Kereső toggle

Fogolycsere kérdőjelekkel

Az egyik legbrutálisabb terrorista kerül szabadlábra

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az izraeli kormány elsöprő többséggel, 22:3 arányban jóváhagyta a
Hezbollahhal kötendő fogolycsere-egyezményt, annak ellenére, hogy a hírszerzés
vezetői a megnövekedett biztonsági kockázatok miatt elutasították azt. A
megállapodás értelmében a két elrabolt tartalékos katona, Eldad Regev és Ehud
Goldwasser kétévi fogság után hazakerülhet Izraelbe – az örömben annyi az üröm,
hogy a jelentések arra engednek következtetni, hogy a két katona már nincs az
élők sorában.



Gilad Salit

A kormány – a megállapodás szerint – jelentést kap az eltűnt pilóta, Ron Arad
sorsáról is, és visszakerülnek Izraelbe a második libanoni háborúban elesett
zsidó katonák földi maradványai is. Ennek azonban súlyos ára van. Izrael cserébe
elengedi Samir Kuntart, és négy másik „libanoni terroristát”, valamint kiadja
tucatnyi más terrorista holttestét, köztük nyolc Hezbollah-tag földi
maradványait is. Izrael egyben vállalja, hogy információkat szolgáltat a négy,
rejtélyes módon eltűnt iráni diplomata sorsáról Ban Ki Munnak, az ENSZ
főtitkárának. A megállapodás végrehajtását követő egy hónap elteltével Izrael
bebörtönzött palesztinokat enged szabadon. Számuk és névsoruk meghatározása
azonban kizárólagosan a zsidó állam hatáskörébe tartozik. Izrael megismétli és
megerősíti, hogy mindent elkövet annak érdekében, hogy az 1986-ban Libanon
felett lezuhant Ron Arad sorsára végre fény derülhessen, és folytatja
erőfeszítéseit a Hamasz által a Gázai övezetben fogva tartott Gilad Salit
szabadon engedéséért.



Samir Kuntar

A megállapodás hírét vegyesen fogadták nemcsak parlamenti képviselők,
politikusok körében, de általában az izraeli közvéleményben is. Az egyezmény
pozitív üzenete, hogy Izrael a katonáit még fogságba kerülésük esetén sem hagyja
magára, és mindent elkövet annak érdekében, hogy elvesztett szabadságukat
visszanyerjék. Emellett azonban sokan aggodalmuknak adtak kifejezést, hogy
Izrael szabadon engedi azt a Samir Kuntart, aki mára az Izrael-ellenes terror
egyik szimbólumává nőtte ki magát.

A többszörös életfogytiglanra ítélt gyerekgyilkos négy másik terrorista
kíséretében 1979. április 21-én a tengerparti Naharija városában hatolt be Danny
és Smadar Haran, valamint lányaik, a kétéves Yael és a négyéves Einat otthonába.
Kuntar előbb főbe lőtte Dannyt, az apát, aki még élt, amikor a tenger vizébe
fojtotta. A négyéves kislány, Einat koponyáját puskatussal és a parti sziklákkal
verte szét a terrorista. Smadarnak, a gyermekek anyjának sikerült ugyan
elrejtőznie a kétéves kislánnyal, amikor azonban megpróbálta csitítani és a
száját befogta, a kislány megfulladt. Kuntar a tárgyaláson nem tanúsított
megbánást, és jelezte: ha szabadlábra kerül, ott folytatja, ahol abbahagyta,
mindent megtesz Izrael elpusztításáért. Ezt az ígéretét nemrég a Hezbollah
vezetőjének, Hasszán Naszrallahnak írt levelében is megerősítette. Az Abu Abbász
és George Habbas vezette Palesztin Felszabadítási Front 1986-ban az Achille
Lauro óceánjáró elrablásakor Kuntar és más terroristák szabadon bocsátását
követelte. A gyilkos akció során egy idős zsidó utast, Leon Klinhoffert lelőtték
és a tolószékével együtt a tengerbe dobták.



Eldad Regev

A terroristák Egyiptomban kötöttek ki, ahonnan repülővel akartak elmenekülni.
Ronald Reagan elnök parancsára egy amerikai vadászgép Olaszországban leszállásra
kényszerítette a terroristákat, akiket azonban Bettino Craxi szocialista
miniszterelnök az iraki diplomáciai útlevelükre való hivatkozással szabadon
engedett.

A bírálók egy része kifogásolta emellett, hogy Izrael élő terroristákat is
elenged valószínűsíthetően katonák holttestéért. Álláspontjuk szerint élőket
élőkért és holtakat holtakért lenne szabad csak kicserélni. A mostani
megállapodás nem kívánt üzenetet hordozhat, amely veszélyeztetheti az esetleg a
jövőben fogságba kerülő katonák életét. Eldad Regev és Ehud Goldwasser is élt,
amikor elfogták, ám azóta nem adtak életjelet magukról. Juval Steinitz
Likud-képviselő egyenesen katasztrófának tekinti az egyezményt, mondván: addig
nem lett volna szabad megállapodni, ameddig nincsenek szilárd bizonyítékok
arról, hogy a két katona életben van-e. A terroristákat nem ösztönzi semmi a
foglyok életben tartására, ha a halottakért is megkapják, amit kérnek.



Ehud Goldwasser

Ez veszélybe sodorhatja Gilad Salit életét is.

A megállapodás legnagyobb veszélye azonban, hogy – egyiptomi sajtóértesülések
szerint – a Hamasz ezer, izraeli börtönben lévő terroristát kér cserébe Salit
elengedéséért. A legtöbbjük elítélt gyilkos, köztük azok, akik harminc embert
gyilkoltak meg 2002. március 27-én a netanjai Park Hotelben peszach
széderestéjén. Az arab média szerint az elmúlt évek öngyilkos merényleteinek
értelmi szerzői is a listán szerepelnek. Ha sikerül az egyezményt megkötni,
Salit ugyan szabadlábra kerül, ám a cserébe szabaduló tömeggyilkosok miatt
Izrael várhatóan súlyos árat fizet majd.

Mi lett Ron Arad sorsa?

Arad 1986. október 16-án katapultált Libanon felett. Az Alam milicista
csoport fogságába esett, ahonnan késõbb Musztafa Dirani vitte magával, amikor
szakított a baloldali síita csoporttal. Kezdetben érkeztek levelek és fényképek
is a fogságba esett katonáról. (Két éve a libanoni televízió bemutatott egy
felvételt is, amelyen Ron Arad látható. A képek 1988-ban készültek.) Amikor
1994-ben az izraeli hadseregnek sikerült elkapnia Diranit, az azt állította,
hogy Aradot az iráni Forradalmi Gárda rabolta el tõle még 1988-ban. Ez volt az
utolsó alkalom, hogy az izraeli titkosszolgálat pontos információkkal
rendelkezett Arad hollétével kapcsolatban.

Azóta csak bizonytalan információk állnak rendelkezésre. Vannak, akik szerint
ekkor Iránba vitték, mások úgy gondolják, hogy a kilencvenes évek közepéig
Libanonban tartották fogva. A jelenlegi álláspont szerint Arad már több mint egy
évtizede halott, bár erre sincs egyértelmû bizonyíték. Egyes vélemények szerint
1990-ben halt meg, mások úgy vélik, hogy valamikor 1995 és 1997 között. Az sem
egyértelmû, hogy ekkor kinek a fogságában volt a katona. Arad soha nem volt
közvetlenül a Hezbollah fogságában, és amikor a terrorszervezet
fogolycsere-ajánlatot kapott, az egyik alkalommal sem élt a lehetõséggel.

Az izraeli titkosszolgálat szerint mindaddig úgy kell tekinteni, hogy Arad
életben van, amíg ennek az ellenkezõjérõl meg nem gyõ-zõdnek. Ennek ellenére
Ariel Saron volt miniszterelnök 2003-ban nem adott engedélyt arra, hogy újabb
vizsgálat induljon Arad hollétének kiderítésére. Ugyanakkor halottnak sem
nyilvánítható Arad, mivel a hadseregnek nem áll rendelkezésére olyan információ,
amely-bõl ilyen következtetést hivatalosan le lehetne vonni.

Olvasson tovább: