Kereső toggle

Lecsapott a kommandó

Kiszabadult a Ponant luxusjacht a kalózok fogságából

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Kalózok támadtak meg egy francia luxusjachtot április 4-én Szomália
partjainál.

A támadók 32 embert ejtettek túszul. Alig egy héttel a térségben nem ritka
támadást követően a francia hadsereg egy látványos akcióval lecsapott a
kalózokra. Közülük hatot Párizsba szállítottak, hogy ott feleljenek tetteikért.

A Ponant kapitányának még éppen volt ideje arra, hogy vészjelzést adjon le,
mielőtt húsz-harminc, Kalasnyikovokkal felfegyverzett kalóz megszállta a hajót,
és vaktában lövöldözni kezdett. A fegyvereket és a kalózok létszámát látva
Patrick Marchesseau kapitány úgy döntött, hogy nincs értelme ellenállni. A hajó
legénysége megadta magát.

Ekkor még nem volt világos, hogy mi is a támadók célja – a legénység eleinte
arra gondolt, hogy „csak” rablás történt, a kalózokkal ugyanis nehezen
kommunikáltak, csak egy beszélt közülük angolul. Néhány óra elteltével végül
kiderült, hogy nem rablásról, hanem kalózakcióról és váltságdíjról van szó. A
legénység az első éjszakát a fedélzeten, a csillagos ég alatt töltötte. Többen
összeomlottak, és végigsírták az éjszakát, arra gondolva, hogy ez a helyzet egy
örökkévalóságig fog tartani, mivel hasonló esetekben hónapok teltek el a
szabadulásig. Ezt követően sikerült gyorsan megszervezni a hajó életét. A
kapitány közölte a kalózokkal, hogy ha szétválasztják a túszokat – a 32 fogoly
közül hét nő volt –, akkor nem folytatják a váltságdíjról a tárgyalásokat.
Mindeközben a hajót újabb támadások érték, más kalózok részéről. A hajó
cukrászának beszámolója szerint a kalózok két vagy három alkalommal tüzet
nyitottak a Ponant körül köröző újabb kalózbárkákra, amelyek szintén részt
akartak maguknak a váltságdíjból.

Eközben Párizsban teljes gőzzel beindult a diplomáciai és hadi gépezet a túszok
kiszabadítása érdekében. A kapitány által leadott vészjelzés ugyanis a francia
tengerészet Indiai-óceánon állomásozó erőinek főparancsnokához, Gérard Valin
admirálishoz futott be, aki azonnal tájékoztatta Jean-Louis Gorgelint, a francia
hadsereg vezérkari főnökét a történtekről. A vezérkari főnök minden eshetőségre
számítva elrendelte, hogy a Commandant Bouan nevű ágyúnaszád közelítse meg a
jachtot, miközben a francia diplomácia engedélyt kért a szomáliai elnöktől a
beavatkozásra. Abdullahi Juszuf Ahmed elnök beleegyezett, hogy a francia
hadsereg szomáliai felségterületen kommandóakciót hajtson végre.

Az akcióhoz további előkészületekre volt szükség, a Bouan fedélzetén ugyanis nem
tartózkodtak a túszszabadítási akcióra kiképzett különleges erők. Két nappal a
túszejtést követően egy Transall repülőgép szállt fel egy kelet-afrikai
francia támaszpontról, fedélzetén egy különleges egységgel, amelynek tagjai
Socotra szigetéhez közel ejtőernyővel a tengerbe ugrottak. Itt halászta ki őket
az ágyúnaszád. Hétfőn válságtanácskozást tartottak az Elysee palotában.
Környezete szerint Nicolas Sarkozy elnököt, aki minden funkciójában az akció
embere, doppingolták az események. „Hagyják, hogy intézkedjek, ez az én
asztalom”– bátorította a túszok családtagjait. Ezt követően elrendelte, hogy a
francia erők nem eltúlzott erővel, de kellő elszántsággal és határozottsággal
lépjenek fel. Ennek következtében a helyszínre rendelték a tengerészeti
különleges egységek parancsnokát, Marin Gillier admirálist is, aki embereihez
hasonlóan ejtőernyős ugrással érkezett a Bouan fedélzetére. Őt követte a GIGN
nevű különleges erők ezredese, akit egy ejtőernyős ugrást követően szintén a
tengerből halászott ki a térségben tartózkodó, Jean Bart nevű fregatt. A
Madagaszkár és Dzsibuti között hajózó Jeanne d’Arc szintén a szomáliai partokhoz
indult, fedélzetén helikopterekkel és egy kórházzal.

Időközben megérkeztek a francia titkosszolgálat emberei is, akik alig néhány
nappal korábban kiszabadították a szintén Szomáliában túszul ejtett Gwen le
Gouil francia újságírót is. A titkosszolgálat tanácsokkal látta el a
váltságdíjról alkudozó hajótulajdonosokat, akik végül kétmillió euró
váltságdíjat fizettek a túszok elengedéséért. A kalózok ekkor még nem tudták,
hogy valójában már nincs esélyük, mivel a francia hadsereg létszámfölényben
várja őket.

A váltságdíj átadását követően a francia kommandós egységek helikopterekről
csaptak le a dzsipeken távozó kalózokra, akiktől sikerült visszaszerezni a
váltságdíj nagy részét. Bár Nicolas Sarkozy tagadta, hogy a francia erők
megöltek néhány kalózt, szemtanúk szerint legalább hárman meghaltak a támadás
következtében. A hat foglyul ejtett emberrabló a kiszabadított túszok
hazaérkezése után egy nappal érkezett meg Párizsba, azt követően, hogy Szomália
és Franciaország megegyezett: francia bíróságon felelnek tettükért.

Olvasson tovább: