Kereső toggle

A stockholmi program

A Hamasz el akarja űzni Izraelt

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A gázai háború folytatódik, a Hamasz és a Fatah osztagai továbbra is
gyilkolják egymást. Izrael légi csapásai és terrorellenes akciói ellenére a
rakéták, bár csökkenő számban, de továbbra is hullanak Sdérot városára. A város
fokozatosan kiürül, az iskolák bezártak, és aki csak teheti – ha ideiglenesen is
– Izrael más részeire költözik. Bár Askelon is a Kasszam rakéták hatótávolságán
belül van, a Hamasz most a dél-izraeli határvárosra koncentrál.

A Gázai övezet 2005 szeptemberében történt kiürítését, a zsidó települések
felszámolását követően újabb győzelmet jelentene, ha Sdérot kísértetvárossá
válna.



Palesztin fegyveres bevetésre készen



Sdéroti lakás rakétabecsapódás után

Fotók: AP

A Hamasz gyakorlatilag felmondta a Fatahhal kötött mekkai egyezményt, és
fegyverekkel kívánja megerősíteni gázai hatalmát. A Mahmúd Abbásszal kötött
„béke” nem hozta meg számára a kívánt eredményt. A nemzetközi közösség egésze
nem ismerte el legitim partnerként a terrorszervezetet, és a pénzügyi támogatást
teljes mértékben a Fatah kezére juttatja. Washington pénzzel, Jeruzsálem
fegyverekkel támogatta meg Abbász embereit, a Hamaszt pedig Irán és az al-Kaida
finanszírozza.

Az újabb gázai háború Saron utolsó kísérletét is zátonyra futtatta. Izrael az
egyoldalú kivonulási tervvel kívánt a palesztinoknak lehetőséget biztosítani,
hogy bebizonyíthassák: a békében, az államalapításban, és nem a háborúban
érdekeltek. Ez a legújabb konfliktus élő bizonyítéka annak, hogy a palesztinok a
közel-keleti ellentétek megoldását nem a két egymás mellett békében élő államban
hanem Izrael felszámolásában látják.

Izrael 2005 szeptemberében nemcsak a hadseregét vonta ki a Gázai övezetből, de
felszámolta az 1967 óta létesített zsidó településeket is. Ráadásul amerikai és
európai nyomásra az egyiptomi–gázai határról, az úgynevezett philadelphiai
folyosóról is levonult. Az átkelőhelyet ma az Európai Unió speciális egysége
őrzi. Feladatuk lenne, hogy megakadályozzák az illegális fegyver-, ember- és
pénzcsempészetet. Az egyiptomi hatóságok érdekeltek ugyan az al-Kaida sínai
terrorhálózatának felszámolásában, de minden eszközzel támogatják a Gázai övezet
militarizálódását. Kairó a Fatahot, míg Irán a Hamaszt támogatja a belső
konfliktusban. Mindketten érdekeltek azonban az Izrael elleni háborúban.

Mit tehet Izrael állama ebben a helyzetben? A fegyveres palesztin osztagok
belháborúja egyértelműen bizonyítja, hogy a megállapodásoknak nincs értéke. A
Fatah és a Hamasz a jelenlegi konfliktusban öt tűzszünetet kötött, de
mindegyiket megszegte. Órákon belül ismét gyilkolni kezdték egymást. Ez történt
Jordániában 1971–72-ben, és Libanonban is a hetvenes-nyolcvanas években. Jogos a
feltételezés: ha egymás között sem tisztelik a megállapodást, akkor Izraellel
szemben ez még inkább így lenne. Izraelnek széles körű gyakorlati biztonsági
garanciákra van szüksége ahhoz, hogy Sdérot fenyegetettségét megszüntethesse, és
a városba visszatérhessen az élet.

Olmert miniszterelnök a vasárnapi kormányülésen a Hamasz elleni célzott
megsemmisítések politikájának folytatását, korlátozás nélküli hadműveleteket
ígért. Ez nemcsak légi csapásokat, de kommandós akciókat is jelent. Nem
korlátozódik csak az övezetre, kiterjed Ciszjordániára is. Harminchárom
Hamasz-tagot, köztük a kormány oktatási miniszterét is letartóztatták. Mindenki
célpont, aki a terror által érintett. Olmert azonban elhúzódó konfliktusra
számít, ami azt jelenti: egyelőre nem szándékozik szárazföldi hadműveleteket
indítani a Gázai övezetben.

Giora Eiland nyugdíjazott tábornok, Saron nemzetbiztonsági tanácsának főnöke
azonban más véleményen van. Szerinte pusztán légi úton a Kasszam rakéták nem
állíthatók meg. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy a gázai–egyiptomi határ őrizetét
Izraelnek ismét az ellenőrzése alá kell vonnia. Ha ez nem történik meg, a Hamasz
katonailag tovább erősödik, és az övezet mini-Libanonná vagy -Afganisztánná
alakul át. Kairó az Európai Unió hallgatólagos beleegyezésével szemet huny az
illegális fegyver-, ember és pénzcsempészet felett. Emellett Izraelnek kilátásba
kell helyeznie az övezet víz-, áram- és gázszolgáltatásának beszüntetését.

Ezt javasolta egyébként Benjamin Netanjahu, az ellenzéki Likud vezére is. Eiland
még ennél is tovább megy: ha szükséges, Izrael minősítse Gázát ellenséges
„államnak”, és bombázza a terror infrastruktúráját, hidakat, utakat és
kormányzati épületeket. Ám még Eiland sem javasolja az övezet egészének
visszafoglalását. Ezen intézkedések célja egy praktikusan széles körű új
biztonsági rendszer megteremtése. Erről Izraelnek még a hadműveletek előtt meg
kell állapodnia az Egyesült Államokkal.

A Hamasz ma Arafat stockholmi programját valósítja meg. 1996-ban, a béke
Nobel-díj átadását követően a palesztin vezető arab nagykövetek előtt beszélt.
Az oslói egyezményeket a Mohamed által megkötött hudajibijai ideiglenes
tűzszünethez hasonlította. Egyben célként jelölte meg Izrael elpusztítását és a
zsidók kiűzését hazájukból. „Olyan helyzetet kell teremteni a zsidóknak – így a
béke Nobel-díjas –, hogy világos legyen: nem élhetnek békében az arabok között.”
Ha Izrael meghátrál Sdérotban, újabb fontos csatát veszít. A Hamasz öngyilkos
merénylőkkel már a szárazföldi hadműveletekre készül. A valóban hatékony izraeli
válasz egyelőre még várat magára. Pedig Jeruzsálem most Sdérotban van.

Olvasson tovább: