Kereső toggle

Célegyenesben

Obama a demokrata nagygyűléstől várja a lendületet

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Barack Obama megnevezte alelnökjelöltjét, azonban még nem tudni, hogy adelaware-i Joe Biden szenátor tapasztalata vajon ellensúlyozza-e majd Obama
hiányosságait, vagy inkább csak jobban kiemeli azokat. A demokrata konvención
lapzártánk után mond beszédet Obama, akitől azt várják, hogy a hangzatos
szlogenek helyett konkrétumokról fog szólni a jelöltséget elfogadó beszédében.

A 65 éves Biden már közel három és fél évtizede tevékenykedik a szenátusban,
régebb óta, mint maga John McCain, akivel egyébként baráti viszonyban van. A
szenátus külkapcsolatokért felelős bizottságának elnökeként minden bizonnyal
megfelelő tapasztalatra tett szert ahhoz, hogy Obama „bölcs tanácsadójaként”
lépjen fel, hírhedt konfrontáló és szókimondó stílusa pedig elegendő
harciasságot hoz majd a fekete elnökjelölt kampányába. Obama maga is elégedetten
fejezte ki: „Ilyen harcost szeretnék az oldalamon.”

Erre valószínűleg szükség is lesz, hiszen a republikánusok máris támadásba
lendültek: emlékeztették a médiát és a közvéleményt arra, hogy amikor még Biden
maga is indult az elnökjelöltségért, meglehetősen harsányan kritizálta Obama
tapasztalatlanságát. Biden ugyanis nyilvánosság előtt jelentette ki, hogy
„tragikus hiba” lenne olyasvalakit választani, aki a nemzetbiztonság terén nem
rendelkezik kellő ismeretekkel, hozzátéve: az elnökség nem az a fajta munka,
amihez a tapasztalatot menet közben kell megszerezni.

Úgy tűnik, ezzel magát Obamát is sikerült meggyőznie: az elemzők szerint ugyanis
az orosz–grúz konfliktus ráébreszthette az illinois-i szenátort saját
hiányosságaira, és Biden személyében demonstrálni kívánja, hogy az ország
biztonságban lesz az ő elnöksége alatt is. A választás egyben rávilágít Obama
bizonytalanságára is: valószínűleg úgy érezte, egy harcedzett veterán nélkül nem
lesz képes felülkerekedni McCainen, jóllehet ezzel ellentmondásba kerül korábbi
ígéretével, miszerint a „washingtoni politika” helyett új vezetést akar.

A szakértők úgy vélik, Obama a fehér munkások szavazatait is meg akarja nyerni
Biden jelölésével, különösen az iparosodott Közép-Nyugaton. Bident ugyanis olyan
„veszekedős munkásosztálybeli kölyökként” mutatta be, aki éppúgy otthon érzi
magát a Capitol Hillen, mint a munkásnegyedben. A delaware-i szenátor egyébként
ír katolikus munkáscsaládból származik, aki a magánéletében is megjárta a hadak
útját. Gyermekkorában dadogása miatt szenvedett, 1972-ben pedig feleségét és
kislányát vesztette el egy autóbalesetben. A szegénység sem ismeretlen fogalom
számára.

Katolikus iskolába járt, és rövid időre még a pappá szentelésen is gondolkodott,
személyes tragédiái is még jobban vallása felé fordították. 1988-ban például,
amikor egy súlyos agyműtéten esett át, a fáma szerint megkérdezte orvosait, hogy
rózsafüzérét beteheti-e a párnája alá. 2005-ben pedig kijelentette: a
legközelebbi republikánusnak, aki azt állítja róla, hogy nem elég vallásos,
lenyomja a torkán a rózsafüzérét.

David Gibson katolikus újságíró és könyvíró szerint azonban egy katolikus jelölt
egyben mindig ellentmondásokat is hoz magával. Bidennél is felmerül az a
probléma, ami az előző elnökválasztáson John Kerrynél: az abortusszal
kapcsolatos álláspontja nem egyezik egyháza hivatalos állásfoglalásával.
Erőteljesen támogatja ugyanis a hírhedt Roe kontra Wade perben hozott ítéletet,
és „nem rossz ötletnek” tartaná azt, ha alkotmánykiegészítésben garantálnák az
abortuszhoz való jogot. Ugyanakkor ő volt az egyetlen demokrata törvényhozó, aki
a késői abortuszok betiltása mellett szavazott.

Mindezek miatt a jelentősnek mondható katolikus szavazótábor nem reagált éppen
osztatlan örömmel a jelölésre. A szókimondó denveri érsek, Charles Chaput
szerint – Kerryhez hasonlóan – Bidentől is meg kell tagadni az eukarisztiát az
abortusszal kapcsolatos álláspontja miatt. A katolikus Fidelis nevű
érdekszervezet szerint pedig Biden jelölése egyenesen „a katolikus szavazók
arcul csapásával” ér fel. George Weigel, II. János Pál életrajzírója úgy véli:
nem mutathatja be magát „komoly és hiteles katolikusként” egy olyan ember, aki
ilyen mértékben ellentmondásban van egyháza tanításaival.

Douglas Kmiec, a Reagan-kormány egyik munkatársa és Obama katolikus támogatóinak
egyike azonban másképp látja a helyzetet. Szerinte Obama kampánya „végső soron a
katolikus szociális tanításokból indult ki”, például, a munkáscsalá-dok és a
szegények támogatására helyezte a hangsúlyt, és a külpolitikában a békét
hangsúlyozta a háború helyett. Kmiec szerint az abortuszokhoz vezető társadalmi
és gazdasági tényezők kezelése egyébként is hatékonyabbnak tűnő megoldás, mint
az abortusz republikánusok általi kriminalizálása. Ugyanakkor érdekes fejlemény
viszont, hogy a legújabb felmérések szerint a szavazókat most jobban
foglalkoztatja a gazdaság és az energiatermelés kérdése, mint az olyan
klasszikus témák, mint az abortusz.

A katolikusokat egyébként az elmúlt közel 40 évben sokszor a mérleg nyelveként
tartották számon. A közvélemény-kutatások szerint egyébként ez a szavazótábor
most nagyjából egyenlően oszlik el Obama és McCain mögött, de McCain vezet
köreikben az olyan fontos államokban, mint Ohio vagy Florida.

Irak tekintetében Biden 2002-ben a katonai beavatkozás mellett szavazott, később
azonban élesen bírálni kezdte a konfliktust. Részt vett egy olyan béketerv
kidolgozásában, amely Irakot az etnikai határvonalak mentén osztaná fel. Nem
támogatta a 2007-es csapaterősítést, és 2008 nyaráig a katonák nagy részének
kivonását javasolta.

1994-ben támogatott egy fontos bűnözés elleni törvénytervezetet, így sokak
szerint segíthet megcáfolni azt a republikánus érvet, miszerint Obama túl
finoman kezeli a bűnözés kérdését. Az, hogy Biden szenátor jelö-lése vajon
előnyt vagy hátrányt jelent-e Obama számára, egyelőre nem tudni, de egyesek
máris gúnyosan „Obama bin Biden”-ként emlegetik a demokrata kettőst.

Olvasson tovább: