A terrorizmus, a média és a törvény kapcsolatáról rendezett konferenciát a múlt héten a bécsi Nemzetközi Sajtóintézet (IPI) és a salzburgi Nemzetközi Jogi Tanulmányok Központja (CILS). A 28 országból érkezett 150 résztvevő egyikeként érdekfeszítő vitákban vehettem részt.
Megrázó filmet mutatott be Hamid Mir, az Iszlamabadi Geo TV vezető szerkesztője arról, hogyan verik brutálisan a pakisztáni katonák a Svat-völgyi lakosokat. A mobiltelefonnal készített filmet a BBC mutatta be. Josszi Melman, a Tel Aviv-i
Haarec újságírója arról számolt be, milyen szerepet játszik a média az izraeli biztonsági erők kontrolljában - akik mellesleg magukat is komolyan ellenőrzik, hiszen negyven jogászt foglalkoztatnak.
A legérdekesebb talán a „Tüzet kiáltani egy közönséggel teli színházban - uszítás, véleményszabadság és vallási tolerancia" című vita volt. Bemutatták az amerikai Yale Egyetem által kiadott The Cartoons That Shook the World (A karikatúrák, amelyek megrázták a világot) című kiadványt, amely egy dán napilap által publikált rajzokat volt hivatott ismertetni - maguk a karikatúrák azonban, amelyek Mohamedet a terrorizmussal hozták kapcsolatba, kiváltva az iszlám világ felháborodását, nem szerepeltek a könyvben. Mindez egy olyan országban történik, amely büszke alkotmánya első kiegészítésére. (Az alkotmánykiegészítés a sajtó-, a vallás- és a szólásszabadság korlátozását tiltja meg az Egyesült Államok kongresszusa számára.) A vitavezető feltette a kérdést a pódiumon ülő előadóknak: ki hiszi, hogy ezeknek a karikatúráknak a megjelentetése felért azzal, amikor valaki tüzet kiált egy közönséggel teli színházban? Válaszul egyetlen kéz emelkedett a magasba - a többi százötven résztvevő úgy vélte, mindez belefér a szabad véleménynyilvánítás fogalmába.
Ibrahim Helal, a katari Al Dzsazíra tévé igazgatóhelyettese érdekes javaslattal állt elő: mivel az ENSZ sem képes egy mindenki által elfogadhatónak talált meghatározást adni a terrorizmusra, inkább ne használjuk ezt a kifejezést. A BBC jelen lévő munkatársa is megerősítette, hogy híradásaikban igyekeznek helyettesíteni a terrorizmus szót. Sajnos azonban a terrorizmus attól, hogy nem nevezik a nevén, nem fog megszűnni. A média jelentős része viszont máris engedelmesen elébe megy az elvárásoknak és az iszlamista követeléseknek.
Bécsben székel az ENSZ Kábítószer-ellenőrző és Bűnmegelőző Irodája, az UNODC, amelynek egyik irodája a terrorizmus elleni harccal foglalkozik. Ők arra hivatkoznak, hogy az ENSZ pontosan meghatározta, mi számít terrorcselekménynek - például, ha valaki vagy valakik arra akarnak kényszeríteni egy államot, hogy valamit megtegyen vagy megengedjen. Ha az ENSZ képes lenne segítséget nyújtani az államoknak a terrorizmus visszaszorításában, az csodával határos eredmény lenne, hiszen Irán nyíltan támogatja a terrorizmust Libanonban és Gázában, az ENSZ azonban mégsem tesz semmit ez ellen. Ahelyett, hogy konkrét lépéseket tenne, Izraelt kritizálja, és elítélő határozatokat hoz ellene. Joggal tarthatunk attól, hogy ez a bécsi intézmény csak brosúrákat fog gyártani.
