Kereső toggle

Banánhéjak sorozatban

Vereséget szenvedett Sarkozy pártja

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Úgy tűnik, hogy Nicolas Sarkozy megúszta a francia önkormányzati
választásokat, amelyeken a jobboldal jelentősen gyengébben szerepelt, mint
2001-ben. A vártnál azonban mindenképpen jobb eredményt értek el, országos
szinten mindössze 2 százalékkal maradtak le a baloldaltól.

A francia elnök népszerűségi mutatójának folyamatos esését figyelve sokan
arra számítottak, hogy a hétvégi választásokon protesztszavazásra kerül majd sor
– ez volt a szocialista kampány egyik fő eleme –, ez azonban nem történt meg. A
várakozásoknak megfelelően a jobboldal valóban elveszítette a választást, de
közel 45,5 százalékos országos eredménye a baloldal 47 százalékával szemben nem
nevezhető súlyos vereségnek.

Pedig a kampány nemigen akart sikerülni a jobboldalnak, köszönhetően a francia
elnök egyre vészesebb népszerűtlenségének és néhány malőrnek. Nicolas Sarkozy
népszerűségi mutatója ugyanis a tavaly júniusi 63 százalékról 37 százalék
körülire csökkent, megközelítve Francois Miterrand-nak – a közelmúlt
legnépszerűbb elnökének – 31 százalékos mélypontját, de még mindig távol maradva
Jacques Chirac 2006 júliusában mért 16 százalékos „népszerűségétől”. A francia
elnök népszerűtlensége elsősorban nem politikájában, hanem magánéletének – a
médiában gazdagon ismertetett – fordulataiban keresendő.

Valószínűleg az egyre növekvő elutasítottság miatti feszültségnek is betudható,
hogy mindössze két héttel a választás előtt Sarkozy a kamerák előtt
gorombáskodott a párizsi Mezőgazdasági Vásár egyik látogatójával. A férfi
ugyanis elutasította a francia elnök kézfogását („nem akarom bemocskolni a
kezem” megjegyzéssel), amire az elnök nyersen visszaszólt, mondván, hogy „akkor
tűnj el, te nyomorult barom”. Az esetről készült videofelvételt egy nap alatt
több mint egymillió ember nézte meg az interneten. A kedélyeket tovább borzolta
az elnök nagyobbik fiának politikai akciója, amellyel Neuilly sur Sein-ben –
Sarkozy itt volt hosszú ideig polgármester – megfúrta a jobboldal által már
kijelölt polgármester-jelöltet, mivel az Cecília Sarkozy, az elnök korábbi
felesége emberének számított. A jobboldal számára ugyancsak rosszul jött a
finisben Sarkozy kabinetfőnökének, Emmanuelle Mignonnak egy bulvárlapban
megjelent interjúja, amelyben a párt egyházpolitikai irányvonalával ellentétben
azt állította, hogy Franciaországban nincs szektaügy, és a parlament ezzel
foglalkozó bizottságának jelentései teljesen feleslegesek.

Mindez témát és támadási felületet kínált a baloldalnak, amit Segolène Royal
korábbi szocialista elnökjelölt igyekezett is kihasználni. A vallási kérdések
megvitatása során ugyanis Franciaországban (is) nagyon könnyedén hiszterizálódik
a hangulat. A téma tárgyalása éppen ezért nem érdeke a kormánynak, függetlenül
attól, hogy Emmanuelle Mignon megállapítása teljes mértékben megfelelt a
valóságnak. Valószínű, hogy a választási harcok végével a kormány mégis
napirendre tűzi a vallási törvény megváltoztatását, ami nagy változást hozhat a
társadalomban. A vallások és az állam szerepét szabályozó törvény ugyanis még
1905-ből való, és mindössze három vallást (katolikus, protestáns, izraelita)
ismer el, ez pedig egyre inkább tarthatatlan. A Nicolas Sarkozy által vezetett
belügyminisztérium közel két éve olyan jelentést készített, amely egyháznak
ismerné el a Jehova Tanúi felekezetet, ez pedig jelentős elmozdulás a sokak
által „szent tehénnek” nevezett 1905-ös vallási törvényhez képest.

Párizs békét szeretne

A párizsi könyvszalon megnyitása alkalmából, amelynek ebben az évben Izrael
a díszvendége, a Franciaországba érkezett Simon Peresz izraeli elnök az első
külföldi államfő, aki hivatalos látogatáson Párizsban jár Nicolas Sarkozy
tavalyi megválasztása óta.

Simon Peresz meghívása jól jelzi azt a fordulatot, amely az elmúlt évek során
a két ország kapcsolatában bekövetkezett. Nicolas Sarkozy már elnökké választása
előtt kijelentette, hogy „Izrael barátja”, és jelezte, hogy más politikát
képvisel Izraellel kapcsolatosan, mint az akkori államfő, a gaullista, arabpárti
politikát folytató Jacques Chirac. Nem csoda, hogy Izraelben már akkor
államelnöknek kijáró fogadtatás várta, amikor még csak a jobboldali kormánypárt,
az UMP elnöke volt. Megválasztása óta a francia elnök több alkalommal tett olyan
látványos gesztust, amelyet a zsidó állam vezetői nagyra értékeltek. Ilyen
például a francia elnök azon javaslata is, hogy a kisiskolásoknak a szeptemberi
iskolakezdésre meg kell tanulniuk a holokauszt során deportált és meggyilkolt
franciaországi gyermekek egyikének élettörténetét.

Bár Sarkozy ötlete a francia zsidó szervezetek tetszését nem nyerte el, mint az
Simon Peresznek a látogatás előtt a Le Figaro számára adott interjújából
kiderült, Izrael nagyra értékelte. Az interjúban Simon Peresz méltatta
Franciaországnak a zsidóság életében és Izrael megalakulásában játszott pozitív
szerepét. „Izrael hatvanéves történetében Franciaország különösen fontos
szerepet játszott, azért látogatok ide, mert köszönetet szeretnék mondani…
Vannak dolgok, amiket nem szabad elfelejtenünk. Napóleon segítségére sietett a
zsidó népnek annak idején, a megszállás alatt Franciaország sok zsidót
megmentett. Ezt követően Izrael államának megszületésekor Franciaország
meghatározó szerepet játszott, ennek köszönhetően sikerült fegyverekre szert
tennünk, amelyekkel megvédelmezhettük magunkat” – nyilatkozta Peresz.

Izrael biztonságának kérdése központi témája volt a két államfő megbeszélésének,
melyet követően a francia elnök kijelentette: „Franciaország mindig Izrael
oldalán áll, amikor létezése veszélybe kerül”, utalva az Irán által jelentett
fenyegetésre.

A barátságos légkör ellenére a francia elnök nehezményezte Izrael
telepespolitikáját, és sürgette a palesztinokkal a békeszerződést, ami szerinte
a terror legjobb ellenszere lehet.

Olvasson tovább: