Kereső toggle

Zöld lámpa a Nagy-Európának

Jön a spanyol–belga–magyar-trió

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Václav Klaus cseh államelnök végül beadta a derekát, és utolsóként Csehország is ratifikálja a Lisszaboni Szerződést. Személyi kérdések keltik a legnagyobb izgalmat az unióban, és rendkívüli csúcson választják meg az Európai Tanács elnökét és az EU külügyekért felelős főképviselőjét. Magyarország a spanyolokkal és belgákkal közösen készül az első „hármas elnökségre”, már 2010 januárjától.

Csehország erős embere, Václav Klaus, aki a tagállamok vezető politikusai közül a legtovább állt ellene a Lisszaboni Szerződés ratifikálásának, végül hatalmas nyomásra a legutóbbi Európai Tanács-ülésen beadta a derekát. A megegyezésnek egy kompromisszum volt az ára, amivel Klaus méltóságteljesen vonulhatott vissza. A cseh elnök ugyanis utolsó fenntartásként a néhai Benes-dekrétumokra hivatkozó passzust akart beszerkesztetni a Lisszaboni Szerződésbe, attól tartva, hogy a dekrétumok által a kollektív bűnösség elve alapján kisemmizett szudétanémetek, illetve leszármazottaik kárpótlást követelhetnek.

Magyarország a dekrétumok említését is elfogadhatatlannak tartotta a Lisszaboni Szerződésben. Csehország végül mentességet kapott a szerződés részeként szereplő Alapjogi Charta alól, ami alapján Klaus szerint Csehországot kártérítésre kötelezhették volna. A magyar álláspont döntő volt abban a tekintetben, hogy a Benes-dekrétumok említésre se kerüljenek a Lisszaboni Szerződésben. Bajnai Gordon emlékeztetett, hogy a Benes-dekrétumok következtében százezer magyar veszítette el igazságtalanul vagyonát. Bajnai az eredményt így értékelte: „Sikerrel érvényesítettük a magyar érdekeket. Sikerült világossá tenni, hogy a Benes-dekrétumok, az Alapjogi Charta és a Lisszaboni Szerződés között semmiféle összefüggés nincs."

Ezzel elhárult az utolsó akadály is az unió reformjának nevezett szerződés előtt, ami egy új fejezetet nyit az európai integráció történetében. Először lesz az unió vezető szerveként működő Európai Tanácsnak állandó elnöke, akit két és fél évre választanak a tagállamok, valamint az EU külügyi főképviselőjeként egy kvázi külügyminisztert jelölnek ki. Megkezdődik a trió elnökségek korszaka, ami azt jelenti, hogy egy-egy tagállam már nem fél, hanem másfél évig, két másik országgal összehangoltan, bár továbbra is egymást váltva elnököl. Éppen a spanyol- belga-magyar közös elnökség debütál első trióként 2010. január elsejétől. A döntéshozatali mechanizmusban megnő a parlament szerepe is, amivel az európai polgárokat szeretnék közelebb hozni az unió intézményrendszeréhez, de félő, hogy a gyakorlatban ez inkább bonyolítani és lassítani fogja a működést.

A spanyol-belga-magyar közös elnökség alkalmából a múlt heti EU-csúcs alatt sajtótájékozatót tartottak az érintett tagállamok miniszterelnökei Brüsszelben. Zapatero, spanyol miniszterelnök a soron következő spanyol elnökség vezetője már nem lesz elnöke a tanácsnak. Zapatero vérbeli politikus, mosolyog, pózol a kamerának miközben beszél, de szinte alig mond valamit, a lényeg, hogy erős Európát akar. Szerinte a Lisszaboni Szerződés egy új korszakot nyit meg, ahol Európa világpolitikai szerepe tovább erősödhet.

A belga miniszterelnök, Herman Van Rompuy szerint nincsenek kis vagy nagy uniós országok, hanem tagállamok vannak. Ennek ellentmond, hogy a trió elnökségek éppen úgy lettek kialakítva, hogy egy nagy és két kis tagállam elnököl együtt, azaz a nagyok folyamatosan pályán maradhatnak. Van Rompuy szerint az európai gazdasági integráció és az azt leginkább kifejező közös pénz, az euró nélkül Európa ma a harmincas évek gazdasági válságát nyögné. Így viszont megrázta ugyan a válság az öreg kontinenst, de távolról sem olyan mértékben, mint a második világháború előtt. A belga kormányfő szerint az integráció mentette meg Európa lakosait a kezelhetetlen gazdasági krízistől. Miközben az USA-ban már a válság megszűnésének kedvező jelei mutatkoznak, Európában még várni kell a posztkrízis érára. Bajnai Gordon miniszterelnök szerint a válság utáni időszaknak jobbnak kell lennie, mint az azt megelőzőnek.

Miután zöld utat kapott a Lisszaboni Szerződés, leginkább a személyi kérdések foglalkoztatták a médiát. Ki lesz az Európai Tanács (ET) első elnöke, ki lesz a külügyi főképviselő? Az egyik érdekes fejlemény, hogy Tony Blair mögül fokozatosan kihátráltak a támogatók, így már szinte biztos, hogy nem egy sztárpolitikussal indul az ET elnöksége. Ez leginkább a Benelux és a lengyel álláspont győzelmét vetíti előre, akik nem szeretnének egy nagyformátumú elnököt, hanem inkább egy koordinátor szerepű szürke eminenciást.

A belga miniszterelnök szerint az unió jövője nem az elnöktől, illetve nem egy személytől, hanem az intézmények közös munkájától függ, vagyis a bizottság, a tanács és a növekvő befolyású parlament együttműködésétől. Nicolas Sarkozy francia elnök volt a legbefolyásosabb támogatója Tony Blair brit exminiszterelnöknek, azonban mostanra már ő is kihátrált Blair mögül. Gordon Brown brit miniszterelnök is lemondóan nyilatkozott Blair esélyeiről. Angela Merkel német kancellár várhatóan egy kis tagállamból jövő „levezető elnök" típusú jelöltet támogatna, aki azért rendelkezik nemzetközi súllyal is, hogy a külföldi partnerek is komolyan vegyék.

Blair személyének számos ellenzője volt, ráadásul a szocialisták olyan rosszul szerepeltek a legutóbbi európai parlamenti választásokon, hogy az elnöki cím várományosa csak egy konzervatív politikus lehet. Kárpótlásul a külügyi főképviselő lehetne szocialista, többen a jelenlegi brit külügyminisztert, a Tony Blair által felfedezett és a politikai elitbe üstökösként berobbanó, mindössze 45 éves David Milibandot tekintik legesélyesebbnek. Persze ez csak az egyik lehetséges verzió a személyek körüli számos találgatásból. A végleges döntés a közeljövőben megrendezendő rendkívüli EU-csúcson születik meg.

A spanyol, a belga és a magyar miniszterelnökök egyetértettek abban, hogy nem az EU-elnök személye a lényeges, hanem az, hogy megfelelően koordinálja a tagállamokat és képviselje az uniót. Bajnai Gordon kormányfő kiemelte, hogy azt várja az új elnöktől, hogy erős képviselője legyen az EU-nak külföldön, továbbá olyan személy legyen, aki konszenzust tud teremteni, jó kompromisszumokat köt a tagállamok között és nem rosszakat, meghallgatja a tagállamokat, azok érdekeit részrehajlás nélkül képviseli. A Lisszaboni Szerződés többről szól a személyi kérdéseknél, Bajnai szerint a triónak be kell bizonyítania, hogy a hármas elnökség előrelépés a féléves ciklusokhoz képest. Ebben a spanyoloknak úttörő szerepük lesz, mivel elsőként elnökölnek a Lisszaboni Szerződés alapján, és nekik kell először gyakorlatba ültetniük a szerződésben leírt változtatásokat. Magyarország a spanyolokat követő belgák után, 2011. január elejétől elnököl, és várhatóan az addig eltelt egy év során kikristályosodnak az új elnökségi feladatkörök és gyakorlat.

A közös logó

A spanyol–belga–magyar közös elnökség logója is bemutatásra került Brüsszelben. A közös logót egy 23 éves belga képzőművészeti hallgató, Antoine Durieux készítette a három tagállam által kiírt közös pályázatra. A logó feltűnően egyszerű, és valójában nem is egy, hanem három, akarva akaratlanul jelezve ezzel a bizonytalanságot az önálló és a közös elnökségek közti különbségek konkretizálásában. A kézírással dinamizmust kívánnak jelezni és szimbolizálni a Lisszaboni Szerződés egyik fontos célkitűzését, hogy a polgárok a magukénak érezzék az európai integrációt.

Olvasson tovább: