Oroszországban az utóbbi időkben egyre nyilvánvalóbb a Sztálin és sztálinizmus iránti nosztalgia. A kormányzati apparátus nem képes demokratikus országvezetési formákban gondolkodni, az állami apparátus nem kíván a társadalom felügyelete alatt állni, az új uralkodó osztály teljhatalomra szeretne törni, persze felelősségmentesen.
Az orosz társadalom széles tömegei elutasítják az elitet, mégis - paradox módon - ők is a sztálinizmust támogatják. Szerintük ugyanis Sztálin elsősorban a hivatalnokok korrumpáltsága ellen lépett fel. Ezért ahhoz, hogy a mai Oroszország elkerülje a korrupciót és a nemzeti javak elárverezését, a már bevált metódust, az állami terrort kell alkalmazni.
Azt, hogy pont Sztálin tette a szovjet apparátust az ország uralkodó osztályává, az emberek nem értik vagy nem emlékeznek erre. Ahogy arra sem, hogy a sztálini megtorlás fő csapása pont a társadalom széles tömegeit érte Oroszország- és aztán Szovjetunió-szerte.
A mai Oroszországban egyre nagyobbra nő az „erőhivatalok" és valami felsőbbrendű államideák kultusza, aminek érdekében az embert mint egyént nem kell számításba venni, ahogy emberek százainak, ezreinek, millióinak sorsát sem. Ebben hozhat fordulatot Dmitrij Medvegyev elnöknek a politikai elnyomás áldozatai emléknapja alkalmából október 30-án mondott beszéde.
Ezt a napot tizennyolc éve tették emléknappá, az orosz nép sztálinizmustól való megszabadulását jelképezve. Akkoriban a megtorlások témája fontos szerepet játszott a közösségi tudatban és az állami politikában egyaránt. Ugyanakkor a későbbiekben ez a társadalmi szerep letűnt a színről, az áldozatok iránti együttérzés jobb esetben közönybe, rosszabb esetben megvetésbe csapott át. A nagyhatalmi Szovjetunió iránt ébredő nosztalgia egyre jobban kiszorítja a köz emlékezetéből a tényt, hogy polgártársaik milliói estek áldozatul annak a rendszernek.
„A háborút megelőző húsz évben népünk egész rétegeit irtották ki" - emlékeztette a mai lakosokat Dmitrij Medvegyev az 1920-1940 közötti történelem eseményeire. „Gyakorlatilag likvidálták a kozákokat. A parasztságot »kulákmentesítették« és kifosztották mindenétől. Mind értelmiségiek, mind munkások és katonák politikai üldözés alatt álltak, üldözték az összes hit és vallás képviselőit is."
Dmitrij Medvegyev kiemelte, hogy „október 30-a a tönkretett lelkek millióinak emléknapja. Azoké, akiket bírósági tárgyalás nélkül végeztek ki, azoké, akiket lágerekbe és száműzetésbe küldtek, akiket megfosztottak jogaiktól a »nem megfelelő« foglalkozás vagy a híres »szociális származás«miatt. A »népellenségek« és »segítőik« bélyegét akkoriban egész családokra sütötték rá. Gondoljunk csak bele. Emberek milliói haltak meg terror és koholt vádak következtében - milliók. Minden joguktól megfosztották őket, még az emberi elhantoláshoz való joguktól is. Hosszú évekre húzták ki neveiket a történelemből, ugyanakkor a mai napig lehet hallani, hogy ez a nagyszámú áldozat valami felsőbbrendű állami célokat szolgált volna" - hangsúlyozta Medvegyev, aki hisz abban, hogy nem lehet az ország bármilyen irányú fejlődését és sikerét emberi gyász és veszteségek árán elérni. „Az elnyomást nem lehet felmenteni" - mondta.
Az elnök emlékeztetett arra, hogy ma nagy figyelem övezi „történelmünk meghamisítását". Az uralkodó álláspont szerint „csak a második világháború eredményei felülvizsgálatának nincs helye". Ugyanakkor ő úgy véli, „nem kevésbé fontos, hogy a történelmi igazságosság ürügyén ne engedjük felmenteni azokat, akik a saját népüket semmisítették meg".
„Elfogadni a saját múltat úgy, ahogy történt" - ez jelenti az érett állampolgárságot. „Ugyanakkor nem kevésbé fontos a múlt tanulmányozása, a közöny leküzdése sem. Rajtunk kívül senki más nem tudja ezt megtenni" - figyelmeztett Medvegyev. „A nemzeti tragédiák emléke ugyanolyan szent, mint a nemzet győzelmeié. Nagyon fontos, hogy a fiatalok ne csak történelmi tudással rendelkezzenek, hanem állampolgári érzésekkel is, hogy képesek legyenek együtt érezni az egyik legnagyobb orosz tragédiával."
Ugyanakkor a fiatalok saját országukhoz és népük történelméhez való viszonya aggodalomra ad okot. Szociológusok adatai szerint a tizennyolc és huszonnégy év közötti orosz fiatalok majdnem 90 százaléka még azoknak a híres embereknek a nevét sem tudta felidézni, akik a sztálini üldöztetés következtében haltak meg.
Az elnök hiszi, hogy „Oroszországnak olyan múzeumokra és emlékközpontokra van szüksége, amelyek nem-zedékről nemzedékre tovább tudják adni az átélteket. Természetesen folytatni kell a tömegsírok és az elhunytak nevének felkutatására irányuló munkát, és szükség esetén a rehabilitációt is."
Az Eho Moszkvi rádiócsatorna szerint az elnök bejelentését már támogatták az orosz jogvédők. Szerintük ez a beszéd intő jel lesz majd a „Sztálin módszereit magasztaló" hivatalnokoknak. Hozzátenném, hogy ez a beszéd elsősorban a közoktatással foglalkozó szakemberek számára kell, hogy intő jel legyen. Hiszen elsősorban az ő munkájuktól függ, hogy a mai gyerekek és fiatalok úgy fognak-e tekinteni a sztálini korszakra, mint nemzeti tragédiára.
Október 30-án meglátogattam városom egyik iskoláját, ahol annak idején leérettségiztem. Ott éppen az őszi szünet kezdetét készültek megünnepelni, és csodálkozva hallották tőlem, hogy aznap márpedig a politikai elnyomás áldozatai emléknapja van. „Igazad van - mondta nekem az iskolaigazgató, gyermekkori barátom. Ma legalább egy órát kellene szentelni a nemzeti tragédiának minden osztályban. De gyakorlatilag városunk egyetlen iskolájában sem csinálnak ilyet."
Jó lenne, hogyha Medvegyev elnök beszéde az egész orosz társadalmat ráébresztené a problémára, megszüntetné a sztálinizmus iránti nosztalgiát, és hozzásegítené az embereket ahhoz, hogy átérezzék az áldozatok millióinak sorsát, mégpedig úgy, mint nemzeti tragédiát. Ez tudja csak megmenteni Oroszországot hasonló (habár kisebb-rendű) politikai elnyomás megismét-lődésétől, és véglegesen a demokratikus fejlődési út felé irányítani. A mai állampolgároknak rá kell döbbenniük arra, hogy az ország sok problémája a sztálinizmusból ered, amikor az egyes emberek, és ezáltal a család mint társadalmi réteg és így az egész nép jogait és szabadságát tiporták el.
