Kereső toggle

Szorítóban

Nemzetközi érdekek és Jeruzsálem

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Miközben több ezren ünnepelték Jeruzsálemben az izraeli főváros újraegyesülésének 42. évfordulóját, egyre nagyobb nemzetközi támogatást kapnak a város felosztását célzó tervek. A Palesztin Hatóság - amerikai segédlettel - egyre inkább megveti a lábát több kelet-jeruzsálemi körzetben. Mahmúd Abbásznak, a PH elnökének szóvivője pedig bejelentette: egyetértenek azzal, hogy  a jeruzsálemi Templom-hegy feletti ellenőrzést az 57 államot - köztük Törökországot, Iránt és Indonéziát - tömörítő Iszlám Konferencia Szervezete vegye át. Az Óváros zsidó negyede és a Siratófal Izraelé lenne, míg a keresztény és örmény negyed nemzetközi fennhatóság alá kerülne.

Forró volt az idei tavasz a közel-keleti diplomáciában: az amerikai különmegbízottak egymásnak adják a kilincset a térség fővárosaiban. Washingtonban pedig Benjamin Netanjahu izraeli kormányfő után tárgyalásokat folytat Mahmúd Abbász palesztin elnök is (akinek mandátuma idén januárban lejárt ugyan, de a világ nem vesz tudomást arról, hogy választásokat kellene tartani a Palesztin Hatóság uralma alatt álló területeken. Persze a fatahos Abbász részéről érthető a halogatás, hiszen a közvélemény-kutatások a Hamasz győzelmét vetítik előre). Az egyiptomi elnököt is az amerikai fővárosba várták, de Hoszni Mubarak unokájának halála miatt lemondta az utat. Ennek ellenére nem marad le az amerikai elnökkel folytatott megbeszélésekről, hiszen Barack Obama június 4-én Kairóban mondja el az arab-muzulmán világnak címzett, régen beígért beszédét. (Az elnök látogatást tesz Szaúd-Arábiában is, viszont - elődeitől eltérően - a térségbeli programjából kihagyta Izraelt. Ez beleillik abba a stratégiába, amely az amerikai-izraeli „különleges viszony" megszüntetését ígéri.)

A kairói beszéd már jóval elhangzása előtt a viták kereszttüzébe került, miután a londoni arab nyelvű Al-Kudsz al-Arabi lap közreadott állítólagos részleteket a tervezetből. Az újság azt állította, hogy Obama Kairóban új közel-keleti béketervet hirdet meg.

A lap szerint ez a 2002-es szaúdi béketerv átdolgozott változata lenne. A demilitarizált palesztin államot az 1967-es határok között alapítanák meg legkésőbb négy évvel a béketárgyalások kezdete után. A javaslat nem zárja ki, hogy területcseréket hajtsanak végre Ciszjordániában. A végső rendezés kulcsfontosságú részének tekintett menekültkérdést is megoldanák. A palesztin menekülteknek, illetve leszármazottaiknak azok az országok adnának állampolgárságot, ahol jelenleg tartózkodnak, illetve jogosultak lennének arra is, hogy az újonnan megalapított palesztin állam területére költözzenek.

Az új Obama-terv alapján az izraeli-palesztin béketárgyalásokkal párhuzamosan Jeruzsálem a szírekkel és Libanonnal is megbeszéléseket folytatna a béke feltételeiről.

A javaslatot azonnal éles bírálatok érték. Izraelben leginkább azt kifogásolják, hogy nem veszi figyelembe, miszerint nincs egységes palesztin vezetés, sőt gyakorlatilag két palesztin állam létezik: az egyik a Hamasz terrorszervezet uralta Gázai övezetben, a másik pedig a Fatah-uralom alatt álló Ciszjordániában (vagy ahogy az izraeliek nevezik, Júdeában és Szamariában). Ráadásul a gázai vezetés lényegében mindmáig háborúban áll Izraellel: a januári izraeli terrorellenes offenzíva után - ha némileg mérséklődtek is - folytatódnak a dél-izraeli települések elleni rakétatámadások. Az Irán által pénzelt és felfegyverzett Hamasz ellenzi az Izraellel kötött békét. Tűzszünetet is legfeljebb arra az időre vállal, amíg sorait rendezi, és újabb támadásokat indíthat a zsidó állam felszámolására.

A másik fő kifogás, amit a Washingtonban tárgyaló Netanjahu is egyértelművé tett: a béketárgyalások előfeltétele kell legyen, hogy a palesztinok ismerjék el Izraelt mint zsidó államot. Ez nyilvánvalóan még a mérsékeltebbnek tartott Fatah-vezetésnek sem nagyon megy. Ahmed Korei egykori palesztin miniszterelnök, aki az Izraellel folytatott tárgyalásokon eddig a palesztinok fő képviselője volt, egy erre vonatkozó kérdésre sokatmondóan csak annyit válaszolt: „Ez nem ránk tartozik. Nevezzék úgy az államukat, ahogyan akarják." Ez azt jelzi, hogy a sokat emlegetett „kétállamos" megoldás valójában egy etnikailag tiszta palesztin és egy vegyes - jelenleg zsidó többségű - állammal számol. Ha Izraelt nem fogadják el deklaráltan zsidó államként, a demográfiai változások a jövőben ezt a jellegét akár felül is írhatják.

A menekültkérdésben szintén nem várható különösebb áttörés, hiszen a nagyobb számú palesztin lakosságot befogadó országok - mint például Szíria és Libanon - aligha egyeznek bele abba, hogy letelepítsék az őshonos lakosok által finoman szólva nem igazán tisztelt palesztinokat. Ráadásul június 7-én választásokat tartanak Libanonban, és az előrejelzések szerint az ugyancsak Irán befolyása alatt álló Hezbollah terrorszervezet, amely már most kormánytényező, megerősítheti hatalmát a cédrusok országában. (Libanonban sokan attól tartanak, hogy ha a választásokon nem ér el nagy sikert a Hezbollah, akkor is átveheti erőszakkal a hatalmat, mint ahogyan azt a Hamasz tette két éve Gázában.)

A Hezbollah-vezetésű Libanon pedig biztosan nem érdekelt a palesztin-izraeli békében. Irán meghosszabbított karjaként ugyanis szintén nem ismeri el Izrael létezéshez való jogát, és céljának tekinti „Palesztina felszabadítását", vagyis a zsidó állam megszüntetését. Nem is beszélve arról, hogy maguk a palesztinok sem hívei annak, hogy a menekültek maradjanak jelenlegi tartózkodási helyükön.

A terv másik fontos része állítólag Jeruzsálem felosztása. Vagyis a palesztin követelésekkel összhangban Kelet-Jeruzsálem lenne a leendő palesztin állam fővárosa.

Benjamin Netanjahu viszont gondosan elkerülte a kétállamos megoldás említését Washingtonban. Az izraeli miniszterelnök azt mondta, a palesztinoknak joguk van saját magukat kormányozni, de azt is hozzátette, hogy a béketárgyalások csak akkor kezdődhetnek meg, ha a palesztinok elismerik Izrael létezéshez való jogát. Visszatérésekor pedig - Jeruzsálem napján, amikor ezrek ünnepelték az izraeli főváros újraegyesítésének 42. évfordulóját - arról beszélt, hogy „a Siratófal fölött lengő zászló az izraeli zászló. Szent helyeink, a Templom-hegy örökre izraeli fennhatóság alatt maradnak". Netanjahu így folytatta: „Jeruzsálem Izrael fővárosa. Mindig a miénk volt, és az is marad. Soha többé nem lesz felosztva."

Netanjahu beszéde rögtön éles reakciókat váltott ki két nyugati fővárosban is. A washingtoni Külügyminisztérium emlékeztetett arra, hogy Izrael és a palesztinok már megegyeztek abban, hogy tárgyalások útján oldják meg Jeruzsálem státusának kérdését. Cáfolták ugyanakkor azt, hogy Obama békejavaslattal állna elő június 4-én.

Frédéric Desagneaux, a párizsi Külügyminisztérium szóvivője is arról beszélt, hogy „Franciaország szerint Jeruzsálemnek - egy tárgyaláson elért békemegállapodás keretein belül - két állam fővárosává kell válnia". (A Sarkozy vezette Franciaország egyre aktívabb szerepet kíván betölteni a Közel-Keleten. Ezt jelzi például, hogy tavaly ősszel a francia államfő Damaszkuszba látogatott, annak ellenére, hogy az Asszad-rezsim gyakorlatilag nemzetközi bojkott alatt áll.)

A palesztin vezetés is bekapcsolódott a Jeruzsálemről folytatott vitába. Kiszivárgott hírek szerint a palesztinok hajlandóak lennének ugyan lemondani a Templom-hegy fölötti ellenőrzésről, de csak akkor, ha a szent hely az Iszlám Konferencia Szervezetének felügyelete alá kerülne. Ennek tagja többek között Irán is. (Az 1967-es hatnapos háború során a Templom-hegy is izraeli kézre került, de Izrael a hely fölötti ellenőrzést visszaadta a muzulmánok kezébe, a szuverenitásról azonban nem mondott le.)

A palesztinok komolyan gondolják, hogy Kelet-Jeruzsálemet teszik leendő államuk fővárosává. Ezt jelzi az is, hogy Hatem Abdul Kader újdonsült miniszter igyekszik megerősíteni a palesztin jelenlétet az izraeli fővárosban. „Ideje, hogy a Palesztin Hatóság megerősödve visszatérjen ide, mégpedig úgy, hogy a jeruzsálemiek érezzék, van egy hatóság, amely gondoskodik róluk" - jelentette ki Kader. A miniszternek egyelőre nincsen tárcája, de úgy hírlik, a Palesztin Hatóság tervei között szerepel a Jeruzsálem-ügyi Minisztérium megalapítása. Ez a jeruzsálemi arab lakosság szolgálatában állna. (Az ügy azért aggályos, mert a PH hivatalosan nem gyakorolhat semmilyen hatalmat izraeli területeken.) Kader szerint „el fog jönni a Jeruzsálem fölötti palesztin fennhatóság ideje, ez már csak idő kérdése, a megszállásnak vége lesz, és a palesztin állam egyre mélyebb gyökereket ver majd ezen a földön", és „Jeruzsálem nélkül nincs palesztin állam". Kader azzal is kérkedett, hogy az amerikaiak együttműködnek a palesztinokkal abban, hogy megakadályozzák a Jeruzsálemre vonatkozó izraeli tervek végrehajtását. Ezt azzal támasztotta alá, hogy az amerikaiak a palesztinokkal együttműködve támadják meg izraeli bíróságokon az illegálisan épített palesztin házak lerombolásának gyakorlatát, illetve a földek elkobzását. Az amerikaiak állítólag még izraeli intézményekre, illetve önkormányzatokra is nyomást gyakorolnak az ügy érdekében.

Izraeli sajtóértesülések szerint a Netanjahu-kormány úgy döntött, nem rombolják le például azokat a palesztin lakóházakat sem, amelyeket illegálisan építettek fel zsidó tulajdonban lévő földterületen Jeruzsálemben, a Templom-hegy közelében. A Dávid Városa néven ismert terület mellett, a Szilvan nevű negyedben nyolcvan palesztin ház épült illegálisan, amelyeket eredetileg le akartak rombolni az izraeli hatóságok. Hillary Clinton külügyminiszter azonban márciusi látogatásán erélyesen kérte ennek megakadályozását. „Ez a fajta tevékenység nem hasznos, és nem felel meg az Útitervben vállalt kötelezettségeknek" - mondta Clinton. (Az Útiterv valójában nem tiltja meg Izraelnek, hogy felszámolja a Jeruzsálemben illegálisan épített palesztin házakat.) Egy Netanjahuhoz közeli forrás szerint ez ugyancsak frusztráló az izraeliek számára. Főleg mivel az amerikaiak górcső alá vették a zsidó építkezéseket is, és a legmagasabb szinteken tiltakoztak az izraeli kormánynál amiatt, hogy némelyik zsidó építkezést tovább bővítik. Az Egyesült Államok jeruzsálemi konzulátusán külön testület foglalkozik a kelet-jeruzsálemi építkezések ellenőrzésével. Állítólag naponta figyelik a fejleményeket. George Mitchell, Obama közel-keleti különmegbízottja elítélte, hogy zsidó csoportok Jeruzsálem Óvárosában igyekeznek ingatlanokat vásárolni. Több, hivatalosan Jeruzsálem határain belül lévő negyedben eközben már kitették a Palesztin Hatóság emblémáit, és feliratokon tanácsolják el a zsidókat a belépéstől. Sok iskolát már a Palesztin Hatóság működtet, némelyiket az ENSZ-szel együttműködve.

Egyes elemzők szerint azonban Netanjahu Jeruzsálemmel kapcsolatos kijelentéseivel valójában csak a figyelmet próbálta elterelni arról, hogy súlyos engedményeket tett az amerikai elnöknek. Ezek közül a legfontosabb, hogy valószínűleg nem mondott konkrétumot az iráni atomlétesítmények elleni izraeli támadásról. Pedig éppen a látogatással egy időben jelentette be Mahmúd Ahmadinezsád iráni elnök, hogy a muzulmán köztársaság sikeres kísérletet hajtott végre egy kétezer kilométeres hatótávolságú rakétával. A nyugati szakértőket is meglepte, hogy a rakéta mennyire pontosan célba ért (ez az eddigi tesztek során nem volt megszokott). Netanjahu azonban annyit elért, hogy Obama homályos ígéretet tett arra, hogy év végén a Fehér Ház megvizsgálja, milyen eredményeket hozott az Iránnal szemben újabban bevetett békülékeny hangnem. Az amerikai elnök nagy reményeket fűz a júniusi iráni elnökválasztásokhoz is, bár a felmérések inkább Ahmadinezsád győzelmét ígérik.

Izraelben viszont sokan - elsősorban a katonai-titkosszolgálati vezetés - úgy vélik, hogy fél év túl nagy idő Iránnak, amely egy-két éven belül atomkísérletet hajthat végre, ha a terveit valóra tudja váltani. A legújabb nyugati szakértői jelentések szerint Teherán már most rendelkezik egy atombomba előállításához elegendő dúsított urániummal. (Ahmadinezsád a rakétakísérlettel egy időben megerősítette azt is, hogy a nyugati követelések ellenére Irán nem hagy fel atomprogramjával.) Egy atombombával rendelkező iszlamista rezsim pedig alapvetően megváltoztatná a Közel-Kelet képét. Elsősorban mivel nukleáris védőernyőt kapnának az iszlamista szélsőségesek, valamint a szíriai rezsim. Ez területi engedményekre kényszerítheti Izraelt, Teherán pedig akár terroristák kezére juttathat atomfegyvereket.

Nincs egyetértés a ciszjordániai zsidó telepekkel kapcsolatban sem. Washington elfogadta azt a palesztin megközelítést, hogy a zsidó települések a béke legfőbb akadályai közé tartoznak a Közel-Keleten. Rahm Emanuel, Obama kabinetfőnöke egyenesen úgy fogalmazott, hogy ha Izrael azt akarja, hogy az Egyesült Államok segítsen neki az iráni nukleáris veszély elhárításában, akkor fel kell számolnia a telepeket. Sokatmondó tény, hogy alighogy Netanjahu visszatért Washingtonból, több mobil otthonokból álló illegális telepet is felszámoltak. (Netanjahu kitart viszont amellett, hogy a törvényesen létesített telepek természetes növekedését engedélyezni kell.) Izraeli bennfentesek máris tudni vélik, hogy Izrael ennek ellenére sem számíthat Washington támogatására az iráni kérdés megoldásában.

Olvasson tovább: