Kereső toggle

Olajért merénylőt?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Kínos üggyé vált a brit kormány számára a hírhedt lockerbie-i merénylő elengedése körüli vita. A véres merénylet megszervezéséért életfogytiglani börtönre ítélt Abdelbaszet Ali Mohamed al-Megrahit „olajért” engedték szabadon skóciai börtönéből – állítja a The Sunday Times. A vezető brit vasárnapi lap hírét a brit és a skót kormány is cáfolta.

Megrahi az egyetlen személy, akit a Pan Am amerikai légitársaság 103-as járatán elkövetett terrortámadásért elítéltek. A repülőgép egy skót kisváros, Lockerbie felett robbant fel 1988-ban. Nagy-Britannia történelmének legnagyobb merényletében kétszázhetvenen haltak meg, köztük száznyolcvankilenc amerikai állampolgár és négy magyar utas.
A terrorista támadás megszer-vezéséért életfogytiglani börtönbüntetését töltő, ötvenhét éves, líbiai származású al-Megrahit utolsó stádiumban levő rákbetegsége miatt, „méltányossági megfontolásokra” hivatkozva engedte haza a skót kormány két héttel ezelőtt.
A brit közvéleményt teljesen felháborította a döntés, annál is inkább, mivel egyes orvosi szakvélemények szerint a skót igazságügy-miniszter, Kenny Mac Askill kegyelmi döntését nem előzte meg kellő vizsgálat, mivel a leletek szerint al-Megrahi a feltételezettnél akár jóval tovább élhet, tehát semmi nem indokolta a kivételezett bánásmódot.
Az ügy azonban új fordulatot vett, mikor a The Sunday Times augusztus 30-ai beszámolója meg-szellőztette, hogy al-Megrahi elengedését valójában a brit kormány tette lehetővé, hogy a gesztusért cserébe a brit BP olajipari vállalat megkaphasson egy kőolaj- és földgázkutatási koncessziót a líbiai kormánytól. Az újság értesülései megalapozására 2007-ben kelt levelekből idéz, amelyeket Jack Straw brit igazságügy-miniszter küldött skót kollégájának, Kenny MacAskillnek.
„A fogolycsere-egyezményről folyó tárgyalások egy, a Líbiával fennálló kapcsolatok normalizálása és Líbia nemzetközi közösségbe való integrálása érdekében kötött átfogóbb egyezmény részét képezték” – állítja egy, a brit igazságügy-miniszterhez közel álló személy, hozzátéve, hogy Jack Straw mindvégig felsőbb utasításra dolgozott az ügyön.
Vajon mit takarhat a diplomáciában egy „átfogóbb egyezmény”?
A kereskedelmi megállapodásoktól kezdve olyan magasztosabb célokat is, mint a nukleáris leszerelés. A brit kormány az ügy kipattanása óta azonban váltig állítja, hogy az említett átfogó egyezmény és a 2007-ben megkötött, tizenötmilliárd fontos líbiai kőolaj- és földgázkutatási koncesszió között semmilyen kapcsolat nem volt.
„Volt ilyen alku? Egy rejtett, titkos alku Líbiával valaha is, hogy engedjük el al-Megrahit olajért cserébe? Nem, nem volt, és nincsenek is rá bizonyítékok, mert nem igaz” – jelentette ki Jack Straw. A brit igazságügy-miniszter ráadásul végig hangsúlyozta, hogy a fogolycserével, így al-Megrahi ügyével kapcsolatban is Skóciának vétójoga volt.
„A történet központi állítása teljes mértékben valótlan, és mélységesen félrevezető” – reagált Gordon Brown hivatala a The Sunday Times felvetéseire.
Jack Straw egy dolgot azonban beismert: a történet másik kulcseleme igaz. Líbia követelte, hogy a britekkel kötött fogolycsere-egyezmény al-Megrahira is vonatkozzon, és ebbe kezdeti ellenkezése után Nagy-Britannia végül bele is egyezett. Amennyiben bebizonyosodik, hogy a döntés mögött közvetlen kereskedelmi vagy pénzügyi érdekek álltak, az komoly morális felháborodásra és biztonsági félelmekre adhat okot. Ha egy terroristával ilyen jó alkut lehet kötni, az bátorítást jelenthet más országok számára is hasonló üzelmekre, az áldozatok hozzátartozóinak és a nemzet igazságérzetének teljes kizárásával.

Olvasson tovább: