasúthálózatával. Emellett neki van a legrégebbi filmipara , és 7 Nobel-díjjal kitüntetett személyt adott a világnak – közülük a legismertebb Teréz anya. A hotmail informatikai rendszer és a pentium chip feltalálói is indiai származásúak, de a zéró fogalma és a helyiérték-rendszer, valamint a pi értékének első pontos meghatározása is egy indiai matematikus, Aryabhatta nevéhez fűződik. Indiában fejlesztették ki a tizedes számrendszert, Krisztus előtt 100-ban; itt alapították az első egyetemet Takshilában Kr. e. 700-ban. Emellett a sakkjáték feltalálása is a világ legnépesebb demokráciájához köthető.

Olvasson tovább: