Amikor karácsony napján Bruce Jeffrey Pardo betért egyik kedvenc helyére, a Los Angeles-i Montrose kávézóba, szokásos feketéje és sajttortája elfogyasztása után még kedélyesen búcsúzkodott a vendéglőstől, a mielőbbi viszontlátást emlegetve.
Pardo ismerősei és barátai megdöbbentek a hírek hallatán. Néhányan rendkívül intelligensnek és anyagilag nagyvonalúnak tartották a későbbi ámokfutót, de akadt olyan is, aki szerint felelőtlen „nagy gyerek volt, aki szerette a kis játékszereit”. Szerette a nálánál fiatalabb nőket, időnként egyszerre többel is randevúzgatott. Ám közel négy évvel ezelőtt Pardo találkozott a többgyermekes Sylvia Orzával, akit később feleségül is vett.
Pardo szerette a sportautókat, és minden vasárnap misére járt, Sylvia gyors gondolkodású volt, és kacagásával mindenkit „megfertőzött”. A párosítás még a lakhatás szempontjából is ideálisnak tűnt: Pardo egy alig berendezett házban lakott, míg Sylviának három gyermeke és kellő mennyiségű bútora is volt. Sylvia legkisebb, óvodás korú gyermekével költözött be a komoly jelzáloggal terhelt, meglehetősen rossz állapotban lévő házba.
A házasság azonban két év után megromlott, amikor is Sylvia legnagyobb megdöbbenésére kiderült, hogy Pardónak egy korábbi kapcsolatából van egy tolószékhez kötött agysérült gyermeke, akiről ugyan nem gondoskodik, de évek óta adókedvezményt vesz igénybe utána.
A fiúra 13 hónapos korában Pardo vigyázott. A gyermek egy nyitott ajtón keresztül kimászott a házból, és beleesett a medencébe. A baleset után sikerült ugyan újraéleszteni, de a fiú súlyos agykárosodást szenvedett, és kiderült: egész életére tolószékhez lesz kötve. Alig fél évvel később Pardo kapcsolata felbomlott a fiú anyjával. Bár a férfi a baleset utáni első héten el sem távozott fia kórházi ágya mellől, a kapcsolat felbomlása és az anyagi egyezség kialkudása után már nem látogatta többet, és az igen magasra rúgó orvosi költségekhez sem akart hozzájárulni.
Amikor a sztori napvilágra kerülése után Sylvia beadta a válópert, hosszas anyagi pereskedés indult, majd júliusban a bíró elrendelte, hogy Bruce Pardo fizessen feleségének havi több mint háromezer dollár tartásdíjat. Egy hónappal később azonban a férfit munkahelyéről elbocsátották, végkielégítést nem kapott, és a munkanélküli-segélyt is megtagadták tőle. Háza rossz állapota miatt albérlőket sem talált. Pardo azt mondta a bírónak, nemhogy a feleségét nem tudja támogatni, de a saját költségeit sem tudja fedezni, és arra kérte a bírót, rendelje el, hogy Sylvia fizessen neki. A vérengzés előtti héten azonban úgy tűnt, sikerült egyezségre jutniuk: Sylviának 10 ezer dollár és kedvenc kutyája jutott.
Scott Nord, Sylvia válóperes ügyvédje szerint az asszony sosem említette, hogy félt volna Pardótól. „Láttam már ennél tízszerte rosszabb eseteket is, ez viszont nagyon is rutinszerű válásnak tűnt.” Az ügyvéd elmondása szerint a vérengzés előtti délutánon beszélt utoljára Sylviával, amikor is a nő panaszkodott, hogy exférje még nem fizetett. Mindemellett Nord szerint „Pardo olyan normálisnak tűnt. Erre most kiderült, hogy ő volt a legbetegebb ember, akivel valaha is dolgom volt”.
Pardo, aki már szeptemberben megvásárolta a mikulásruhát (amelyből extra nagy méretet kért, hogy alatta „minél jobban ki tudja tömni”), Sylvia mellett a hölgy szüleivel, nővérével és annak fiával, valamint két bátyjával és azok feleségeivel is végzett, majd a házat rájuk gyújtotta, később pedig öngyilkos lett.
2008. 12. 31. (XIII/1)
