Zavargások Akkóban

Izraelben már hetek óta tartanak a nagy ünnepek. Ezek közül is a zsidó naptár legszentebb ünnepe, a jom kippur, vagyis az engesztelés napja, amire már jó egy hónappal hamarabb elkezdődik a felkészülés. Az esemény jelentőségét bizonyítja, hogy ez az egyetlen nap az egész évben, amikor mindenki betartja a vallási tilalmakat. Egyedülálló élmény látni, hogy egyetlen személygépkocsi, se busz, se taxi nem jár az utakon, mindenki, még az egyébként nem vallásos zsidók is lemondanak az autóhasználatról, egész nap se televízió, se rádióadás nincsen, a lakosság nagy része huszonöt órás böjtöt tart, az emberek bocsánatot kérő üzeneteket küldenek egymásnak, zsinagógába mennek, az idejüket imádkozással töltik, vagy egyszerűen csak sétálgatnak az utcán. Jom kippurkor még a más ünnepeken külön állami engedéllyel nyitva tartó boltok is bezárnak. Bár ezek a szabályok nem vonatkoznak az arab lakosságra, mégis mindenki elvárja tőlük, hogy tiszteletben tartsák, és ne zavarják az imádkozó, ünnepüket tartó zsidókat.
A legújabb utcai zavargásokat kiváltó – végül hétfőn gyorshajtásért letartóztatott – arab sofőr azonban provokatív módon hangos zenét hallgatva hajtott be az ünnepét tartó zsidó lakosság közé. Ezzel a tettével figyelmen kívül hagyta a szokásos viselkedési elveket, ezért néhány, az ünnep megsértése miatt feldühödött zsidó kővel dobálta meg a járművet, melynek utasai enyhe sérülésekkel kórházba kerültek. Estére azonban már olyan hírek terjengtek az arab szomszédság körében, hogy az összecsapás során a zsidók két arabot is megöltek. Az alaptalan vádak odáig fajultak, hogy végül a mecset hangosbemondója szólította harcba híveit, míg a több száz, jórészt fiatalokból álló, álarcot viselő, feldühödött tömeg meg nem indult, hogy a közeli zsidó boltok ablakainak betörésével, és legalább száz autó megrongálásával elégtételt vegyen a vélt sérelmen.
Az este beálltával – az ünnep végén – aztán a zsidók sem hagyhatták annyiban a helyzetet, ők is az utcákra vonultak, folytatva az értelmetlen gyújtogatást és kődobálást. Végül a zavargások alatt könnyebb sérülést szenvedett hat embert a közeli Nahariya kórházba kellett szállítani, köztük egy negyven- és egy húszéves férfit, akit lovak tapostak el, illetve, akit a fején talált el egy nagyobb méretű kődarab. Ezt követően öt estén át mindig újrakezdődtek a harcok. Napokig úgy tűnt, hogy a rendőrség nem tud úrrá lenni a zavargók erőszakos akcióin. Ráadásul mindkét oldalról szélsőséges politikusok további olajat öntöttek a tűzre, amikor újabb kristályéjszakáról, vagy az arabok elleni, zsidók által szított pogromokról szóltak. A rend­őrségnek csak fokozatosan sikerült erősítést szereznie az izraeli hadsereg határőrségétől. A felek megnyugtatására a miniszterelnök-jelölt, Cipi Livni és a köztársasági elnök, Simon Perez is Akkóba látogatott.
Hétfőig több mint hatvan letartóztatásra került sor. Szerencsére az erő­szakhullám nem terjedt tovább az olyan többi kevert etnikumú városra, mint Haifa, Jaffa, Názáret vagy Lod. Az akkói zavargások azonban nem tekinthetők csak egy egyszeri, elszigetelt problémának. Habár a harcok most enyhülni látszanak, az elmúlt hét eseményei mégis utolsó vészjelzőként szolgálhatnak az izraeli kormány számára. Az arab–izraeli feszültségek ugyanis a felszín alatt nemcsak Akkóban, de az egész országban már jó ideje feltörni látszanak. Ez a legutóbbi konfliktus még úgy tűnik, komolyabb következmények nélkül lezárulhat, de ez csak egy figyelmeztető példa volt arra, hogy milyen jelentéktelen nézeteltérés is képes beindítani az erőszakhullámot az élet körülményeivel elégedetlen arabok, és a honfitársaikkal szemben bizalmatlan zsidók között.