Csecsenföldön jelenleg nagyjából csend van, nincsenek harcok. Ha az Oroszországi Föderáció vele szomszédos kaukázusi köztársaságaiban, Dagesztánban és Ingusföldön ma is (sőt, csak ma igazán!) viszonylag gyakoriak a helyi oroszbarát politikai és vallási vezetők elleni merényletek, a szövetségi hatóságok és a „lázadók” közötti fegyveres csetepaték, Groznijban, a csecsen fővárosban Ramzan Kadirov elnök vaskézzel biztosítja a nyugalmat. S noha nem egyszer jelentette ki, hogy Csecsenföldet kizárólag Oroszország részeként képzeli el, alaposan tévedtek azok a külföldi kommentátorok, akik őt a Putyin-rendszer bábjának nevezték.
Ramzan Kadirov atyjával, Csecsenföld főimámjával, Ahmaddal együtt Dzsohar Dudajev seregében harcolt a kilencvenes évek első felében, az első csecsen háborúban az orosz szövetségi csapatok ellen. Amikorra azonban a Samil Baszajev vezette csecsen felkelők 1999-ben betörtek Dagesztánba, amire válaszul kirobbant Csecsenföldön a második háború, a Kadirov-klán átállt Moszkvához. Az autonóm köztársaság feje az idősebb Kadirov lett. Az imám-elnököt azonban 2004-ben honfitársai pokolgéppel felrobbantották. Ezt követően választották Ramzant az Oroszországi Föderáció részét képező Csecsenföld kormányfőjévé, majd valamivel később elnökévé.
Azóta Moszkva anyagi segítségével a két háborúban rommá lőtt Groznijt többé-kevésbé helyreállították. Szövetségi forrásokból ismét fizetni kezdték a különféle szociális segélyeket, lisztet és cukrot osztottak a legszegényebb családoknak, kevesebb lett az utakon az ellenőrző pont. Ezért a „jólétért” és stabilitásért azonban a csecsenek nem csekély árat fizetnek. „Ramzan Kadirov kampányt folytat az iszlám értékek és a hagyományos szokások megszilárdításáért. Bírálói szerint olyan diktatórikus rendszert vezet be, amelyben nem érvényesülnek az orosz törvények…A jelek szerint a Kreml kész szabad kezet adni Kadirovnak, amíg az megakadályozza az erőszak újabb fellángolását…” – írta nemrégiben az International Herald Tribune, idézve egy független orosz politológust, Sztanyiszlav Belkovszkijt, aki szerint Kadirov abszolút rendszerében Csecsenföldön semmiféle törvény sem érvényesül, kivéve az ő törvényeit. Az amerikai lap által említett iszlám értékek közé sorolható például a többnejűség, amelynek bevezetését a csecsen elnök újabban szorgalmazza. Ez természetesen nem csak az orosz törvényekbe ütközik: a többnejűséget a világi iszlám államok is tiltják. Néhány hete Kadirov helyeslően nyilatkozott arról, hogy tavaly novemberben rokonaik megöltek hét csecsen asszonyt, akik úgymond, beszennyezték családjuk becsületét.
Emberi jogi aktivisták ugyanakkor beszámolnak arról, hogy Kadirov terrorlegényei ott folytatják, ahol a szövetségi (vagyis az orosz) csapatok abbahagyták: embereket hurcolnak el, kínoznak meg, gyilkolnak le. Az áldozatok általában nem annyira politikai, mint inkább személyes ellenfelek, „árulók”, a jelenlegi grozniji elittel szembenálló tejpek (nemzetségek, klánok) tagjai. Kadirovot és jól szervezett titkosszolgálatát ebben a vérbosszúsorozatban az sem zavarja, ha a célszemélyek Csecsenföldtől távol, esetleg éppenséggel külföldön tartózkodnak. Előbb az orosz fővárosban megölték a csecsen nemzetiségű Movaldi Bajszarovot, a Szövetségi Biztonsági Szolgálat alezredesét, majd tavaly szeptemberben ugyancsak az orosz fővárosban lelőtték Oroszország Hősét, Ruszlan Jamadajevet, az állami duma volt képviselőjét. A merénylet mögött alighanem Gilani Sepijev, Groznij korábbi alpolgármestere állt, (akit egyébként az idei év elején ugyancsak megöltek egy merényletben). 2009 januárjában Bécsben végeztek Umar Iszrailovval, Kadirov korábbi testőrével, aki 2005 után politikai menedékjogot kért és kapott Ausztriában. A merénylet elkövetésével alaposan gyanúsítható csecsen Turpal Alit Lengyelországban vették őrizetbe és kiadták Ausztriának. Ám még el sem ült ez utóbbi, ugyancsak nyilvánvalóan „megrendelt” gyilkosság ütötte zaj, amikor az idén március 28-án Dubaiban, háza mélygarázsában (állítólag egy aranyozott Makarov pisztollyal) lelőttek egy másik emigránst, a tavaly Moszkvában meggyilkolt Ruszlan Jamadajev testvérét, Szulim Jamadajev (képünkön balra) alezredest, aki tavalyig az orosz hadsereg kötelékébe tartozó, csecsen harcosokból álló Vosztok zászlóalj parancsnoka volt.
Az Emirátusok rendőrsége a merénylet elkövetésével két csecsent, egy tádzsikot és egy kazahot gyanúsít, akiket a Ramzan Kadirovhoz közelálló Adam Delimhanov, az orosz állami duma képviselője, a jelenlegi csecsen kormány miniszterelnök-helyettese bérelt fel. Mi lehetett e merénylet motívuma? Maga Ramzan Kadirov úgy nyilatkozott, hogy a közelmúltban tudomására jutott értesülések szerint Szulim Jamadajev (aki egyébként, akárcsak ő maga, az első csecsen háborúban az oroszok ellen, a másodikban pedig oldalukon harcolt), állt atyja, Ahmad Kadirov 2004. évi meggyilkolása mögött, majd egy alkalommal Gudermesz városában őt magát is megpróbálta megölni. Ezzel a kör bezárulni látszik: a dubai merényletet is – a jelek szerint – a csecsen hagyományoktól a legkevésbé sem idegen vérbosszú motiválta.
Moszkva számára aligha lehet mindez kellemes, hiszen amit Kadirovék művelnek, az az őket elvben felügyelő oroszországi kormányzatot is kompromittálja. Arról nem szólva, hogy a merénylők nem akárkiket öltek meg, hanem két olyan személyt, akik a nehezen kiérdemelhető Oroszország Hőse címet viselték. A Kreml mégis hallgat. Ez az ára annak, hogy ne kelljen több hadosztályt állomásoztatnia Csecsenföldön, hogy a Nyugat ne olvassa nap nap után fejére az emberi jogok ottani megsértését. És különben is, Kadirov egyben-másban még a rend fenntartásán kívül is tesz szolgálatokat Moszkvának. Például azzal, hogy olyan állításokkal áll elő, miszerint a Moszkva első számú közellenségének számító, Angliában élő Borisz Berezovszkij keze van nemcsak Szulim Jamadajev, de még az orosz hadsereg csecsenföldi kegyetlenkedéseit leleplező újságírónő, Anna Politkovszkaja nagy port felvert meggyilkolásában is.
És Kadirov, aki tisztában van Csecsenföld geopolitikai és gazdasági lehetőségeivel, úgy tűnik, valóban nem törekszik formai, százszázalékos szuverenitásra Oroszországtól, ami követendő például szolgálhat a többi kaukázusi muzulmán autonómiának. A Kremlnek ez is nagyon fontos. A grozniji vezető ugyanakkor tudja, hogy mihelyt Moszkva formailag is befejezettnek nyilvánítja az 1999-ben kezdődött második csecsen háborút, és megszünteti a rendkívüli állapotot (amire rövidesen sor kerülhet), Csecsenföld elnökeként az eddigieknél is szabadabb kezet kap arra, hogy e sajátos szimbiózisban, jóformán minden megkötöttség nélkül azt tegyen szülőföldjén, amit csak akar.
2009. 04. 17. (XIII/16)
