Kereső toggle

Új játszmák a Kremlben

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az orosz alkotmánymódosítás miatt számos szakértő és az ellenzék is arra
következtetett, hogy Dmitrij Medvegyev hamarosan önként lemond az elnökségről,
hogy bebiztosítsa Vlagyimir Putyin visszatértét – akár újabb 12 évre. A
valóságban azonban nem minden ilyen egyszerű és egyértelmű.

A Putyin és a Medvegyev vezette csoportok között hatalmi harc folyik. Egyre
több bizonyítékot lehet látni arra, hogy Dmitrij Medvegyev egy önálló,
ambiciózus politikus, és önként nem fogja ráruházni a hatalmat senkire, egy
önkéntes lemondás pedig pont ezt az önálló politikus-képét rombolná le.

Másrészt, Dmitrij Medvegyev mint elnök osztozik a hatalmon a Jegyinaja Rosszija
(Egységes Oroszország, JeR) párttal, amelyik abszolút többséget képvisel a
dumában, és gyakorlatilag a „hatalom pártja”. Medvegyev egy további javaslata
erősítené a szerepét a felsőházban is. A javaslat lényege, hogy a felsőházba a
régiók igazgatásába megválasztott politikusok kerüljenek be, akik szintén a
Jegyinaja Rosszija zászlaja alatt dolgoznak. Ilyen forgatókönyv alapján a
Föderációs Tanács is a „hatalom pártjának” az eszközévé válna. Ugyanakkor a párt
vezetőjeként Vlagyimir Putyin szerepel, tehát a JeR erősödése Putyin helyzetének
erősödését is jelenti.

Az Argumenti Negyeli elemző újság szerint „igen kétségesnek látszik az, hogy
Putyin hamarosan visszatérjen az elnöki székbe. Minek is térne vissza, hiszen ha
Dmitrij Medvegyev marad a következő ciklusban is, ez az egész világnak az orosz
demokrácia bizonyítékául fog szolgálni. Putyin elnök pedig nemhogy
visszaigyekezne a Kremlbe, hanem le is mondhatna miniszterelnöki tisztségéről a
pártkarrier javára. Ellenkező esetben már most bevezetne néhány válságellenes
intézkedést.”

Vlagyimir Putyin azonban nem mondott le miniszterelnöki tisztségéről, és nem
állt át a pártkarrierre, annak ellenére, hogy az utóbbi napokban erre lett volna
egy jó lehetőség. November 20-án Moszkvában a JeR X. kongresszusát tartották,
ami az elmúlt hónap szintén fontos politikai eseményét jelentette. A várakozások
azt sugallták, hogy Putyin, aki formálisan nem a párt tagja, de ugyanakkor a
vezetőjeként tartják számon, hivatalosan is belép a párt soraiba. Ez nem történt
meg, viszont Putyin először mondott saját beszédet a kongresszuson. Egy sor
ígéretet tett az ország helyzetének stabilizálására a pénzügyi válság miatt.
Hozzátette, hogy a „Jegyinaja Rosszijának nem sikerül elbújni az állam széles
háta mögött”, valamint a párt politikai kilátásai „arányosan függenek össze
azzal, hogyan oldja meg a jelenlegi problémákat”. Így a miniszterelnök
pártkarrierének a mivolta kérdéses marad.

Egyes feltételezések szerint Medvegyev elnök valóban komolyan szándékozik
fellépni a korrupció ellen. Ez pedig azt jelentené, hogy a JeR számos tagja is
áldozatul esne a harcnak, mivel a párt fő alkotóerejét a hivatalnokok,
képviselők és egyéb politikusok adják. Nincs kizárva egy nagymértékű
párttisztítás sem. Amennyiben ez így lesz, Putyinnak nem éri meg túl szorosra
összefonni a saját nevét a pártéval.

Azok a hírek sem válnak be egyelőre, amelyek Putyinnak egy
„válság-miniszterelnökre” való lecserélését hirdették. Egy ilyen
miniszterelnöknek magára kellene vállalnia egy sor népszerűtlen intézkedést,
amikor a válság igazán fenyegetővé válik. Putyin népszerűsége mint nemzeti
vezetőé nem sérülhet. Ez teljesen logikus, azonban a „válság-miniszterelnök”
szerepében még mindig maga Putyin lép fel. Gyakorlatilag egyelőre magára
vállalja a válság következményeinek felelősségét. A kongresszuson ígéretet tett
a kisvállalkozások, valamint a lakásvásárlók adójának csökkentésére. Garantálta
a munkanélküli segély növelését és a nyugdíjak értékének a létminimum szintjéig
való emelését. „Mindent megteszünk annak érdekében, hogy garantáljuk a lakossági
bankbetéteket, biztosítsuk azok érdekét, akik ingatlanépítésbe fektették a
pénzüket, hogy ne forduljon elő több 1991-hez és 1999-hez hasonló pénzügyi
sokk.”

Ugyanakkor a párt és állam közötti összefonódás folytatódik Oroszországban. A
centrista JeR kongresszusán kívül a jobboldali politikusok Pravoje Gyelo (Jobb
ügy) néven egységbe tömörültek, ami a Szojuz Pravyh Szil (Jobboldali Erők
Szövetsége) pártot váltja fel. Ezt a rendezvényt, ami a jobboldaliak új
politikai szervezetének létrejöttét jelentette, közvetítették a fő orosz
tévécsatornák, amiből pedig arra következtettek az elemzők, hogy mind e mögött a
Kreml állhat.

Ezzel párhuzamosan zajlik a Levij Front (Bal Front) létrehozása is. Figyelembe
véve a kibontakozó pénzügyi válságot, a mozgalomnak vannak perspektívái. Tény,
hogy az életszínvonal csökkenése a tömegek balra tolódását okozza. Amennyiben
minden ígéret ellenére jelentős jövedelemcsökkenés következne be, a hatalom
megpróbálja elérni, hogy a Bal Front is az ellenőrzése alá kerüljön.

Egészében véve, a párt és állam közötti összefonódást pont a gazdasági válság
okozhatja. A hatalom egy biztosabb állami és politikai struktúrát szándékozik
kiépíteni annak érdekében, hogy Oroszország ezt a krízist forradalmak és
államcsínyek nélkül élje meg.

Olvasson tovább: