Forró nyárelő

Fotók: AP

A Winograd-bizottság (képünkön fent) előzetes jelentésének április végi közzététele óta nem jelenik meg Izraelben újság, nem hangzik el tévéhíradó, amely valamilyen formában ne foglalkozna a jelentéssel vagy annak következményeivel. A gyászoló apa keserűségét mindenki megérti Izraelben, ám sommás számvetését annál kevesebben fogadják el.
Ehud Olmert miniszterelnök és Amír Perec honvédelmi miniszter népszerűsége fagypont alatt van, ám – mint arról a Hetek is beszámolt – egyikük sem hajlandó követni a jelentés által harmadik felelősként elmarasztalt személyt, Dan Haluc volt vezérkari főnököt, aki még a jelentés napvilágra kerülése előtt lemondott posztjáról. Haluc, az izraeli légierő egykori parancsnoka a Harvard Egyetemre távozott, tanulmányai folytatására. A kényelmetlen kérdéseket tartogató izraeli újságírókat rendőrökkel dobatta ki. Ám a kényelmetlen kérdések ettől nem tűntek el. Közel tíz hónapja már, hogy a Hezbollah öthetes háborút kényszerített Izraelre, amely mind a hadsereget, mind a hátországot készületlenül találta.
A nyár a Közel-Keleten nemcsak vakítóan kék, felhőtlen eget jelent, hanem ideális harctéri körülményeket is. Arra a kérdésre, hogy egy közeljövőben megismétlődő támadásra hogyan válaszolna Izrael, és hogy lakosait mennyire hatékonyan lenne képes megvédeni a tavalyinál is nagyobb hatótávolságú és azoknál pontosabb rakéták ellen, sem a polgári, sem a katonai vezetők nem tudnak meggyőző válasszal szolgálni. A jelentés lényege a mindenki által ismert és elismert mulasztások felrovása, főként a politikai vezetők számlájára. Az átlagpolgárt azonban a hadsereg elrettentő erejének megcsappanása és a zsidó állam sorskérdései aggasztják. Ezekre pedig nem talál választ: egy kormányválság következtében előrehozott választások valószínűleg csekély érdeklődés mellett folynának le.

Múlt csütörtök este a korábban Izrael királyairól elnevezett Tel Aviv-i Rabin-téren (a névadó egykori miniszterelnök meggyilkolásának színhelyén) tartott százezres tömegtüntetésen a baloldal egyik ismert szereplője hiányzott. Távolmaradását így indokolta: mi értelme volna részvételének, ha azzal csak Netanjahu visszatérését segítené elő. Azét a Netanjahuét, akinek a nevéhez pénzügyminiszterként – imponáló sikerek mellett – a legsúlyosabb szociális megszorítások fűződnek.
Sokan ok-okozati összefüggést vélnek felfedezni Izrael hónapok óta tartó patthelyzete és két korábbi, tábornokból lett miniszterelnökének tettei között. Ehud Barak miniszterelnök, az izraeli hadsereg korábbi vezérkari főnöke 2000 májusában egyoldalúan, békekötés és nemzetközi garanciák nélkül kivonta az izraeli hadsereget Dél-Libanonból. A Hezbollah a kivonulást – talán nem is alap nélkül – Izrael megfutamodásaként értékelte, tavaly nyáron pedig az is bebizonyosodott, hogy mennyire ütőképes hadsereget tudott kialakítani Izrael északi határán.
Ariel Saron korábbi katonai bravúrjai ellenére soha sem lett vezérkari főnök, miniszterelnök azonban igen. Határozata – amellyel szembefordult teljes korábbi, telepítő-országnagyobbító életművével, és 2005 augusztusában véghezvitte a Gázai övezet és Észak-Szamária nyolcezer zsidó lakosának a kényszer-kitelepítését – kontraproduktívnak bizonyult, akárcsak Ehud Barak öt évvel korábbi, egyoldalú libanoni sakkhúzása. A Gázai övezet nem nyugodott meg, a palesztin fegyveres szervezetek minden eddiginél jobban megerősödtek. Az övezettel szomszédos izraeli települések, így a húszezer lakosú Szderot és a környező kibucok és falvak, de az utóbbi hónapokban már a százezres tengerparti város, Askelon lakosai is naponta szenvednek az egyre pontosabb és egyre messzebbre hordó, helyi gyártmányú rakéták találataitól.

Fotók: AP

Ariel Saron több mint egy és negyed éve fekszik eszméletlenül a kórházban. Állapotát egyesek égi büntetésnek vélik, amiért Izrael földjéből ellenségeinek juttatott. Tavaly Pat Robertson amerikai televíziós prédikátor is így vélekedett, amivel kisebbfajta diplomáciai vihart is kavart, és végül vissza kellett vonnia nyilatkozatát. Ugyanakkor Izraelben is számos rabbi lát kapcsolatot az ország helyzete és a területi kompromisszumok között.
Egy „Világvezérkar a nép és az ország megmentésére” nevű ortodox zsidó szervezet könyvek és rövidfilmek terjesztésével igyekszik bizonyítani, hogy mindazok, akik kárt okoztak Izrael területe vagy népe épségének, ilyen vagy olyan módon meglakoltak. A kómában fekvő Ariel Saron volt miniszterelnök, a szexuális vádak körüli jogi vegzatúrában elmerülő, hivatásának gyakorlását felfüggesztő Móse Kacav államelnök, a telepkiürítést levezénylő, posztjáról távozott Dan Haluc volt vezérkari főnök, a hivatali rendellenességek miatt lemondani kényszerült Móse Karadi országos rendőrfőkapitány: valamennyien hivatalban voltak, és aktív szerepet vállaltak a területátadásban, családok ezrei otthonának, nemzedéknyi munkájának lerombolásában.
A „Világvezérkar” által az interneten is terjesztett Van törvény és van bíró című filmmontázs hátborzongató eszközökkel igyekszik igazolni a sorsbéli összefüggést. Az egyik percben Ariel Saront látjuk 2005 nyarán tett nyilatkozatakor: „A [kiürítési] programot én kezdeményeztem, és én vállalom érte a felelősséget!”, a következőben pedig Ovadja Joszef rabbi, a keleti szefárd zsidóság mindmáig legnagyobb élő vallási tekintélye a rendőri erőszak, a síró gyerekek láttán kimondja elhíresült átkát Saronra: „Milyen kegyetlen, mennyire gonosz ez az ember, aki ilyet tesz… küldjön rá csapást az Örökkévaló, álmából ne keljen fel többé, aki így kegyetlenkedik Izrael népével!” A rövidfilm ezután egy izraeli tévéhíradó beszámolójából villant fel részleteket Saron miniszterelnök második szélütéséről, mintegy bizonyítva, hogy az átok „megfogant”.
Ehhez hasonló az újabban ingyen terjesztett Fekete könyv üzenete is.
A könyv eredeti fényképek közlésével igyekszik kinyomozni a kitelepítési akcióban részt vevő rendőrök és katonák azonosságát – korántsem egy jövőbeni felelősségre vonás, hanem lelkiismeret-ébresztés célzatával. A könyv minden oldalát egy-egy kitelepített családnak szentelik, bemutatva házaikat, virágzó gazdaságaikat épségben, majd a lerombolás után.
A könyv és a rövidfilm üzenete kettős. Egyrészt a jövőbeni területfeladások ellen igyekszik hatni. Másrészt – és ez sokakat ijeszt és visszataszít – érvelésébe az értelmünk fölött elhelyezkedő dimenziót is bevonja, amikor isteni csapásokra céloz. Más, a postaládákba dobott, a „napok végével” foglalkozó füzetkék Izrael prófétáira hivatkozó baljóslatokkal: háborúkkal, földrengésekkel, pusztulással rémisztgetik az olvasót.
Izrael hatvanadik nyara forró nyárnak ígérkezik.