Kereső toggle

Elnémított forradalom

Burma: a félelem hatalma

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Újra vérbe fojtotta a katonai rezsim a burmai felkelést, de a korábbi
állapotokat aligha lehet már visszaállítani. A lakosság elkeseredésében a néma
tüntetést választotta harcának folytatásául, és a külvilág számára is egyre
sürgetőbb a helyzet rendezése. Ez viszont csak egységes fellépéssel érhető el,
ám az ENSZ minden erőfeszítése ellenére is elsősorban Kínán múlik, hogy
sikerül-e változást elérni a brit gyarmati nevet 1988-ban Mianmarra cserélő
országban.

Az emberek, megelégelve a korrupt és kegyetlen tábornokok uralmát, a
szerzetesek vezetésével több százezrével vonultak az utcára az elmúlt hetekben
Burmában, hogy demokratikus változásokat követeljenek. Tudták, hogy ugyanolyan
véres megtorlásra számíthatnak, mint az 1988-as diákfelkelés idején, a nyomor
azonban már olyan elviselhetetlenné vált a nyári 500 százalékos
üzemanyagár-emelések után, hogy úgy érezték, már nincs mit veszteniük. A
katonaság erőszakos fellépése csak tovább fokozta az emberekben az elmúlt
tizenkilenc év alatt felgyülemlett haragot és frusztráltságot. A fegyvertelen
tüntetők közé lövetés, a szerzetesek ezrével való elhurcolása, a kijárási
tilalom és az éjszakai letartóztatások néma ellenállást hoztak létre. Az emberek
otthonaikban minden este a teljes sötétséggel tiltakoznak az elnyomás ellen. A
hivatalos híradó idején kikapcsolják a tévékészülékeket, és negyedórára
lekapcsolnak minden lámpát.

1988-ban a külvilág egységes hozzáállásának hiánya akadályozta meg a hatékony
fellépést a kegyetlen rendszer ellen. Míg ugyanis a Nyugat szankciókkal akart
nyomást gyakorolni a juntára, addig a szomszédos országok, főképpen a
Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetsége (ASEAN) a „konstruktív szerepvállalás”
mellett tették le voksukat, úgy vélvén, hogy a gazdag erőforrásokkal rendelkező
ország bevonásával a juntát is a reformok felé terelhetik (miközben ők is
hozzáférhetnek a burmai energia- és nyersanyagkészletekhez).

Az elmúlt hetek eseményei bizonyítják, hogy mindkét hozzáállás kudarcot vallott.
Egy – Észak-Korea mintájára – elszigetelt országgal szemben ugyanis hatástalan a
bojkott, hiszen nem sokat veszíthet vele. De az ASEAN-tagság sem eredményezett
semmilyen reformot. Ennek legfőbb oka talán, hogy Kínától feltétel nélküli
politikai és gazdasági támogatást kapott a katonai vezetés. Pekingtől amúgy
szintén nem áll messze az ellenzék erőszakos elnémítása, és Kína mindig is
elítélte a „más ország belügyeibe való beavatkozást”. Ezért is vétózta meg a
múltban már többször is, hogy Burma kérdését az ENSZ Biztonsági Tanácsa
napirendjére tűzze. A támogatásért cserébe Kína volt a nyugati bojkott legfőbb
haszonélvezője: olcsón hozzájutott Burma természeti kincseihez, és szabadon
használhatta az ország katonai bázisait a Bengáli-öbölben.

Mára azonban Kínának is egyre inkább érdeke, hogy támogassa a békés átmenetet
Burmában. Peking nyugalmat szeretne határai mentén, ezt pedig a junta láthatóan
nem tudja biztosítani. A tábornokok vezette ország gazdasága teljesen
tönkrement, a lakosság nagy része kevesebb mint napi egy dollárból él. Több
millió ember menekült a szomszédos országokba. A jelenlegi megmozdulásokat is az
egyre elviselhetetlenebb nyomor gerjesztette. Emellett a különféle etnikai
kisebbségek által lakott, teljesen ellenőrizhetetlen határmenti területeken
virágzik a fegyver- és a drogkereskedelem. A Thaifölddel és Laosszal határos
térségben kialakult „arany háromszög” a világ legfőbb ópiumtermő vidéke. Bár az
afgán heroinkereskedelem most túlszárnyalni látszik a burmai drogpiacot, ez
utóbbi egyre sikeresebben tér át a különféle szintetikus kábítószerek
előállítására. Kína Burmával határos vidékén pedig egyre nagyobb gondot okoz a
drogfogyasztással együtt terjedő AIDS.

Aung San Suu Kyi. a Lady

A ma is házi őrizetben élő 62 éves Aung San Suu Kyi a demokratikus mozgalom
fő alakja lett Burmában. Apja, Aung San tábornok az ország függetlenné válásának
egyik fő harcosa volt 1947-es meggyilkolásáig.

A család ezt követően hosszabb időt külföldön töltött, Suu Kyi előbb
Indiában, majd Angliában folytatta tanulmányait, ahol családot is alapított.
Közben Burmában 1962-ben tábornokok vették át a hatalmat. Mikor anyja betegsége
miatt 1988-ban hazatért, az ország forrongott. Suu Kyi nem tudta magát kivonni
az események hatása alól, és a mozgalom élére állt. Ám a forradalmat vérbe
fojtották, őt pedig házi őrizetbe vették. Mikor a junta elbizakodottan
választásokat írt ki 1990-ben, a továbbra is fogoly Suu Kyi pártja, a Nemzeti
Liga a Demokráciáért, elsöprő győzelmet aratott. A junta azonban nem adta át a
hatalmat. Suu Kyi az elmúlt 18 évből több mint 11-et töltött a világtól és
családjától elzártan. A demokráciáért tett erőfeszítéseiért 1991-ben
Nobel-békedíjat kapott.

E-forradalom

Az internetnek köszönhetően a burmai rezsim se tudja immár megakadályozni,
hogy kijussanak a hírek az országból. A világhálóra most felkerült felvételeken
letartóztatások, megvert tüntetők, megsebesített vagy éppen folyóba ölt
szerzetesek láthatók.

A YouTube videomegosztó oldalra feltett egyik felvételen egy japán újságíró,
Kenji Nagai (képünkön) meggyilkolása látható, amint menekül az őt kergető katona
elől, ám elesik. Ekkor a katona fölé áll, belelő, majd tovább fut. Az újságíró
még felemeli a fejét, majd elejti kameráját, és mozdulatlan marad. A felvétel
hatására Japán – amely mindeddig a legtöbb segélyt folyósította Burmának –
diplomáciai szinten tiltakozott az események ellen.

Szerzetesek a hatalom ellen

Az 50 milliós Burma lakosságának mintegy 80-90 százaléka buddhista, közülük
mintegy 400-500 ezren választják a szerzetesi életformát. Így minden falura jut
egy kolostor, a szerzetesek pedig a közösség szellemi vezetőiként működnek. A
vallási feladatok ellátásán kívül azonban aktívan részt vesznek a
„politikacsinálásban” is. Rendszeresen a népszerűtlen hatalom ellen indított
mozgalmak élére állnak: így volt ez az 1930-as években a brit gyarmatbirodalom
elleni küzdelemben, vagy az 1988-as diákfelkelés során is.

Politikai szerepvállalásuk a 19. századra, a burmai királyság idejére nyúlik
vissza, amikor a szerzetesek a király és a nép közötti közvetítő szerepet
töltötték be, és gyakran közbenjártak a népszerűtlen intézkedések, mint például
a kemény adók enyhítése érdekében. A katonai rezsim hatalomra kerülése óta
azonban a demokratikus rend visszaállításáért folytatott küzdelem egyik fő
szószólójává lettek. A vallásszabadságot ugyanakkor a buddhista többség nem
támogatja: a Voice of the Martyrs nevű emberi jogi szervezet szerint Mianmarban
rendszeresen elüldözik otthonukból a kereszténységre áttért embereket.

Olvasson tovább: