Beduin vendéglátás Dubaiban az amerikai elnök tiszteletére
A látogatás két alapvető témája egyértelműen az izraeli–palesztin konfliktus
és az iráni atomfenyegetés volt. Két alapvetően hibás lépés árnyékolta be e
problémák megoldását. Az egyik a párizsi donorkonferencia volt, amely
hétmilliárd dollárt szavazott meg a palesztinoknak anélkül, hogy az „Útiterv”
előfeltételeinek teljesítéséhez kötötte volna annak kifizetését. Ennek már csak
logikus folyománya volt, hogy az annapoliszi konferencia középpontjába nem a
közel-keleti békét, hanem a palesztin állam mielőbbi megteremtését állították.
Ez azt az üzenetet közvetítette a palesztinok felé, hogy nem követelmény a
terror felszámolása, és nincs szükség átlátható és elszámoltatható palesztin
hivatali apparátus kiépítésére. A másik hibás lépés az amerikai hírszerzési
becslés volt, amely tévesen vagy megtévesztően, de elismerte: Teherán ma már nem
törekszik atombombára. Ezek a lépések alapvetően meggyengítették az Egyesült
Államok közel-keleti pozícióit.
Az előjelek sem voltak biztatóak: Libanon hosszú ideje nem képes megválasztani
új elnökét, mert Szíria és Irán a Hezbollah közvetítésével blokkolja a
folyamatokat. Pakisztánban kudarcot vallott az amerikai elképzelés, amely Pervez
Musarraf rendszerét Benazir Bhutto segítségével kívánta átmenteni. Az ellenzék
vezérét megölték, és senki sem lehet biztos abban, hogy az elnök tiszta az
ügyben. Az országban a helyzet egyre anarchikusabb. A központi hatalom képtelen
átfésülni az Afganisztánnal határos területeket, ahol Oszama bin Laden és Ajman
al-Zavahiri is rejtőzik. Lassan, de biztosan erodálódik Musarraf helyzete, és
ezzel az egész afganisztáni küldetés, a terror elleni háború is veszélybe
sodródhat.
Irakban már nagyobb al-Kaida-ellenes front látszott kirajzolódni a szunnita
törzsi vezetőkkel, amikor a törzsi vezetők egy részét a dzsihádista
világszervezet egyszerűen legyilkoltatta. Az Iránról szóló jelentés, amely
szerint 2003-ban lemondott az atom-programról, a gyengeség üzenetét közvetítette
a szunnita arab államok felé. II. Abdullah szaúdi uralkodó az ország
történetében először mekkai zarándoklatra hívta meg az iráni elnököt, Mahmúd
Ahmadinezsádot. Még az öbölmenti államok is, amelyeket Irán korábban
bekebelezéssel fenyegetett, óvatosan nyitottak Teherán irányába. Egyiptom is
közeledett Irán felé, pedig Szadat elnök meggyilkolása óta a viszony
meglehetősen rossz volt a két ország között. Teheránban a gyilkosról,
al-Isztambuli hadnagyról utcát neveztek el. A napokban derült fény egy
szíriai–iráni tervre, amelynek célja Abbász rezsimjének megdöntése és a
Hamasz-kormány fennhatóságának a Nyugati partra való kiterjesztésével az
annapoliszi folyamat megállítása. Abbász ugyanakkor semmit sem tesz az „Útiterv”
előírásainak teljesítésére. Saját szervezetének, a Fatahnak, valamint biztonsági
szolgálatának fő gondja nem a terror elleni harc vagy a reformok, inkább az
Izrael-ellenes merényletek és a korrupció folytatása.
George Bush és Abdullah szaúdi király
2008. 01. 18. (XII/3)
