Kereső toggle

A harc ideje

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A legújabb közel-keleti válság kimenetele egyértelműen Izrael és a Hamasz kitartásán múlik majd. Egyelőre mindkét fél jelezte: a végsőkig kitart. Csak éppen mindkettőnek más a vég.

Ehud Barak védelmi miniszter közölte, hogy a támadás addig folytatódik és olyan mértékben, ameddig az szükséges, ha a Hamasz rakétatámadásait be nem szünteti. Iszmail Hanije, a Hamasz-adminisztráció gázai vezetője pedig azt nyilatkozta, hogy a Hamasz az utolsó szál emberig kitart, és sosem adja meg magát.
Az ENSZ Biztonsági Tanácsa egyhangú nyilatkozatban szólította fel a harcban álló feleket, hogy szüntessék be az erőszakos cselekményeket. Izrael nyissa meg a határt, hogy a segélyszállítmányok eljussanak az övezet szükséget szenvedő lakosságához. A nyilatkozat új tűzszünetre hívta fel a feleket. Ezzel a legfontosabb ENSZ-testület egy kalap alá vette a támadót és áldozatát. Pedig nem minden erőszak jogszerűtlen.

A nyáron kötött hallgatólagos megállapodást a Hamasz nemcsak, hogy nem kívánta meghosszabbítani, de ágyú- és rakétatűzzel árasztotta el a dél-izraeli településeket. Ez sem tartotta vissza az arab államokat, Amr Muszát, az Arab Liga főtitkárát és a Hamaszt, hogy a zsidó államot agresszióval és tömegmészárlással vádolják meg. Pedig a jogellenes agressziót nem Izrael, hanem a Hamasz követte el, amikor a nemzetközi közösség által érvényesnek tekintett határvonalon át békés izraeli településeket lőtt, és ezzel súlyosan megsértette a nemzetközi jogot. Tekintettel arra, hogy az iszlám dzsihádista szervezet szándékosan polgári célpontokat bombázott, ezzel háborús bűncselekményt is elkövetett. Ez a folytatólagosan elkövetett orvtámadás jogosította fel Izraelt, hogy jogszerűen erőszakot alkalmazzon, nemcsak a nemzetközi szokásjog alapján, de az ENSZ Alapokmány 51. paragrafusa szerint is. A zsidó állam joga nemcsak addig terjed ki, hogy elérje: a Hamasz szüntesse be a polgári létesítmények ágyúzását és rakétázását. Arra is, hogy lehetetlenné tegye, hogy a Hamasz a jövőben hasonló jogsértést és háborús bűncselekményt követhessen el. A jogos önvédelem így nem merül ki abban, hogy Izrael a Hamasz katonai létesítményeit bombázza és megsemmisíti, de – amennyiben a cél eléréséhez szükséges – Izrael szárazföldi egységeket is bevethet. A nemzetközi jog ugyanis a védekező oldalán áll.

Mivel a Hamasz élő pajzsként használja a civil lakosságot, ezért elkerülhetetlen volt, hogy az izraeli támadásban polgári lakosok is áldozatul essenek. Ennek ellenére a mészárlás vádja teljességgel megalapozatlan. Hiszen Izrael – szemben a Hamasszal – legitim katonai célpontokat támadott. Arról már nem tehet, hogy a Hamasz katonai létesítményeit, kilövőállásokat, lőszerraktárakat, földalatti rakétatározókat szándékosan polgári intézményeiben helyezte el. (Annak ellenére, hogy a nemzetközi hadijog határozottan már ezt is háborús bűncselekményként tiltja.) Így kikerülhetetlenné vált, hogy a légicsapásoknak polgári áldozatai is legyenek. (Összesen – lapzártánkig – a támadásoknak több mint 320 halottja volt, ám ebből mintegy 50 volt a polgári lakosok száma.) A média ártatlan palesztin áldozatokról beszél, az izraeli vezetés is hangoztatja, hogy nem az övezet lakosságával, hanem a Hamasszal háborúzik. Mindemellett ne felejtsük el: a Hamasz a választásokon került hatalomra, demokratikus népi megbízatással. A Hamasz elsősorban az Izraellel szembeni kérlelhetetlenül ellenséges álláspontja miatt juthatott hatalomra.

A BT felhívása a tűzszünet felújítására nem visz közelebb a konfliktus feloldásához. A korábbi fegyvernyugvást a Hamasz nem arra használta fel, hogy a politikai megoldás lehetőségeit keresse. Éppen ellenkezőleg. Hadserege kiépítése mellett fegyverarzenálját is felfejlesztette. Megduplázta rakétái számát, és a hatótávolságukat is megkétszerezte. A repertoár nemcsak az övezetben gyártott Kasszám rakétákból, de az egyiptomi alagutakon át csempészett iráni Grád típusú katyusákból, valamint más modern légelhárító rakétákból és harci eszközökből is áll. Semmi sem indokolja egy újabb tűzszünet kikényszerítését, mert az nem hozza közelebb a megoldást.

A Hamasz egyébként sem hajlandó a tárgyalásokra Izraellel. A zsidó államnak pedig nincs értelme politikai megbeszéléséket folytatni az agresszív, rasszista és nyíltan antiszemita szervezettel, amelynek fő célja az etnikai tisztogatás és Izrael elpusztítása. Az ember a halálos ellenségével különben sem kezd tárgyalásokat. George W. Bush sem ült le Oszama Bin Ladennel tárgyalásra, és hasonló kezdeményezés sem érkezett az Al-Kaidától a washingtoni Fehér Ház címére.

Mahmúd Abbász, a Palesztin Hatóság elnökének megbízatása január 9-én jár le. Az elnök azonban nem írta ki a választásokat, mert – jogosan – attól tartott: veszített volna Iszmail Hanijével, a Hamasz vezérével szemben. Úgy tűnik azonban, hogy a Hamasz sem egységes. Khaled Masaal és Hanije között is vita van. A Damaszkuszban élő vezetés nem értett egyet a mostani konfliktus kirobbantásával. Ez abból is látszik, hogy a Hezbollah eddig nem nyitott és láthatóan nem is kíván északon újabb frontot nyitni.

Masaal arra számított, hogy Izrael kiegyezik Mahmúd Abbásszal, és az izraeli kivonulást követően a Hamasz a Nyugati-parton is puccsal duplázhat. Hanije azonban a kezdeményezést nem akarta kiengedni a kezéből. Korábban arrogáns módon azt hitte, hogy megleckéztetheti a zsidó államot: folyamatosan lövette az izraeli településeket anélkül, hogy Jeruzsálem válaszolt volna. Katonai létesítményeit polgári intézményekben helyezte el. Azt hitte, Izrael nem meri bombázni emiatt. Tévedett. Hanijének ma egyetlen tartaléka maradt: a média. A korábbi arrogáns győztesből egyszerre szánni való és egyben szánalmas áldozat lett. Most már csak abban reménykedhet, hogy a média a polgári áldozatok képeivel fokozza majd a nemzetközi közösség nyomását Izraelre.

A nemzetközi közösség egyelőre még a Hamaszt vádolja a konfliktus kirobbantásával, és hangsúlyozza Izrael jogát a védelemre. Ez utóbbit csak az arab országok vonják kétségbe. A kórusban azonban már megjelent Izraellel szemben a túlzott katonai fellépés képtelen vádja is, jóllehet Izrael a Gázai övezetben részben a Nyugat helyett is harcol.

 

Olvasson tovább: