Kereső toggle

Megbukott az acélférfi

Howard volt az utolsó mohikán az iraki koalícióban

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Meglepő eredménnyel zárultak az ausztrál választások: egy évtized sikerei
után súlyos vereséget szenvedett a George W. Bush által „acélférfinak” titulált,
és a Nyugat egyik legsikeresebb politikusának tartott John Howard
miniszterelnök, akinek még saját választókörzetében sem sikerült győznie.
Utódja, a munkáspárti Kevin Rudd még jobb jövőt ígér. Howard személyében – Tony
Blair, José María Aznar és Silvio Berlusconi után – az utolsó olyan jelentős
nyugati vezető is távozik posztjáról, aki 2003-ban támogatta a Irak ellen
meghirdetett koalíciót.

Howard teljes felelősséget vállalt a koalíció fiaskójáért, de hozzátette:
szerinte az ország legjobb évei még csak most jönnek. A Liberális Párt vezetője
az ország második leghosszabb ideig hatalmon lévő miniszterelnöke volt, aki
egymás után négyszer is – 1996-ban, 1998-ban, 2001-ben és 2004-ben – győzelemre
vitte pártját. George W. Bush egyik legszorosabb szövetségeseként részt vállalt
az iraki háborúban, és Amerikához hasonlóan nem írta alá a kiotói egyezményt
sem.

Az elemzők szerint évtizedek óta nem volt arra példa, hogy a szavazók a
„népharag” különösebb előjelei nélkül menesszenek egy sikeres kormányt. Bár
Howardot több kritika is érte a munkajogi és az ipari kapcsolatokat érintő
szabályozások, valamint a kisebb kamatemelések miatt, a kevés országra jellemző
költségvetési többlet és az alacsony – 4 százalék körüli – munkanélküliségi ráta
nyomós érvnek tűnt a hatalomban maradáshoz. A pozitívumok ellenére azonban a
szavazók – többek szerint – egyszerűen ráuntak Howardra, és valami újra vágytak.


Miközben az elmúlt tizenöt év egyik legsikeresebb nyugati politikusa levonult a
politika színpadáról, rocksztárhoz illő fogadtatásban részesült újdonsült
utódja, az ötvenéves Kevin Rudd. Az általa vezetett Munkáspárt közel húsz év óta
először kerülhet újra a kormányrúdhoz, miután Rudd az ausztrál politikai élet
egyik legsikeresebb kampányát hajtotta végre. A „pedáns” és „tudálékos”
multimilliomosként jellemzett Ruddnak PR-tanácsadók segítségével sikerült magát
egy olyan fiatalos, modern vezetőként eladnia, aki kampányában „új vezetést” és
„új ötleteket” ígért a jövőre nézve. Rudd azokra a kérdésekre összpontosított,
amelyek az ausztrál szavazókat leginkább foglalkoztatják: az oktatásra, az
egészségügyi reformokra vagy például a klímaváltozásra. Érdekes egyébként, hogy
Rudd maga sem nevezi saját pártját baloldalinak, gazdaságpolitikáját is inkább
konzervatívnak tartják, így az előző kormányhoz képest túl sok változást nem
várnak tőle.

Bár Rudd jelezte, hogy országa továbbra is Amerika „sziklaszilárd szövetségese”
marad, hozzátette: megtartja a jogot a független fellépésre.

Ígéretéhez hűen azonnal ratifikálni szeretné a kiotói egyezményt, jóllehet
Ausztrália enélkül is betartotta a károsanyag-kibocsátással kapcsolatos
korlátozásokat. Ám azt is jelezte, hogy egy másodikat csak akkor hajlandó
ratifikálni, ha az Kína és India számára is előírja CO2-kibocsátásuk
korlátozását. Ausztrália egyébként száz éve nem látott súlyos aszállyal küzd,
farmok sivatagosodnak el, és már a kertvárosok vízellátását is korlátozni
kellett. Ezért az utóbbi időben a szavazók számára egyre fontosabbá vált a
klímaváltozás kérdése, aminek súlyát Howard úgy tűnik, későn ismerte fel.

Az egykori pekingi diplomataként szolgáló és mandarin nyelven folyékonyan
beszélő Rudd egyik legfontosabb célja, hogy országa a Kínát leginkább megértő és
ismerő nemzetté váljon. Ezenkívül szívesen fogadná, ha egy referendum keretében
sikerülne elérni, hogy az angol királynő helyébe ausztrál államfőt lehessen
választani.

Egy baloldali katolikus

Kevin Rudd élete igazi sikertörténet: egy queenslandi tejgazdaságban
töltötte gyerekkorát, ám édesapja tragikus, korai halála után anyjával és három
testvérével együtt szó szerint az utcára került. Miután a farmról kilakoltatták
őket, előfordult, hogy az éjszakát az autójukban kellett tölteniük, és csak a
rokonok irgalmára számíthattak e nehéz időkben.



Kevin Rudd

Elmondása szerint Ruddra már ekkor mély benyomást gyakorolt anyja katolikus
hite, és a szegények segítése iránti elkötelezettsége. Ide vezethető vissza,
hogy Rudd a szociális evangélium szószólójaként lépett a színre kampánya során,
hangsúlyozva a „szegények és elnyomottak támogatásának” fontosságát és a
„felebarátokról való megemlékezést”. Vallásos felhangú üzeneteinek hitelességét
azonban némileg rombolta, amikor kiderült, hogy egy New York-i utazása
alkalmával ellátogatott egy sztriptízbárba, ahonnan viselkedése miatt állítólag
ki is dobták, ám elmondása szerint annyira részeg volt, hogy erre nem is
emlékszik. Rudd ugyan az utóbbi években követte olasz származású feleségét az
anglikán egyház padsoraiba, de mint interjúiban bevallotta: „soha nem fordított
hátat Rómának”.

Elmondása szerint a legutóbbi szövetségi választásokon aggasztónak tartotta a
pünkösdi gyülekezetekhez – különösen az Assemblies of God közösségekhez –
erőteljesen kötődő Family First, azaz „Első a család” nevű párt előretörését,
amely a Howard vezette koalíciót támogatta. Szerinte ahogyan a republikánus Bush
elnök szisztematikusan mozgósította az evangéliumi keresztényeket, ugyanúgy
Howard kormányfő is erőteljesen támaszkodott ezekre a felekezetekre. Ezek után
az ausztrál Munkáspárt is célba vette a több mandátum sorsáról is döntő
kertvárosi középosztály körében egyre népszerűbb pünkösdi–karizmatikus
gyülekezetek szavazótáborát is, ám Rudd kihangsúlyozta: nem híve annak a
kereszténységnek, amely az egyén erkölcsi felelősségére és prosperitására
helyezi a hangsúlyt, mert szerinte az evangélium szociális aspektusát és a
felebarát iránti felelősséget ugyanolyan mértékben figyelembe kell venni.

Olvasson tovább: